electra & chaos & thomas

one goal; don't die

[You must be registered and logged in to see this image.]Egy részem reménykedett abban, hogy ez majd egyszer felkészülten fog érni minket, hogy majd készen állunk rá. De egy háborúra sosem készülhetünk fel igazán, amikor a legtöbben vakon hisznek abba, hogy a sötét harcosok megmenthetőek. Én magam egészen eddig a pillanatig nem találkoztam eggyel sem, de amint egyikkel találkozott a tekintetem, szinte láttam benne, hogy a lelkük odaveszett. Nem más az egész, mint egy puszta váz, ami azt a célt szolgálja, hogy teljesen összezavarja az embereket. A káosz kellős közepén a kezembe kaptam egy kislányt, aki megrémült a támadás zajától, a tömegtől mindentől. A levegőben tapintható volt a félelem, az adrenalin ismerős keveréke.
Mindenkit igyekeztünk a könyvtár felé terelni, hogy ott átjuthassunk Idrisbe, ami nem jelentett végső megoldást, de a védvonalaknak köszönhetően mégis nagyobb biztonságban voltunk és sokkal több árnyvadász tartózkodott ott, mint jelenleg az intézetünkben. A gyerekeket engedtük előre, néhány felnőtt társaságában, hogy biztonságban átjuthassanak a portálon. Intettem Cece-nek, hogy induljanak ők is, mi addig feltartjuk őket. Az volt a fontos, hogy ő átjusson. Nem számított, hogy én átjutok. Arra azonban nem gondoltam, hogy még csak esélyem sem lesz. A beözönlő tömeg és a hátramaradt árnyvadászok száma koránt sem volt elegendő ahhoz, hogy legyőzhessük őket. Az egyetlen, amit megpróbálhattunk, hogy elhúzzunk innen a csíkot. Méghozzá jó messzire. De ahhoz át kell verekednünk magunkat a tömegen.
A szeráfpengémet magam elé emelve felkészültem a felém közeledő sötét harcos csapására. Erősebb volt, mint amire számítottam, de nem törődtem semmivel. Ha egy barát arcát viselte, ha nem én egyszerűen csak lecsaptam rá és a szeráfpengémet egyenesen a mellkasába mélyesztettem. Az arcán semmi fájdalom nem tükröződött, mintha képtelen lett volna érezni bármit is. Ettől a hideg futkosott a hátamon és a látókörömbe kúszott egy csapat elhagyatott, akik közül az egyik, mintha.. Minthogyha az anyám lett volna. De nem tudtam róla meggyőződni. Egy farkas vetette rá magát. Észre sem vettem, hogy nem vagyunk egyedül. De nem ez az egyetlen, amit nem vettem észre. Egy sötét harcos a pengéjével mély sebet ejtett a karomon. Bármennyire is szívesen kaptam volna oda, inkább erősebben markoltam a szeráfpengémet és farkasszemet néztem a velem szemben elhelyezkedő sötét harcossal.