descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Alexander Lightwood
if i cannot move heaven, i will raise hell
Vendég
Vendég

avatar
all the stories are true


gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows  

❖ dear alexander ❖

Ohh, Alexander...!

Ha tudnád, mennyire vártam már az érkezésedre kicsiny birodalmunkba. S felettébb örülök, hogy én lehetek az, aki üdvözöl köreinkben. A fiam egyetlen szerelme vagy, akit örömmel fogok elpusztítani, avagy tönkretenni, s lelked apró kis szilánkokra törni. Ohh, hogy ez spoiler volt? Sajnálom, de tudnod kell, mi vár rád. A végzeted vagyok, ha úgy tetszik. Kis ütőkártyám. Kis fegyverecském.
A lapodra térve, nagyon tetszett a keretes szerkezet, ahogyan felépítetted. S maga a témakör, melyet kifejteni, sőt, megérteni engedsz az olvasóidnak. Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy ezáltal mindenki egy kicsit jobban megismerhet téged. Beléd láthat, úgymond. Olyan ez, mintha valami belső titkokat rejtő kis titkos szelence lenne. De most ez mindenki számára elérhető.
Sok sora amúgy roppant találó, s bátran átérezheti más is. A szerelem egy olyan dolog, amit... nos, én magam nem igazán értek, nem is akarok, de azt mondják, hogy egy bonyolult érzelem. Felvállalni, tenni érte pedig tulajdonképpen baromi nehéz, főként, ha előre láthatóan akadályok kövezik az utat.  
Nos, ami azt illeti, a te utadban én leszek a legnagyobb akadály. Nem titkos vágyam tönkretenni az én warlock fiacskám, Magnus Bane életét - s elragadni tőle a halhatatlanságát. Ehhez kellesz nekem te. Hiszen a számára fontos vagy. Túlontúl fontos. S mi történik, ha elragadlak tőle? Ezt fogjuk kideríteni. muhaha
Azt hiszem, ideje berendezkedned a Pokolba, kedves Alexander. nyami

Várlak! Foglalózz és tiéd a játéktér - élvezd ki a szabadságod, amíg még megteheted!




Alexander Lightwood
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
の jace, my parabatai
Tartózkodási hely :
の edom
foglalkozás :
の official demon hunter
Karaktered arca :
の matthew daddario
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése


umm.. what?
alexander gideon lightwood
emotions are nothing but a distraction
matt daddario shadowhunter21intézetvezető
the devil is in the details

❖ Becenév:
Alec
❖ Születési hely, idõ:
Idris; 1996. szeptember 12.
❖ Családi állapot:
Komplikáció^3
❖ Szexuális beállítottság:
Homoszexuális
❖ Foglalkozás:
A New York-i intézet jelenlegi vezetője.
❖ Ismertetõ jel:
Lenne ilyen?
❖ Átváltozás:
-
❖ Rang:
Rengeteget edzettem azért, hogy a legjobb katonává váljak, miközben a titkom egyre nehezebb súlyként helyezkedett a vállaimra pontosan tudva, hogy milyen következményekkel járhat az igazság, hiszen a meleg árnyvadászokat többnyire emberszámba sem veszik. De azt hiszem csak el kellett indítanom a folyamatot, hogy attól függetlenül, hogy beszélnek róla, vagy sem közöttük élünk és ugyanolyan árnyvadászok vagyunk, vagy talán még jobbak is. Mert sokkal keményebben küzdünk azért, hogy ne egy magánéletbeli dolgunk miatt akarjanak egy skatulyába rakni bennünket. Kemény munkámnak a gyümölcseként került a vezetésem alá a New York-i intézet.
❖ Család:
Nem mondhatnám, hogy túlzottan jó kapcsolatot ápolnék a szüleimmel tekintve, hogy nem kifejezetten fogadták örömmel, hogy kinek adtam a szívemet. Bár még így is anyámmal talán könnyebb volt a kapcsolatom, mint az apámmal, aki ha kimondatlanul is de terheket pakolt a vállamra, mint a családi név továbbvitele és az öcsém halála után tudtam, hogy valami ezen a téren összetört benne, de valahogy mégsem tudtam őt sajnálni. Megannyi gyűlöletet érzek iránta, amelynek olyan sok rétege van, hogy azt felesleges lenne boncolgatni. Már abban sem vagyok biztos, hogy a kettőnk kapcsolata megmenthető.
Az öcsém halála egy olyan dolog, amit nem tudok, nem is fogok talán soha feldolgozni. Fiatal volt. Én hagytam őket Sebastian-nal azon az éjszakán és csak hálás lehetek annak, hogy legalább a húgomat nem kellett elveszítenem. Nem is tudom, hogy mihez kezdenék, ha őt is el kellene veszítenem. Azt már nem biztos, hogy túlélném.
A fogadott testvérem Jace, a parabataiom. Habár nem mindig értünk egyet, vagyis inkább többnyire különböző véleményen vagyunk és volt részemről egy kisebb összezavarodás, amikor ugyanis azt hittem, hogy szeretem.. Úgy szeretem. De talán ez is kellett ahhoz, hogy a kettőnk kapcsolata még szorosabb legyen, mint azelőtt valaha.
❖ pozitív tulajdonságok
bátor ❖ Mondhatni az összes árnyvadásznak joga van ezt a tulajdonságot birtokolni, vagyis inkább birtokolnia kell, de megannyi formája van a bátorságnak, de az egyik talán, amelyre a legbüszkébb vagyok, hogy képes voltam színt vallani az érzéseimről és arról, hogy ki vagyok. Ehhez pedig sokkal több bátorság kellett, mint mikor egy démonnal szállok szembe. Az egész lényem beleremegett a félelembe, de már nem kívántam megfelelni egy olyan világnak, amely képtelen volt elfogadni azt, hogy létezik más fajta boldogság. Hogy nem vagyunk ugyanolyanok.
gondoskodó ❖ Rendkívül fontosak számomra a szeretteim a családom, mindenki aki közel áll hozzám rendkívül gondoskodó vagyok velük szemben.
könyörületes ❖ Nem kiáltom világgá, de néha igen csak túl jó szívem van.
öntudatos ❖ Többnyire minden helyzetet túlságosan is komolyan vettem ebben teljesen különbözve a húgomtól, mindig én voltam az, aki valahogy a legrosszabb dolgokra is készen állt és nem mindig a szórakozást látta feltétlenül egy-egy akcióban, hanem egy küldetést.
célorientált ❖ Amennyiben kitűzök magam elé egy célt azt szeretem telibe találni megvalósítani. Nagy álom volt bejutni a tanácsba és felnőtt árnyvadászként érvényesíteni a hangomat, de a dolgom sokkalta nehezebb lett, amikor felvállaltam a valós önmagamat, azonban ez nem tántorított el engem attól, hogy küzdjek és elérjem mindazt, amely engem is ugyanúgy megillet, mint a többi árnyvadászt. A minimális tiszteletet.
védelmező ❖ A családomért és a szeretteimért mindig bármire képes vagyok, soha nem hagynám őket hátra, nem számít mennyit kellene szenvednem azért, hogy ők jól, biztonságban lehessenek.
óvatos ❖ Rendkívül megfontolt vagyok a legtöbb helyzetben és, ha olyan szenvedélyes harcosok oldalán nő fel valaki, mint én, igazán megtanul megfontoltan cselekedni.. Azonban, mikor már érzések is kúsznak a képbe.. Az már teljesen más kérdés.
❖ negatív tulajdonságok
ítélkező ❖ Hajlandó vagyok véleményt formálni néha egyetlen apró információból is. Habár igyekszem ebből kinőni, még mindig vannak alkalmak, amikor egy kicsit ellenséges vagyok valakivel szemben.
arrogáns ❖ Árnyvadászként akaratlanul is fenn hordtam az orromat mindig csak letekintettem az alvilágiakra, de mióta az életemben egyre több fordul elő már kezdem őket megszokni és ezzel a saját rossz szokásomat is lemosni magamról.
bizonytalan ❖ Bizonytalan vagyok  a világban, önmagam. Rengeteg kételkedés lakozik a lelkemben, amely egyfajta szüntelen támogatást igényel a körülöttem élőktől.
féltékeny ❖ Kellene ezen bármit is magyaráznom?
szarkasztikus ❖ A humorom már csak ilyen. Általában ezzel is távol igyekszem tartani azokat a személyeket, akiket bizonyos okokból az életemből is száműznék.
leereszkedő ❖ Nem vagyok rajongója az új jövevényeknek az életemben főleg, akik közvetve, vagy közvetlenül veszélyt hoznak a családom életébe és a képzetlen csináld magad árnyvadászoktól, akik azt hiszik mindig, mindent jobban tudnak egyenesen a falra mászom. Igen rád gondolok vöröske.
❖ legnagyobb félelmed
Ha elveszítenék egy valakit is azon emberek közül, akik a világon a legfontosabbak a számomra. Elvesztem a testvérem, a parabataiom, a szerelmem.
❖ legnagyobb vágyad
Hogy meg nem történté tehetném az öcsém halálát.
❖ legnagyobb titkod
Szerintem már teljesen nyílt lapokkal játszom.
❖ legnagyobb gyengeséged
A szeretteim.
❖ fõ fegyvered
Íj
look deeply into my eyes

Egyetlen egy életünk van. Egy, hogy szeressünk, vétkezünk, gyűlöljünk, hogy úgy igazán éljünk. Mégis miért is akarna ebből bárki is akár egy percet is vesztegetni? Már maga a kérdés is értelmetlen, hiszen ostobaság, felelőtlenség. Azonban, amikor egy titkot őrzöl a lelkedben, amelyet senkinek nem árulhatsz el még saját magadnak is elég nehezen ismered be, akkor hazugságban élve vesztegeted az értékes napjaidat, ahelyett hogy megbecsülnéd. Pedig mindenkinek kijárna a szabadság. Hogy szerethesse, akit szeretni akar.

step 1: denial and isolation i am normal just like everybody else

Amikor fiatal vagy folyamatosan egymásra építed az életed. Mintha csak egy házat építenél alapozod meg minden egyes négyzetméterét, húzod fel a falakat utána pedig, mikor már megvan a felosztása, esetlegesen emeleteket is húzni rá, végül pedig jönnek a berendezések, hogy minden a helyére kerüljön. De mi van akkor, ha egy építőelemet már a legelején a hátad mögé dobsz és megfeledkezel róla? Valamiről, ami lehet, hogy fontos részedet képezi mégis magad mögött rejtegeted, mintha nem is létezne. Egy részed pedig nem is igazán emlékszik arra, hogy valaha is létezett. Egészen addig, míg nem jön valami, ami felnyitja a szemed a valóságra. Amitől jobban átérzed, hogy valamit elrontottál. Mindvégig abban a hitben éltél, hogy te is ugyanolyan vagy, mint mindenki más. Ugyanúgy épülsz fel és csak egy újabb arc vagy a tömegből. Mégis vágytál arra, hogy ne csak egy arc legyél a tömegből, hogy felnézzenek rád. Álmodoztál, hogy hősként élhetsz majd, hogy nagy tetteket viszel véghez. Mindennél jobban vágytál erre. Mégis az egyetlen építőelemed, amivel talán kitűnhettél volna a kegyetlen tömegből volt az, ami minden álmodat porrá zúzhatta volna.
Sokáig azt hittem, hogyha nem gondolkozom rajta, ha nem foglalkozom mindazzal, ami bennem zajlik, akkor talán majd elmúlik és az egész nem több, mint egy múló szeszély. Ugyanolyan lehetek, mint mások. Ebben az álomban ringattam magam, hogy képes leszek alkalmazkodni. Hiszen mindig rettenetesen jól alkalmazkodtam ahhoz, amit elvártak tőlem. Habár irányomba sosem volt olyan magas elvárás, mint a húgoméba, de mégis éreztem, hogy azaz egy építőelem, amelyet feledékeny módon továbbra is a hátam mögött tartogattam egy nap, majd minden álmomat, lehetőségemet felépíti, hogy újonnan, őszintén építhessem fel majd a valós önmagamat.

step 2: anger why can't i be like everybody else?

Mikor rájössz, hogy nem vagy ugyanolyan, mint a többiek körülötted.. Talán örülnöd kellene, hogy különbözöl, de mégis miképpen is örülhetnél valaminek, amely miatt lenéznek téged abban a társadalomban, amelyben élsz? Amióta az eszemet tudom talán mindig is tisztában voltam azzal, hogy a nők engem egyáltalán nem vonzanak. Jace-t mindig egy nő körül láttam lebzselni és talán még láttam is a szemében egyfajta vágyakozást. Nem mintha szerelmet kívánt volna vallani az illetőnek, egyszerűen csak voltak vágyai, amelyeket a gyönyörű nők körében lelt meg. Én azonban egyetlen egyszer sem éreztem ilyesmit. Mondhatnám, hogy sok nő környékezett meg, de azt hiszem a közönyösségem és a modorom volt az első, amit erőteljesen sugároztam magam körül. Nem kívántam a nők társaságát, amit senki nem kérdőjelezett meg. Egyedül a húgom Izzy volt tisztában a dolgok mögöttes részével és a mai napig hálás vagyok, hogy olyan testvérem van, mint Ő. Kulcsfontosságú szereplője volt mindig is az életem ezen részének. Nem tudtam elfogadni magam. Képtelen voltam. Hogy vajon azért-e mert rettegtem a szülők elutasításától, vagy attól, hogy mégis milyen következményekkel lehet ez a jövőmre, az álmaimra és a terveimre? Nem tudom. Inkább érződött egyfajta tehernek, mintsem felszabadulásnak az, hogy ott volt a kezeim között az igazság. Az igazság felszabadít, vagy nem? Mégis az életemben jobban érződött súlyos teherként, mint megkönnyebbülésként. Mintha mindvégig ült volna valaki a mellkasomon megnehezítve minden egyes lélegzetvételemet, de ha ki is mondtam volna a szavakat a súly nem szűnt volna meg létezni, talán még sokkal nehezebb lett volna napról-napra megküzdeni vele.
Csak olyan akartam lenni, mint bárki más..

step 3: bargaining i can't have him, but that doesn't mean i can't love him

Visszatekintve hatalmas ostobaság volt. Mégis akkoriban olyan könnyedén kavartam össze az érzéseimet és szerettem volna azt érezni, amit gondoltam, hogy érzek.. Hiszen, ha a saját parabatai-omat szeretem annak nincs jövője. Jace a testvérem volt részben, a lelkem másik fele és szoros érzelmek fűztek hozzá. Habár nem szerelemből, de szerettem. A mai napig szeretem és ez az érzés sosem fog köddé válni. Mégis könnyebb volt kiegyezni magamban azzal, hogy ő az, aki a szívemnek fontos, akire a testem és a lelkem is szomjazik. Egy hazugság mögé bújtam újra és újra az életem során csak azért, hogy megkönnyebbítsem az életem, de ezzel koránt sem lett könnyebb. Csak tovább tagadtam mindent, amit igaznak véltem.
Jace a legheteróbb srác, akit ismerek. Már, ha van egyáltalán ilyen kifejezés. Olyan szinten falta a nőket a szemem láttára, mintha valami törvénybe lett volna vésve, hogy kétszer ugyanazzal a nővel nem láthatják. Habár megvolt a maga partnere egykoron, hiszen egy tündérrel többször is összegabalyodott, ami keserű szájízt hagyott maga után, de mégis nem láttam, hogy tényleg odalenne érte és ezért elfogadtam. Valahogy könnyebb volt őt reménytelenül szeretni, mintsem bármely más irányban nézelődni, hogy megpróbáljak boldog lenni. Jobb volt a lehetetlen, mint a lehetséges. Azonban ez sem tartott örökké, amikor egy vörös lóbonc belépett az életünkbe és minden alapot porig rombolt. Akár egy hurrikán úgy söpört végig az életünkön vakítva el Jace-t teljesen. Még soha életemben nem láttam úgy lányra nézni, ahogy akkor. Talán féltékeny voltam. De akkor sem igazán úgy, mint az, aki szerelmes. Sokkal inkább féltés volt, mint féltékenység. Már az első perctől kezdve tudtam, hogy semmi jót nem fog a nyakunkra hozni. S igazam is lett.  

step 4: depression am i not good enough?

A semmiből bukkant fel. Nála idegesítőbb teremtményt még életemben nem láttam. Egyszereűen irritált. De lehet, hogy csak azért, mert olyan könnyedén lopta be magát Jace kegyei közé, ahogyan azt senkinek nem sikerült. Ő pedig őszinte érdeklődéssel fordult az irányába. Érdekelte valaki. Őszintén. Ez a valaki pedig nem én voltam. Olyan úton indított el, amely elég sötét ösvényen vezérelt keresztül. Bőszen hittem, hogy szerelmes vagyok belé. Hinni akartam ebben és talán annyi ideig kántáltam magamban, hogy végső soron ez lett az én sajátos valóságom.
Megteremtettem magamnak egy hazugságokon alapuló valóságot, amellyel csak azt értem el, hogy az orrom előtt lévő lehetőséget a boldogságra teljesen figyelmen kívül hagytam. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű. Hiszen sosem gondoltam, hogy ez egyszerű lehetne. Ezért is rejtőztem a hazugságokból épített váramban, ahol senki nem érhetett el. Sokkal nehezebb volt megpróbálni, akarni és küzdeni, mintsem elbújni egy ostobaság mögött. Hogy lehetnék valaha is elég a számára? Hiszen sosem tekintett úgy rám. Soha nem is fog. Ha már itt tartunk egyetlen egy férfi sem az esete. Ő sem az esetem.. Hiszen Ő a testvérem.


step 5: acceptance i am who i am.

Még mindig emlékszem, ahogyan Clary rám rajzolta a rettenthetetlenség rúnát.. Azaz érzés teljesen magával ragadott. Nem voltak akadályok semmi sem feszélyezett egyszerűen csak önmagam lehettem teljes valómban. Készen álltam arra, hogy elkiáltsam magam, bevalljam a szüleimnek mindazt, amit éreztem. Nem vágyom nőkre, nem akarok nőt az életembe a húgomon kívül - bár vannak, akiket ettől függetlenül is kénytelen vagyok elviselni -, de a boldogságomhoz nem egy nő a kulcs. A szívem egyedül egy férfi társaságában lelhet csak igazán boldogságra, de akkor még csak nem is sejtettem, hogy az, aki igazán boldoggá teheti a szívemet ott van mellettem. Olyan kemény falakat építettem a szívem köré, hogy csak segítséggel tudtam azokat lebontani. Minden kétely abban a pillanatban, amikor a rúna a bőröm felszínét cirógatta semmisé vált. Tisztábban láttam, de még azelőtt, hogy akkor színt vallhattam volna.. Megakadályozott. Nem engedte, hogy ostoba módon valljak színt. Azt akarta, hogy őszinte pillanat legyen.
S, annál őszintébb nem is lehetett volna. Mikor Alicante-ban mindenki szeme láttára vontam magamhoz és leheltem csókot ajkaira. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha tényleg nem számított volna semmi. A háború éppen csak véget ért. Habár győztünk, de elveszítettük az öcsémet. Még egy személyt, aki sikeresen betáncolt a szívembe nem voltam hajlandó magam mögött hagyni. Végre minden bizonytalanságom ellenére hajlandó voltam megpróbálni. Akkor még csak nem is sejtettem, hogy milyen úton indított el ez bennünket, hogy mennyi kihívással állít majd szembe minket az élet, de sosem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő.
Ha hibát, hibára halmozok is.. Csak remélni tudom, hogy nem lépek olyan területre, ahol már nem érdemelhetem ki a bocsánatát.


Nem vagyok tökéletes. Az igazság az, hogy egyikünk sem az. De ha képesek vagyunk a hibáink ellenére szeretni és engedni, hogy szeressenek bennünket.. Akkor a kezeink közé kerül a kulcs a boldogsághoz.
you can see the war inside

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Sera & Alexander ~ Egy eltitkolt szerelem.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Karakteralkotás :: Árnyvadászok-
Ugrás: