Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

the queen & rennon

poor soul

Valami érdekesség mindig van a határon kóborolókból. Legutóbbi alkalommal szerencsém volt elintézni két testvér között zajló háborút. Habár annak elég szomorú végkifejlete lett. De nem hiszem, hogy túlságosan nagy probléma lett volna a keserű vég. Tekintettel arra, hogy amúgy is csak egy haszontalan emberről volt szó, aki igazán sosem tartozott a népünk közé. Mellette Melody csodának volt tekinthető. Bár közrejátszik az is, hogy sokkal fiatalabb volt, amikor közénk került. Nem igazán alakult ki még az akaratereje. Amit az idő múlásával olyanra módosítottunk, amilyenre csak szerettük volna. Mi vagyunk a családja nem pedig egy idegen, aki habár mindent miatta tett. De végül mégis hova is vezetett mindez.
Habár sokkal furcsább volt eme tündér mégsem volt kevésbé érdekes. Ezért sem eresztettem a karmaim közül. Lehet, hogy nem akart velem tartani, de azért mégsem volt meg benne az, hogy nemet mondjon nekem. Azzal talán csak még mélyebbre ásta volna magát. Ez pedig igazabb nem is lehetne. De ki kell derítenem, hogy pontosan ki is ő, hiszen láthatóan nehéz idők vannak mögötte.
- Erről hadd döntsek én. - Egy szúrós pillantást vetek felé, hogy érzékelje nem fogadok el további mellébeszélést.
- Ki vádolt meg és miért? - Nem kérdezem, hogy mégis mi volt az indok, vagy a bizonyíték, mert valljuk be ilyen esetekben nem népszerűtlenek az elhamarkodott döntések. A legapróbb jel alapján próbálják kiiktatni a fenyegetést és még, ha téves célt is talál ezzel szeretnék elrémíteni a tényleges elkövetőt. Ugyanakkor ez hosszútávon nem oldja meg a problémát.
- Tegyük fel, hogy elhiszem. - Azt hiszem, hogyha ténylegesen egy bűnözővel állnék most szemben koránt sem lenne ennyire összetört. Ez lehetne jó álca is, de már azelőtt úgy remegett, mint a kocsonya, hogy egyáltalán megláthatott volna.

♡ remélem megfelel Határmenti vidék 2148618046

Desdemona & Ren

this is the hunt

Enyhe zavarral és szorongással küzd jelenleg hogy nem tudja eldönteni mit kezdjen magával a nő szemének kereszttüzében hiszen régen ugyan udvaronc volt, de mostanra ez a tudása elkopott kissé és mivel még csak napok óta van szabadon nem frissült fel eléggé, így retteg hogy valami olyasmit csinál amivel megsérti a királynőt, vagy rosszat tesz ami később még inkább veszélyt jelenthet az egészségére.
Felveszi a nő tempóját ahogy sétál, és picit lemaradva illedelmesen követi őt, szőke fehér haja kissé rendezetlenül lóg az arcába ahogy néha idegesen kapja oldalra a fejét ha meghall egy kis zajt. Még nem múlt el teljesen a pánik és szemében is az űzöttség a legjellemzőbb.
A kérdésre hogy meséljen magáról, egy percig hallgat amíg meg próbálja fejben össze szedni az ő történetét, ami kellően szomorú és mégis oly életszerű a tündéreknél hogy szinte már semmit mondó is lehetne.
- Felség, az én történetem.. nem olyan izgalmas ami érdekelhetne egy uralkodó - próbál kihátrálni a szavakkal, de a nő nem enged és ezt ő is érzi.
- A Tél udvarában éltem és évekkel korábban.... elkövettem egy ... hibát, ami... most. Nem...én akartam de megvádoltak hogy... az uralkodó életére török és én.... én nem. Sosem.. a Király... a Király nem vette el az életemet... csak...a szabadságomat - dadogja ahogy egyszerre küzd fájdalommal dühvel és szégyenérzettel, amiért szerette Ethan herceget. Nem lett volna szabad neki engedni, de nem tagadhatta meg az érzéseit, amik végül elárulták őt. Ezt szenvedi meg most, széthullva és üldözötten a két udvar között. Természetes színei megfakultak, fénye lassan kihuny. Nem tudja megmondani pontosan mi tartja életben.
- Én nem... nem vagyok bűnöző Felség! Kérem.... ne gondolja rólam hogy... hogy az lennék - teszi hozzá halkan, kissé lehajtott fejjel, elkeseredetten.

megjegyzés helye

Tárgy: Re: Határmenti vidék Szomb. Jan. 30 2021, 06:11

the queen & rennon

poor soul

Az esetek többségében igyekeztem nem belefolyni a Tél Udvarának ügyeibe. Ugyanakkor ez koránt sem jelentette azt, hogy szemet is hunytam azok felett és még a kíváncsiságomat is visszafogtam, ha erről volt szó. Sosem maradtam volna le a legújabb apróságokról, hiszen szerettem jól informált lenni, de talán vele kapcsolatosan mégsem voltam olyan jól értesült, mint szerettem volna. Ez persze egy kicsit szúrta az oldalam, mert semmiről sem szeretek lemaradni így pedig csak gyűlt és gyűlt az indok arra, hogy mégis miért tartsam egy kicsit közelebb magamhoz, de nem túl közel, mert soha nem lehetünk túlságosan óvatosak. Főleg olyan esetekben, amikor valaki úgy dönt, hogy a testőrsége nélkül kíván egy sétát megejteni. Bár az udvaromban elég kevés alkalommal történnek dolgok a tudtom nélkül, avagy velem anélkül, hogy más hamar ne szerezne róla tudomást. Mikor egyedül vagyok sem, vagyok igazán egyedül.
A kérdések az elmémben hamar gyarapodnak egyszerű tóból, tengerré, mígnem egyenesen már inkább egy óceánnal érnének fel. Mégis a megfelelő kérdéseket feltenni sosem egyszerű. Ha így lenne, akkor sosem tudnának senkit sem megvezetni a tündérek. Talán mások megvezetésében pontosan én lennék a legjobb. Elég egyetlen egy aprócska kiút valahol elrejtve azt én kérdés nélkül is megtalálom. De olykor nem is ezeket a kiskapukat kell megtalálni, hanem gyengéden közelítve kell magunkhoz csalogatni a válaszokat, amelyekre olyan nagyon vágyunk.
- Mesélj magadról kedvesem, mondd el mi a te történeted. - Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz teljesen őszinte, de egy kicsit azért reménykedem abban, hogy valamennyire sikerül majd a helyes irányba terelnie elmémet és talán koránt sem egy idegenről van szó, akinek történetét ne hordozta volna magával egy aprócska szellő. Lehet, hogy hallottam már róla csak arcot nem párosíthattam a történethez.

♡ remélem megfelel Határmenti vidék 2148618046

Tárgy: Re: Határmenti vidék Szer. Jan. 27 2021, 15:08

Desdemona & Ren

this is the hunt

Valóban furcsa látvány lehet, ahogy elveszetten kissé szakadozott ruhákban áll a Királynő előtt, de félelmének forrása nem ő, hanem az a múlt, és az az Udvar, amit maga mögött tud éppen. A Tél, gyönyörű és mégis kegyetlen udvara, ahol csak az erős maradhat életben és ő nem bizonyult annak egy kicsit sem. Nem erre született, nem harcosnak szánták és nem is akart sosem csatákban részt venni vagy nagy tetteket véghez vinni, ő csak élni akart és létezni nyugalomban ahogy eddig. Szeretni akart, és azt hogy ő is szeretve legyen. Mindennél jobban vágyik erre. Tudja jól, ezt itt nem kaphatja meg soha, de nem tud elszakadni, hiszen hová mehetne?
- Az élmények... nem mindig jók, ez igaz de Felséged mindig pozitív jelenség - bókol sután, és megpróbálja elterelni a nő figyelmét arról, ahogy most néz ki, és amilyen állapotban van most. Nem tudja leplezni, és nem is képes rá de mégis.... Egyfajta szélmalom harcot vív önmagával szemben is.
- Kö-köszönöm Felség - hajlítja meg magát formálisan egy picit ahogy válaszol, de a kérdésre ismét megretten. Nem kellett volna talán elhagynia az udvart? Vajon megbüntetik ezért őt? Mert csavargott?
- Csak...csak elszerettem volna hagyni egy kicsit a hideget és a fagyot - ami nem feltétlen az időjárásra utal, hanem a Tél Udvarának ridegségére, és fagyos udvartartására.
- Ne-Nem sietek sehová Felség - válaszol ismételten ahogyan a nőre emeli a pillantását és nem tudja miben reménykedjen, vagy miben bízzon, már ha egyáltalán bízhat bármiben is. Vagy bárkiben. Már nem mer ilyesmit tenni és megtanulta hogy ez nagyon rosszul is elsülhet. Ethan herceg a legnagyobb fájdalma.
- Me-megtisztel Felség - szegődik hát mellé kísérőként, de pár lépéssel illedelmesen lemaradva hiszen nem méltó a nőhöz. Valamennyire visszajön az udvari viselkedése, és kihúzza magát ahogy bizonytalan mosoly jelenik meg az ajkain. A nőt kísérni tényleg kiváltság, hiszen keveseknek adatik ez meg.

megjegyzés helye

Tárgy: Re: Határmenti vidék Hétf. Jan. 25 2021, 09:46

the queen & rennon

poor soul

Talán a furcsaságának el kellett volna ijesztenie, de valahogy mindig is vonzottak a különcök, azok akik valamilyen oknál fogva mások voltak. Leginkább talán azért, mert már elég régóta éltem és a szomjam az újdonságokra sosem csillapodott sokkal inkább növekedett leginkább azután, hogy már kezdtem azt érezni engem igazán semmi sem lephet meg. Azonban a kíváncsiságom sosem uralkodott el rajtam annyira, hogy a saját testi épségemet kockáztassam, amivel együtt a népem jövőjét is veszélybe sodorhatnám. Nem hiába éreztem szükségesnek egyfajta minimális távolságot. Nem ismertem, de láthatóan koránt sem volt olyan stabil állapotban, mint amilyenben szeretett volna feltűnni előttem. Mégis érdekelt, hogy engem vagy magát akarta meggyőzni szavaival.
- Nem mindenki vélekedik így, de ez koránt sem meglepő tekintve, hogy van, aki nem túl pozitív élményeket szerez a birodalmunkban. - Esetenként előfordul, hogy az illető maga is tündér, de erre talán több példát lehetne felhozni a Tél Udvarában, mint a sajátomban. Rajta viszont egyértelműen látszott a félelem. A remegő kezeit szinte lehetetlen volt nem észrevenni.
- Egy szóval sem mondtam, hogy zavarsz, de mégis miféle okból hagytad hátad mögött a Tél Udvarát, ha szabad kérdeznem? - Nem köteles válaszolni, de ugyanakkor mindig elég veszélyes játszma az, amikor valaki megtagadja számomra a választ. Azonban bármennyire is járja át minden porcikáját a félelem a tündér, az mindig is tündér marad. A megtévesztés szó szerint jelen van bennünk, egyfajta ösztönként.
- Csak nem sietsz valahová? - Nem szívesen eresztené el egyelőre a markaiból, hiszen egy instabil tündér koránt sem lehet a legjobb jel az udvarának közelében. Nem mellesleg még koránt sem csökkent a kíváncsisága a férfit illetően. - Esetleg csatlakozhatnál a sétámhoz. - Nem bízom benne egy icipicit sem. De ettől függetlenül még ugyanúgy rettenetesen kíváncsi vagyok rá, hogy ki ő és, hogy mi minden történhetett vele, ami láthatóan letörte a szárnyait. A végén még szórakoztató és érdekes is lehet. Bár ugyanennyi erővel rettentően unalmas és totális időpocsékolás is.

♡ remélem megfelel Határmenti vidék 2148618046

Tárgy: Re: Határmenti vidék Csüt. Jan. 21 2021, 21:06

Desdemona & Ren

this is the hunt

A határvidéken barangolva sincs egyedül, ahová meggyötört teste és elméje hajszolta, mert az idegen alakja lassan formát ölt a szeme előtt, és a Királynőt pillantja meg. Egy pillanatnyi bámulás és rémület után az udvariasság morzsája visszatér belé, és meghajlással üdvözli a nőt, és igyekszem nem rá emelni a szemeit. Ő túlságosan szép az egyszerű halandók, és alantas tündérek szemének. Egykor még a két udvar nászáról is pletykálkodtak, ahogy a tűz és a jég egyesülhetett volna. Ám nem került sor ilyen fajta szövetségre az udvarok között és Renno a közel tíz éve alatt mindent elfelejtett ezekről a buta fecsegésekről.
A nő szavaira megrezzen egy egészen aprót, és még mosolyogni is próbál, bár talán kissé vérszegény a próbálkozása, ahogy eszébe jut minden, és nem tudja eldönteni hogy ez a találkozás jó vagy rossz őrá nézve.
- Így, így is van. Életben vagyok, és tündérföldén. Mi más lehetne ennél jobb? Minden, minden rendben van Felség, tényleg - mantrázza és elneveti magát, de ebben semmi vidámság, semmi fókusz nincs. Félelem, és féktelenség. Keze remegését képtelen megállítani, így összefogja azokat hogy kontrollt szerezhessen felettük, de merőben meddő igyekezet.
- Én... én nem akartam zavarni Felségedet, csupán.... az.... az udvart hagytam el egy kicsit - menekült voltaképpen, és nem vonzza őt vissza semmi. Az udvari népség kegyetlen pletykálkodása és gúnyolódása sem. A suttogást a háta mögött, ami azonnal elhallgat amint odapillant, és a szemeket, amik mentem eltűnnek. A tündér tudja, hogy vannak akik még mindig a halálára vágynak. Egyikük sem vágyhat jobban, mint ahogyan ő vágyja a bosszút. Azt, ami véleménye szerint megilleti, azért hogy tőrbe csalták. A Király tudja ezt, tudnia kell! Hogy ő ártatlan volt.
-Bo-bocsásson meg Felséged - hajol meg ismét, hogy távozhasson, ha a királynp megengedi neki.

megjegyzés helye

Desdemona imádja a posztot

Tárgy: Re: Határmenti vidék Szomb. Jan. 16 2021, 18:42

the queen & rennon

poor soul

Esetlen megtört alakját figyelve szinte rögtön felkelti az érdeklődésem. Kíváncsivá teszi a lelkem, hogy mégis min mehetett keresztül. Persze megannyi szenvedés létezik az udvaromban, ahogyan a tél udvarában is így nem lenne túl meglepő, hogy egy kegyetlenség áldozatává vált, amely szegénynek úgy megtörte a lelkét, hogy maradandó károkat okozott minden egyes mozdulatában.
Elmosolyodok, ahogy kis híján megbotlik a saját lábában, bár nem nevetek fel, hiszen azért annyira még én sem vagyok mindig kegyetlen, hogy belerúgjak abba, aki már láthatóan így is a földön van. Üdvözlésére bólintok egyet, majd tekintetemmel tovább vizslatom.
- Tényleg így lenne? Vagy inkább csak szeretnéd, hogy így legyen? Mert, hacsak nem csalnak a szemeim azt mondanám, hogy elég rossz állapotban vagy. - Kicsit úgy tűnik, mint aki még a saját árnyékától is megijed.
Persze a büntetésnek eredményét láthatom most magam előtt a bűnt magát nem. De mégis egy részemet érdekli, hogy mégis mi lehet olyan szörnyű, amiért megtörnek egy lelket, szinte használhatatlanná. Azt sem mondhatom, hogy megóvják a haláltól, mert egy ilyen estben talán még a halál is kegyesebb eszköz lett volna, mint akármi is legyen, amit végső soron választottak. Az igazságra szüntelenül szomjazom, de valahogy azaz érzésem, hogy remekül meg tudja kerülni azt többször is, viszont minden egyes kerülgetés csak egy újabb módja annak, hogy felkeltse a figyelmemet és a kíváncsisággomat az egekig növessze.

♡ remélem megfelel Határmenti vidék 2148618046

Tárgy: Re: Határmenti vidék Szer. Jan. 13 2021, 14:35

Desdemona & Ren

this is the hunt

Nincs igazán maradása az udvarban, és egykori otthonában sincs, ami az évek alatt sokat nem változott és a második napom kissé kevésbé zavart elmével meg is találta. Napokra bezárkózott, amíg kicsit képes volt rendbe szedni magát, és már nem egy utszéli csavargónak néz ki, de mindenben fenyegetést lát, és mindenütt a Király őrségének pillantását érzi magán.
Messzire kószált az Ellenudvartól, nem is tudván valójában mennyire messze került amíg egy női hangot nem hall maga körül. Hirtelen fordul meg, és nagy igyekezetében majdnem át is esik a saját lábán, de végül megpillantja a nőt, aki... Akitől kissé elkerekedik a szeme. Mindenki tudja, ki Ő, és mindenki hallott már róla, hogy szinte ugyanolyan mint a király maga.
- Felség! Én... én... Üdvözletem Felség - dadogja zavartan ahogy formálisan meghajol és eszébe jut az illendőség, de fakó szemeiben a harag villan, hiszen egykor sokkal jobban ment ez neki, és minden alkalommal húz egy rovátkát Ethan neve mellé, hogy ez igazából az ő hibája.
- J-Jól vagyok, én vagyok. Vagyis, minden, tényleg minden rendben van - rémült tekintete merőben mást sugall, és riadt gesztusai is erről tanúskodnak. A Királynő személyében nem remél sok jót, de igyekszik leplezni és megmaradni az udvariasság mezsgyéjén. Minden a nem kívánt múltjára emlékezteti, és szívében a félelem alatt mélyen szunnyadó vágy izzik, a bosszúra éhezve. A vörös szemű fenevad őrjöngve követeli Ethan herceg szenvedését, és mindennek a pusztulását, ami egykor szent volt, és szerethető.

Ígérem lesz jobb is ^.^

Tárgy: Re: Határmenti vidék Hétf. Jan. 11 2021, 16:49

the queen & rennon

poor soul

Egy ideje már, hogy szinte kínos csönd uralkodik a világunkban. A háborúnak utóhatásait lassan már csak alig észlelni. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy a síri csend rosszabb, mint a folyamatos, apróbb rezdülések. Hiszen a csend azt jelképezi, hogy valami sokkal nagyobb közeleg, amelyre talán senki sem számít igazán. Persze jelen esetben most egy kicsit másabb taktikát indítottunk a nyílt harc helyett, amely apránként gyümölcsöző. Idő kérdése csupán, hogy minden darabokra hullik és egy újabb háború lesz, ahol vagy egy új megállapodás születik, vagy esélyt sem adhatunk a Nephilim-eknek arra, hogy talpra álljanak.
Szeretek az udvarok határán sétálni, amely szinte érintetlen terület legtöbb esetben. Ilyenkor mindig könnyedebben gondolkozom. Legutóbbi alkalommal volt szerencsém egy egykori mondén tündérbe belefutni, aki kétségbeesetten kereste a testvérét. A legszomorúbb az egészben, hogy a végén egymás ellen uszítottam őket. A lány állítása szerint a fiú meghalt és amíg nincs okom kételkedni ebben addig nem is fogok. Pontosan tudja, hogy mivel jár, ha hazudni próbál nekem, amelyet mondén születése miatt elég könnyedén megtehet. De azért remélem, hogy ittléte alatt sikerült annyit a fejébe vésnünk, hogy nem okos dolog hazudni, hiszen előbb vagy utóbb fény derül egy ilyen mértékű hazugságra és utána már inkább azt kívánják, hogy bár ne tették volna.
Lehet, hogy ez az én szerencsém, hogy most sem vagyok egyedül eme vidéken. Még a végén tényleg gyakrabban fogok idejárni egyedül, mert legutóbb is igen ínyemre volt a találkozás és amennyiben ez most is így történne akkor azt már nevezhetnénk sorsszerűnek.
- Jól vagy kedvesem? - Első ránézésre kicsit mintha sápadtabb lenne az átlagosnál. Nem látom teljesen az arcát így nem tudok sok mindent leszűrni belőle, de valahogy a kisugárzása mégis olyan... Rideg. Nem tudom hová tenni, de nem közelítek felé egyszerűen csak az eddigi pár méteres távolságból figyelem, mert eszem ágában sincs egy lehetséges instabil személy közelébe sétálni.

♡ remélem megfelel Határmenti vidék 2148618046

Tárgy: Re: Határmenti vidék Vas. Aug. 16 2020, 15:32

szabad játéktér

dust & shadows

Tárgy: Re: Határmenti vidék Csüt. Nov. 07 2019, 22:21

the queen & aegis

i could let you see her, but will i?

- Tündérek, mi? Talán már önmagadat is utálod? - Az, hogy nem született a tündérek közé még nem azt jelenti, hogy nem válik az idővel már eggyé velünk. Persze olyan béklyók, amelyek minket korlátoznak soha nem fogják őt korlátozni, de ettől függetlenül, akármennyire szeretné tagadni, vagy a fejét a homokba dugni az igazság az, hogy ő már közénk tartozik csak úgy, mint a húga, akármennyire nem tetszik neki. Mondjuk az ő esetében még viszonylag saját döntés volt. Hiszen senki nem vette el őt a mondén világtól. Ő volt, aki ostobán fejest ugrott valamibe, amit soha meg sem érthet igazán.
- Talán azért vagy itt, az udvaraink határán, mert úgy érzed kecsegtetőbb ajánlat várhat itt téged az életed során? - Lehet, hogy egy kicsivel könnyedebb az élet a mi udvarunkban, bár ez még koránt sem jelenti azt, hogy minden téren megkönnyebbülés ölelné körbe. Főleg tekintettel arra, hogy a testvére is az udvarunkban tartózkodik, de mivel ő igen csak apró volt, mikor érkezett semmi emlék nem köti hozzá. Vajon ez milyen mély sebet ejtene a lelkén, ha kiderülne? Hah, már a gondolatát is szórakoztatónak találom.
Apró bájolgása először csak mosolyt csal az arcomra, majd egy halk kuncogást is előcsal belőlem. Hát nem elbűvölő? De.. Határozottan az.
- Ha esetleg tippelned kellene, hogy ki vagyok, akkor mégis mire tippelnél azon kívül, hogy valamiféle előkelőség? - Túlságosan is élveztem a kettőnk játékát ahhoz, hogy itt helyben kiteregessem a valóságot, inkább jobb szerettem volna előtte még elhúzni az orra előtt a mézes madzagot. Ugyanakkor még mindig a terveim között szerepelt egy találka leszervezése a testvérével csak koránt sem olyan körülmények között, mint azt Ő gondolná.
- Esetleg csatlakoznál az udvarunkhoz, hogy minden áldott nap hozzám hasonló szépségek vegyenek körül? - A tél udvarában a nők, egyszerű használati tárgyak, vagy berendezési eszközök, ami azért egy olyan tény, amivel sosem fogok egyet érteni és mélyen megvetek. Itt mindenki szabadon lehet önmagam, amíg azzal veszélyt nem hoz a népünkre.

♡ || remélem tetszik Határmenti vidék 2148618046

Seelie Queen & Aegis

There’s gotta be a winning in my bones

A homlokomat ráncolva figyelem és már attól megfájdul a fejem, hogy próbálom kitalálni, min jár az esze. A tekintet, amivel méreget, semmi jót nem ígér. Az ember azt hinné, hogy kettőnk közül én vagyok a veszélyesebb, hiszen nagyobb vagyok és még egy kard is lóg az oldalamon, de nem vagyok ostoba.
- Tündérek… - csúszik ki a számon morgós hangon mielőtt meggondolhatnám, hogy ezzel tulajdonképpen el is árulom magam, de aztán a lehető legokosabb taktikát választom és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna, mintha nem azt mondtam volna ezzel, hogy én nem is tartozom közéjük, Bár talán ez látszik is; nekem nincs se hegyes fülem, se szárnyaim, se semmi olyan, ami jellemző a tündérekre. Ha jobban belegondolok, üvölt rólam, hogy nem itt születtem.
- Ezt nem mondtam, bár mi tagadás, nem túl vidám itt az élet – vonok vállat, ez nem hazugság, bár lehet még így sem kéne hangoztatnom, eléggé úgy tűnhet, mintha panaszkodnék, pedig eszemben sincs. Az egyetlen, amiért oda vágyom, az a húgom, őt leszámítva teljesen hidegen hagy az az udvar.
Elrejtem az elégedettségem, úgy tűnik bevált a trükk, azt hiszi megszeppentem. Vagy csak ő is trükközik – szólal meg a figyelmeztető hangocska a fejemben és egyből lelohad a magabiztosságom.
- Csak… azon tűnődtem, hogy ki vagy te – vallom be továbbra is remekül alakítva a jámbor kisfiút, bízva abban, hogy ez a zsánere és célravezető lesz. Szándékosan nem arra kérdezek rá, hogy hogy hívják, mert talán valami támadásnak venné, azt meg aztán nem akarom. Semmi kedvem így puhatolózni, de nincs jobb ötletem. – Biztosan valami előkelőség vagy – tűnődöm hangosan. – Vagy felétek mindenki ilyen szép, még a legegyszerűbb tündér is?
Most biztosan körberöhögnének az ellentündérek, ha meghallanák ezt a béna bájologást, ami rémesen idegennek hangzik a számból. Nem megy ez nekem, de muszáj megpróbálnom. Mit veszíthetek vele? A legrosszabb, ami történhet, hogy elmegy, azt túlélem. Persze gyűlölni fogom magam, hogy elszalasztottam az első és talán utolsó esélyemet, hogy bármit is megtudjak a húgomról, de a lelkem mélyén valami azt súgja, hogy talán az lenne a legjobb, mert ez a nő nem fog segíteni.

the queen & aegis

i could let you see her, but will i?

Határozottan szórakoztató tervek kezdtek szövődni a pici fejemben, ami a drága tündért illeti. Megtagadhatja önmagának, hogy mi is valójában, de ettől függetlenül nem teheti semmisé, hogy itt nevelkedett és már szinte beolvadt a tündérek sokaságába. A mágiánk legalább annyira megérintette őt, mint egy átlagos tündért. Viszont rettentően édes, hogy mennyire próbálkozik és küzd az ellen, hogy elfelejtse honnan is jött. Más esetben talán dicséretre méltó lenne a kitartása, de jelenleg csak annyit látok, hogy egy fiatal gyermek lélek megragadva kerget egy álmot, amely már soha nem válhat valóssága.
- Ezt én aztán nem állítottam. Csak megjegyeztem, hogy érdekesnek találom, hogy mégis miről árulkodik a tekintetem. - Mindig is szórakoztatónak találtam, hogy mennyire könnyedén át lehet verni valakit a szavak megfelelő manipulálásával. De, ha nem is átverni legalább összezavarni, hogy vajon, akkor mégis mit is akart mindezzel mondani. Hiszen sokszor előfordul, hogy valaki értelmes mondatokat épít, amelyek láthatóan összefüggőek. A szája be sem áll, mégsem formál mögöttes tartalmat. Eltelik egy perc, aztán tizenöt, de nincs olyan szó, vagy jelentés, amit felidézhetnél az elmondottakból, hogy aztán összefoglald miről is volt szó. Sok az ilyen semmitmondó személy a világban sajnos és sokszor már az ő semmitmondásukat is olyan fondorlatnak hiszik, mint amire mi is képesek vagyunk. Pedig a kettőnek igazán köze sincs egymáshoz.
- Talán olyan sötét felhők ülnének a fejed felett az udvarodban, hogy inkább a tavasz udvarába kacsingatsz, mentsvárat keresve? - Persze nem Ő lenne az első, sem pedig az utolsó, aki az udvarunkba érkezik odaátról. Legtöbbször azonban nőkről van szó, akiknek a hatalmuk koránt sem akkora, mint a saját udvaromban. Mindez csak a Király önzése miatt van és, mert képtelen felismerni az igazi potenciált, amit a nők rejtenek. Nem használati tárgyak, hanem annál sokkal értékesebb befektetések tudnak lenni. Főleg, ha jól irányítják őket anélkül, hogy mindezt észrevehetnék. A minimális útmutatás természetesen rögzül bennük, de valahogy mégis az apró, sötét árnyakat nem mindig veszik észre, amely egy-egy kérés-utasítás mögött rejtőzik.
- Mi az, amire ilyen megszeppenve vágysz, kedvesem? - Talán a húgáról kérdezne, vagy valami más motoszkál a fejében. Lehet, hogy egy kitartó kis emberi múlttal rendelkező egyedről van szó, de attól még senkit sem szabad lebecsülni tündérföldén. Mindenkinek megvannak a maga trükkjei, amelyeket elsajátít. Előbb vagy utóbb itt, mindenki megedződik.

♡ || remélem tetszik Határmenti vidék 2148618046

Seelie Queen & Aegis

There’s gotta be a winning in my bones

Van valami ebben a nőben, ami nyugtalanná tesz, bár nem tudnám megmondani, hogy mi az pontosan. Talán csak annak a ténye, hogy nem ismerem sem őt, sem pedig az udvart, ahol él. Az ismeretlen egy ilyen kegyetlen világban veszélyes dolog, ezt már elég korán megtanultam. Csak azért mert valaki szép és kedvesen mosolyog rád még nem lesz a barátod, sőt előfordulhat, hogy álmodban megpróbálja elvágni a torkodat.
- Tehát nem tévedek?
Nem tagadta, tehát vagy nem teheti, mert az hazugság lenne, vagy egyszerűen csak játszadozik velem, akkor pedig engem igazol. Talán életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy megszólítottam őt, bár elképzelésem sincs, mit árthatna nekem. Okot nem keresek, arra nincs szükség. A tündérek aljas szórakozásaihoz nem kell indok. Talán túl sötéten ítélem meg őket, túl egyoldalúan, de csak azt mondom, amit láttam tőlük, hogy aljas szörnyetegek mind.
Nem hittem, hogy a kitérőnek szánt kijelentésemre ennyi kérdést kapok majd, talán nem kellene ilyesmikkel viccelnem, mikor amúgy is ellentét feszül a két udvar között… Bár ki tudja. Mi történne, ha hadat üzennék a király nevében? A fejemet egész biztosan elveszíteném, de talán megérné. Talán megtennék azt a szívességet a világnak, hogy kipusztítják egymást. Talán… Talán nem kéne ilyesmiken gondolkoznom, mikor fontosabb dolog miatt is aggódhatok.
- Igazad van – ismerem el és továbbra is mosolygok, bár egy csepp őszinteség sincs benne. – Pocsék kém lennék. És azoknak a képességeknek is híján vagyok, elismerem. Én tudod… Csupán csak azon tűnődöm, hogy vajon milyen lehet odaát élni. Kellemesebb-e, mint itt? – elpillantok a válla felett. – Melegebbnek tűnik. Minden szempontból.
Nem tudom még, hogy mit akarok ezzel… Talán csak terelni a témát, vagy szimpátiát kelteni az ördögben, már ha ez egyáltalán lehetséges. Egyelőre óvatos maradok és nem haragítom magamra, ez a legokosabb, amit tehetek. Talán megun és itt hagy, amit egy cseppet sem vennék a lelkemre…

Van valami, ami azonban annak ellenére is piszkálja a fantáziámat, hogy nincs kedvem egyetlen tündérrel sem bájologni. Szeretném tudni ki ő. Talán jelentéktelennek tűnik, talán az is, de minden apró információ morzsával közelebb érezném magamhoz a húgomat. És mégis mi baj lehetne abból, ha megkérdezném, ki is ő? Egyáltalán elmondaná? Tudom, hogy a tündérek különösen érzékenyek a nevükre, bár nem teljesen értem, hogy miért, nem kötötték az orromra. Gondolom ez is olyasmi, ami gyengeség, s mivel én nem tartozom közéjük…
- Kérdezhetek valamit? – biccentem oldalra a fejem és igyekszem olyan ártatlannak tűnni, amennyire csak lehet. Fogalmam sincs, hogy mennyire hatásos, most csinálok ilyesmit először. Itt csak kinevetnének ezért a nevetséges taktikáért, de ez a tündér nem a tél udvarában él, nála talán még be is jöhet. – Vagyis… nem. Felejtsd el. Tolakodónak fogsz gondolni… - ingatom a fejem és úgy teszek, mint aki visszavonulót fúj épp.
Na tessék. Már úgy játszom, mint ők…

the queen & aegis

i could let you see her, but will i?

Érdekes belegondolni, hogy egyikőjüknek mennyit jelent még mindig a testvéri kötelék, amely már évekkel ezelőtt megszűnt, míg a másiknak fogalma sem volt erről. De ez így van a rendjén, hiszen mégis milyen ember lett volna szegény lányból. Olyan sötétség van a lelkében, amit én már ezerszer láttam felszínre kúszni, de teljesen még sosem bontakozhatott ki. Viszont talán csak idő kérdése, hogy ez megtörténjen. Talán pont az kellene hozzá, hogy leszámoljon a múltja egy démonával, aki a testvérének állítja magát. Tényleg annyira számítana egy véri kötelék? Hiszen nem ismerték egymást, emléke sincs róla, amit felidézhetne. Lenne olyan ostoba, hogy az ismeretlent válassza a családja, otthona helyett, ami Tündérfölde lett a számára?
- Hmm, szóval a tekintetem így árulkodna rólam? Igen csak érdekes. - Apró kuncogás hagyja el ajkaimat, ahogy figyelem alakját. Szerencsétlen, hogy mennyire egy romhalmaz. Talán, ha elengedte volna a múltját végre képes lenne békés életet élni. De neki muszáj kergetnie egy halovány lehetőséget arra, hogy talán megtalálja a kishúgát. Bár azt talán nem is sejti, hogy az, akit megtalál már régen nem nevezhet kicsi húgocskának.
Bölcsen kitér a pontos válasz elől. Talán valamit mégis tudtak tanítani neki abban a fránya udvarban, ha teljes fegyelmet nem is. Bár tény, hogy elég keménykezű a király, de úgy tűnik egy apró, elszökött, mondén fiú még rajta is kifog azért néha-néha.
- S áruld el nekem mi az, ami iránt kémkedhetsz így a határvonalon? Esetleg olyan jók a szemeid, hogy az udvar közepébe látsz? Vagy a hallásod ér el kilométerek hosszú távolságára? Mondd csak miféle kémkedési terveid vannak? Azzal gondolom tisztában vagy, ha kémkednél akkor a legnagyobb hibát ott követnéd el, hogy elárulod pontosan ezt teszed. - Persze a kémkedés talán olyan fele igazság volt. Reménykedett abban, hogy megpillanthatja a húgát. Szerencsétlen utoljára akkor látta, mikor jóformán haja sem volt. Honnan is ismerhetné fel bárki segítsége nélkül? Persze mondhatnánk, hogy a lelkük felismerné a másikat, de ez is pusztán egyoldalú lenne.

♡ || remélem tetszik Határmenti vidék 2148618046