Tárgy: Re: jem & winnie || i need your help Szer. Ápr. 04 2018, 20:05
-- zárt játék --
sötét árnyvadászok vezére
ranggal rendelkezem
Elowen Herondale
all the stories are true
Tárgy: Re: jem & winnie || i need your help Szomb. Dec. 30 2017, 23:31
winnie & jem
help me be free
Amikor a rúna újra megjelent a karomon azt hittem, hogy minden a legnagyobb rendben van. Visszatért. Újra az élők sorában van az, aki nélkül olyan rettenetesen üresnek éreztem magam. Most mégis úgy érzem, hogy mindennek koránt sem kellene annyira örülnöm, mint az elsőre tettem. Fel sem fogtam igazán, hogy életben van. Hogy ott áll előttem teljes valójában. A karjaimba zártam még akkor is, ha idegen volt a számunkra ez a közelség. Egyedül az elmém egy töredékében volt lehetőségem közelebb kerülni hozzá. Mikor az elveszítése egy őrült táncra késztette az elmémet. Képtelen voltam elengedni. Most pedig, hogy már majdnem megtettem újra itt van. De másabb, mint volt. Megütött. Azelőtt soha nem mert volna kezet emelni rám most mégis megtette. A lelkem is beleremegett. Nem engedhetem meg magamnak azt, hogy egy hűség rúna miatt örökre hozzákötődjek. Nem akarok a rabja lenni. Ha mégis akkor azt szeretném saját akaratomból megtenni nem pedig azért, mert egy rúna kötelez rá. A lelkünk már jóval ezelőtt összeolvadt. Vagy csak szeretném azt hinni, hogy így van.
Ha minden igaz az egyetlen hely, ahová mehetek az a néma város. Ott van egyedül lehetőségem arra, hogy megszabadulhassak a rúnától. Tudom jól, hogy fájdalmas lesz és az a lehetőség is ott van, hogy kérésem nem lel segítő karokra. De muszáj mindezt megpróbálnom. Mert, ha nem próbálom meg, akkor már csak egyetlen opció marad a számomra, ami koránt sem előnyös. A tündérkirálynő nem tudhat erről. Lehet, hogy az ő szolgálatában állok és juttatok el információkat a számára, de ez még nem azt jelenti, hogy tudnia kell arról, hogy a hűségem kétségbe vonható egy rúna miatt.
Ahogy átléptem a Néma város kapuit egyfajta hideg bizsergés futott végig a testemen. Mindig is olyan rémisztőnek gondoltam ezt a helyet. Nem mondhatom, hogy olyan sokszor fordultam volna meg errefelé, de a körbeölelő sötétség szinte a frászt hozza rám. A kezemben szorongatva a boszorkányfényt várok valakire. Hiszen tudniuk kell, hogy itt vagyok. Azt pedig nem szeretném, ha betolakodásnak vennék a jöttöm ezért inkább várok a fogadóbizottság érkezésére.