Nem tudom, hogy hány óra lehet, de az még biztos, hogy sötét van odakinn. Ő pedig még mindig mellettem fekszik a karjával átölelve. Az egyetlen dolog, ami hiányzik az Tiffany. Mégis hova tűnt az a bolond lány? Kétlem, hogy lelépett volna, mert még felét nem fizettem ki neki. A fürdőből hallok valami csörömpölést és okosan kibújva az öleléséből elindulok oda. Ott látom, ahogy Tiffany éppen a csapra cuppanva próbálja magába ömleszteni a napi szükséges vízbevitelt. Mivel többé-kevésbé ez normálisnak mondható gyorsan elkezdem összeszedni a cuccaimat és elintézem, hogy reggelre hozzanak neki egy reggelit rajta egy kis cetlivel, ami a számomat tartalmazza meg azt, hogy ezt még megismételhetjük, akkor tényleg. Rég éreztem magam ennyire kiegyensúlyozottnak és boldognak. Mintha ettől a belső kis negatív hangjaim is pihenőre mentek volna és egy kicsit talán megkomolyodtam. Óvatosan besötétítek, hogy még reggel se kelljen félnie a napfénytől, ami megégethetné tökéletes testét. Kár lenne érte, hogy élve elégjen és akkor tényleg nem lehetne két hercegem! Mielőtt még távoznék egy apró csókot lehelek az ajkaira épp elég aprót ahhoz, hogy ne ébresszem őt fel és Tiffany-t átkarolva elhagyom a hotelszobát. Maradtam volna én reggelig, ó de még mennyire.. De magam sem tudom, hogy mihez kezdtünk volna egymás mellett és talán jobb lenne a kínosságot elkerülni. Meg aztán azt is, hogy valószínűleg sosem fog keresni. Hogy megbánta az egészet... Óóó, és már megint kezdődik minden elölről..
Habár eddig egyáltalán nem éreztem most határozottan kezdett eluralkodni rajtam az álmosság, mint valami kegyetlen szörnyeteg, de mégis egy darabig még figyeltem, hogy milyen békésen aludt mellettem a szőke szépség. Óvatosan betakargattam, hogy semmije se lógjon ki és egy darabig gondolkoztam, hogy behozom magunk mellé Tiffany-t is, mert nem illene éppenséggel szegényt ott hagyni egész éjszakára főleg, hogy szinte alig van rajta valami a nyakán tátongó sebén kívül. Végül azonban úgy határoztam, hogy nem mozdulok innen, mert nem akarnám felébreszteni. Ezért egy utolsó csókot nyomtam a homlokára Delinek, aztán pedig lehunytam a szemeimet és vártam, hogy a fáradtság könnyedén nyomot hagyjon rajtam. Őrületes éjszaka volt mögöttem, de legalább elmondhatom, hogy rengeteget tanultam egyetlen egy éjszaka alatt. S, habár megvoltak a maga mélypontjai, többszörös csúcsponton végződött és lényegében ez az, ami igazán számít.
Tényleg ezt mondta? Tényleg-tényleg? Olyan boldog lett ettől a kicsi szívem, hogy majd kiugrik a helyéről. Hát el sem hiszem, hogy ez az este tényleg valóság. Most pedig a karjai között aludhatok? Túl jó ez ahhoz, hogy igaz legyen. Valaki csípjen meg és ébredjek fel, mert én tényleg nem tudom elhinni, hogy mindez ténylegesen valóságos. Mégis könnyedén olvadok a karjai közé, helyezem a fejemet a mellkasára és annak ellenére, hogy nincsen apró szívverése könnyedén visz el magával az álommanó és nem akarom, hogy ez az egész éjszaka véget érjen. Lassan már a saját hercegemhez sem akarok visszamenni. Jaj, ugye lehet nekem két hercegem? Habár a gondolataim nem képesek nyugovóra térni azért mégis békés lélegzetvételem egyértelműen tanúbizonyosságot ad arról, hogy mély álmok mezejére sikerült eveznem.
Elmondhatatlanul furcsán indult ez az éjszaka. Folyamatos képszakadásokkal, egy lány majdnem halálával. Most pedig itt vagyok egy gyönyörű nő társaságában. Vagyis kettőében, ha még számítjuk a fotelban pihenő Tiffany-t, akit eléggé sikerült kimerítenem. A mai éjszaka folyamán másodjára ölel magához a gyönyör, ahogyan végül együtt élvezünk el. Néhány másodpercig levegőért kapkodok, majd a szavaira felkapom a fejemet és a könyökömre támaszkodva fordulok az oldalamra, hogy ránézzek. Azt gondoltam, hogy nem normális. Na, jó még mindig azt gondolom, hogy valami nem igazán stimmel vele, de ez nem azt jelenti, hogy nem sikerült megkedvelnem. Habár tényleg eléggé igyekezett meggyőzni, de az igazság az, hogy legalább annyira akartam én is őt meggyőzni. - Hát erre nem mondanék nemet. - Azzal pedig közelebb hajolok hozzá, hogy egy apró csókot lopjak tőle, majd pedig a hátamra feküdve karolom őt át és húzom közelebb magamhoz, hogy a karjaimban tarthassam. - Azt hiszem mindkettőnkre ráfér a pihenés.
Szinte kihagy egy-két ütemet a pici szívem, mikor azt mondja, hogy gyönyörű vagyok, amitől akaratlanul is egy hatalmas vigyor ül ki a képemre és egyre inkább át akarom élni ezt a gyönyört vele újra és újra. Hát belopta magát a szívembe. Talán van még hely még egy hercegnek az életemben, hiszen mostanában úgy tűnik csupa gyémántokat találok. Mindkettő gyengéd és érzéki.. Én pedig akarom.. Akarom a szeretetet, hiszen megérdemlem. Folyamatosan gyorsítok a csípőm mozgásán, felemelkedek, majd lesüllyedek, hogy teljes egészében kitölthessen és így még kicsit mélyebbre is nyúl bennem. Mindaddig mozgok rajta, amíg újra meg nem remeg és akárhányadik alkalommal ezzel szinkronban ő is velem együtt élvez, s ekkor egyszerűen leszállok róla és eldőlök mellette, miközben még mindig az utórezgéseit érzem a testemben a történteknek. - Tudom, hogy most találkoztunk csak, de.. Ezt többször megismételhetnénk. - Jaj, de buta vagy.. Valószínűleg nem is kellesz többre egyszer megvoltál. A neved már fenn van a listán ennyi ideig voltál csak érdekes. Buta, buta kislány. Sosem tanulsz, hogy minden csoda hamar véget ér. Vagy nem is létezik. Igen ez sokkal reálisabb.
Újra meg újra tövig merülök benne és érzem, ahogy megremeg körülöttem, amitől kis híján én is elérem a gyönyör kapuját, de még visszafogom magam. Amikor pedig ő akar vezér pozícióba kerülni egy pillanatra sem ellenkezem, hagyom neki, hogy a kezébe vegye az irányítást. - Gyönyörű vagy. - Bukik ki belőlem, ahogyan elhelyezkedik felettem, majd pedig karjaimat köré zárva kezdem el őt csókolni, meghagyva neki a lehetőséget arra, hogy ő maga diktálja a tempót, ahogyan neki kényelmes. Mindeközben szüntelenül cirógatom és egy pillanatra sem hagyom abba a csókolgatását. Azt hiszem most kezd igazán előtérbe kerülni a hála, amit az estéért érzek vele szemben, hiszen neki köszönhetően nem öltem meg egy lányt. Neki köszönhetően tanultam valami újat ma. Na, de azért azt se hagyjuk ki a felsorolásból, hogy tényleg iszonyatosan szívdöglesztő nőről van szó.
Minden egyes lökésétől újabb és újabb nyögés hagyja el ajkaimat, szinte imádom, amit csinál. Ez az egész olyan hihetetlen a számomra. Még sosem tapasztaltam ehhez hasonlót. Ahogyan megtölt újra és újra szinte az egész testem beleremeg. Mikor egy pillanatra teljesen kihúzódik belőlem, hogy utána újra elmerüljön bennem, úgy érzem, hogy megáll körülöttem a világ és érzem, hogy újra bejárja testemet a forróság, makacsul húzódom össze körülötte, ahogyan a gyönyör átjárja minden egyes porcikámat. Ezidáig még sosem volt lehetőségem együtt elmenni, vagyis inkább elmenni egyetlen egy férfi előtt sem. Most pedig ez már a második, hogy megtörténik ezen az éjszakán. Máskor saját magamnak kellett erről gondoskodnom. Most pedig én akarok irányítani. Ezzel pedig óvatosan fordulok át vele, hogy ezúttal én kerülhessek felülre, én lehessek az, aki a tempót diktálja, miközben ajkaink folyamatosan egymásra találnak, szüntelenül.
Kimondatlan kérdésemre eléggé mohó választ kapok, amelynek köszönhetően a segítségével elmerülök benne és egy darabig így időzöm benne, hogy kitöltöm őt. Rendkívül szűk, ami elmondhatatlanul jó érzéssel tölt el, ezért sem tudok mozdulni pár másodpercig, majd elkezdek egy barátságosabb, lassúbb, szinte már kínzó tempót felvenni. Mindeközben ajkaimmal az övét keresem és szinte folyamatosan éhezem a csókjaira, ahogy egyre inkább gyorsítok a tempómon. Amikor pedig elérem már a végső tempómat egyszer teljesen kihúzódom belőle, hogy utána újra teljes mértékben elmerülhessek benne, ami talán csak még inkább fokozza mindkettőnk számára az élményt és szüntelenül mozgok benne, egyre inkább közelebb repítve mindkettőnket a csúcs felé.
Hogy lehet az, hogy bármit is tesz az tökéletes? Egyáltalán nem bánom, ahogyan a kezébe veszi az irányítást, szinte teljesen feltöltődöm attól, ahogy a vágyait kifejezi, ahogy ajkaim közé élvez, s én megízlelhetem örömének termését, amit könnyedén nyelek le. Segítő kezét elfogadva könnyedén omlok a karjaiba, ahogyan az ágy felé visz, még fel is kuncogok, hogy milyen óvatos. Hol követelőző, hol pedig ilyen lebilincselően aranyos. Hát pontosan ezt értettem kisfiús férfin. Bár több lenne belőle. Mondjuk a szívem engem máshoz köt, de testemtől nem vonhatom meg eme különleges örömet. Tekintetében kételyt vélek felfedezni, amire ahelyett, hogy szavakkal válaszolnék óvatosan lenyúlok kettőnk közé, kezemmel rámarkolok a férfiasságára és óvatosan megemelem a csípőmet, hogy a kettő megfelelő igazgatásával fogadjam őt magamba. A csípőmmel szinte elejébe megyek minden mozdulatának, hogy teljes egészben bennem legyen, hogy megtöltsön. Lábaimat összekulcsolom a dereka körül és szinte éhezem minden egyes lökésére.
Nem voltak az éjszakának előzményei, nem voltak kellemetlen tényezők. Mert szó szerint tettem arra magasról, hogy egy eszméletlen lány van alig pár méterre tőlünk. Felemésztett a vágy, amit iránta éreztem és azt akartam, hogy legalább annyira legyen neki jó, mint nekem. Habár egyetlen egy nővel volt komolyabban dolgom, de mindig is arra mentem, hogy mindketten a lehető legtöbbet hozzuk ki a másikból, hogy egy pillanatra se érezze úgy a másik, hogy kevesebbet kap. Sóhajai, nyögései határozottan kellemes muzsikaként szolgáltak a füleimnek, és éreztem, ahogy folyamatos kényeztetésem alatt az egész teste megremeg. Ujjaimat kihúzva belőle még a mámor pillanatában egy kicsit a nyelvemmel próbáltam őt kényeztetni egészen addig, míg fel nem húz magához, hogy egy rövidebb csókot váltassunk, utána pedig már ő az, aki előttem térdepel és a férfiasságom pedig a szájában van. Egy darabig engedem, hogy a saját tempóját diktálja, de egy idő után akaratlanul a fejét fogva kezdem el mozgatni a csípőmet egyre gyorsabban és gyorsabban, egészen addig míg végül el nem érek a totális csúcspontra. Mikor ez megtörténik veszek pár mély levegőt, majd pedig lenézek rá és felé nyújtva a kezemet felsegítem, majd újra felemelve viszem az ágyba a karjaimba és szorosan magamhoz ölelve csókolgatom, ahogyan elmerülünk a paplanok tömegében. A hátára döntve, tekintetét keresve, várom válaszát a kimondatlan kérdésemre, miszerint tényleg akarja-e.
-Buta.. Buta.. Buta! Hát mégis, hogy tehettél ilyet? Nem vagyok normális. Delilah, te határozottan nem vagy az. Ahh, utálom mikor belső hangjaim is egyetértenek velem. Vagy várjunk csak.. Ezek a gondolataim. Tudja már a fene. Kicsit lefagyok egy pillanatra és már éppen bocsánatért esedeznék, hogy átléptem egy határt, hiszen csak azt szerettem volna, ha álomba cirógatnak.. Nem vagyok ám olyan nagy igényű nőszemély, mint azt bárki gondolná! De aztán közeledik és, szinte mint egy szélvihar leterít. Ez volt az első alkalom, hogy nem bántam, hogy egy férfi birtoklóan csókolt, hogy vágyainak forrása olyan közel volt a sajátomhoz. Könnyedén libbentem vele együtt a szekrény tetejére, ahol kuncogva fogadtam el, ahogyan szinte mint egy éhes vad szaggatja le a ruháimat. Ehhez már hozzászoktam, de ami utána következett az olyasmi volt, amit életemben még egyszer sem tapasztaltam meg. Gyenge érintések, csókok és kényeztetés. Szinte nem tudtam visszafogni jóleső nyögéseimet, ahogyan a testem megremegett minden egyes érintésére. Ahogyan egyre lejebbe haladt a testemen úgy éreztem egyre szerencsésebbnek magamat. Apró sóhajaim, szinte már sikolyokká váltak, ahogyan hol a falat kapartam, hol pedig a sötét fürtjei közé túrtam vékony ujjaimmal. A beteljesülés ezen formája olyan hirtelen jött, s olyan kellemes volt, hogy szinte kapaszkodnom kellett, hogy ne csússzak le a szekrényről. Kellett pár másodperc, míg a testem annyira megnyugodott, hogy reagálni tudjon, ekkor pedig felhúztam magamhoz, hogy ajkaira lecsapva saját örömömet érezhessem rajta, miközben egyre inkább vágytam arra, hogy kitöltsön ő maga is, és megízlelhessem igazán örömének eredményét. Ezért, mikor a lábaimat újra érezni kezdtem kicsit eltolva magamtól szálltam le a szekrényről, majd térdre rogyva vettem a számba a férfiasságát. Először lassan, szinte kínzóan ízleltem méretes, immár kemény férfiasságát, óvatosan körözve körülötte a nyelvemmel, mélyen a torkomba véve azt néhányszor vártam, hogy elélvezzen a számban, tekintetemmel és a folyamatosan gyorsuló tempómmal is ezt kívántam neki üzenni.
Erre nem számítottam. Mégis egyfajta kellemes bizsergés járta át a testemet. Talán a vágy, amit először Tiffany ébresztett bennem most, mintha egy teljesen más forrást találna magának. Valamit, ami sokkal intenzívebb és erősebb. Gondolkodás nélkül szelem át a kettőnk közötti távot és a karom egyenesen a dereka köré fonom, ajkaimat pedig az övére préselem, szinte teljesen birtoklóan. Mindeddig egészen arra fókuszáltam, hogy minden erőmet összegyűjtve koncentráljak és visszafogjam a vágyaimat, de most már úgymond elszakadt a cérna és, ha tudnám sem bírnám visszafogni magam. Óvatosan a feneke alá nyúlva helyezem fel őt az egyik szekrényre, ahol továbbra is vadul és szenvedélyesen csókoltam és minden erőmmel azon voltam, hogy megszabadítsam őt a felesleges ruhadaraboktól, nem is igazán érdekelt, hogy amúgy nem vagyunk egyedül, vagy az a része, hogy egyben kellene lejönnie a ruháinak, egyszerűen csak mindent lehúztam róla, hogy aztán elém táruló gyönyörű meztelen testét csodáljam pár másodpercig. Ajkairól letérve óvatosan csókolgattam finoman a nyakát és habár éreztem a lüktető eret ajkaim alatt, nem reagáltam a késztetésre, hogy beleharapjak. Lassan csókoltam meg minden egyes pontját a mellkasán egészen addig, míg a számba nem vettem a két formás mellét, hogy azokat is kényeztessem, miközben kezeimmel a belső combjait cirógattam. A melleivel való játszadozás után óvatosan csókolom végig a hasát, mígnem térdelő állásba küzdöm magam, hogy nőiességéhez közelebb férhessek és először finoman a nyelvemmel kényeztethessem, majd pedig később, mikor már elég hatást értem el becsatlakoznak az ujjaim is, először egy merül el benne, majd aztán követi azt egy második és egy harmadik is.
Őszinte lelkesedéssel figyelem, ahogyan a fogait a lány nyakába mélyeszti. Hát megtanítottam neki! Persze nem ő az első vámpír, akivel az életem során találkozom, de ő az első, aki hallgatott rám. A legtöbbje csak belém rúgott, mert éppen az útban voltam. Vagy nem tetszett neki, hogy lélegeztem és addig szorította a nyakamat, amíg el nem ájultam. Ahh, a régi szép idők. De most tök másra vágyom. Valami többre. Ahogy elernyed a teste és érzem, hogy csökken a pulzusa épp leállásra akarnám inteni, de megteszi magától. Hát milyen okos fiú! Járna neki igazán a jutalomfalatka. Azt szoktak ilyenkor adni, nem? Figyelem, ahogyan óvatosan a fotelba helyezi az eszméletlen Tiffany-t közben nem tudom levenni a tekintetemet a véráztatta ajkairól. Miért találom ezt ennyire vonzónak? Ó, én buta kis bárányka.. - Aham.. Sikernek! - Halkan kuncogok, majd mielőtt még bármit is reagálhatna apró csókot lopok tőle, hogy megízlelhessem ajkait, a vért és úgy mindennek a tökéletes összhatását. Én megbolondultam... A hercegem odahaza vár, de a testem itt, a jelenben valami teljesen mást vár el tőlem.
Nem igazán tudtam, hogyan is álljak az egész helyzethez tekintve, hogy nem mondhatnám túl sokszor csináltam ilyesmit. A vámpírklán legtöbbször pohárban vágja eléd a vért, hogy ne kelljen szembesülni azzal, hogy honnét is van, vagy kié is volt, miképpen lett megszerezve. Talán így próbálják az egészet emberibbé tenni. Sűrű bor diétán vagyunk. Szerencsémre azonban újra felbukkant Deli, hogy kisegítsen engem. Sosem gondoltam volna, hogy pont egy tündér fog nekem táplálkozási tanácsokat adni, e ugyanakkor arra sem gondoltam egyetlen egyszer sem, hogy egyáltalán léteznek tündérek. Talán a mesékben, de még azok részében is elég kevésszer bukkannak fel. Bár vannak könyvek, amelyek körülöttük keringenek és elég érdekesek, de azt hiszem egy ilyen trilógiának csak az első kötetét olvastam. Igazán elszomorító. - Oké.. Akkor.. Vágjunk bele. - Nagyot nyelek, mielőtt közelíteni kezdenék a nyaka felé és a látókörömből nem engedem ki azt a két pontot, amire mutatott és óvatosan beleszúrom a lány nyakába fogaimat és hagyom, hogy a meleg nedű megtöltse a számat, majd pedig nagyokat kortyolok belőle, de aztán emlékszem az intő szavaira, hogy óvatosan ezért igyekszem uralkodni magamon, ami most valahogy sokkal könnyebben megy, hogy már szinte tele van a hasam az előző lánnyal. Kezdem érezni, ahogyan lassul a szívverése a lánynak ezért leállok, de még így sem sikerült elég korán ahhoz, hogy ne ájuljon el, így mikor elhajolok a nyakától óvatosan megfogom a testét és finoman leültetem az egyik szabad fotelba. - Ezt sikernek vehetjük? - Nyelek egy nagyot és óvatosan körbenyalom a számat. Még mindig kicsit foltos a szám és az állam is kicsit véres, de ezt már határozottan haladásnak nevezném.
Láthatóan nem kifejezetten örült annak, hogy lerántottam róla a törölközőt, de én határozottan jól szórakoztam. Egek, igazán különleges kisfiú-férfi. Nem tudom eldönteni. Valahol a kettő között van. Egy férfi, kisfiús bájjal? Tudja ám a fene! Vigyorral az arcomon figyelem, ahogyan összeszedi a törölközőt és gondosan maga köré csavarja, majd pedig megadóan emelem az égbe a kezemet, hogy én aztán nem próbálkozom ezzel még egyszer. Bár azt nem bánnám, ha ő döntene úgy, hogy ledobja. Egy gyengéd kis éjszakát akarok, ahol úgy aludhatok el, hogy valaki cirógatja pici porcikámat. Nem sokszor volt ilyenben részem és szomorú, hogy ezt ki kell erőszakolnom valakiből, de hát szívességet, szívességért, nemde? Megforgatom a szemeimet, ahogyan a szerencsétlenkedését nézem aztán újra elhelyezkedem a lány mögött, haját ismét a csuklóm köré tekerem , majd hátrahúzom a fejét, hogy tökéletes rálátást kaphassunk a nyakára. - Nos.. Itt van az ütőér. Tudom, hogy tombol benned valószínűleg még mindig az éhség, habár lefogadom, hogy egy jót lakomáztál a csajsziból, na de.. Próbáld meg finoman megszúrni a szemfogaiddal, a száddal pedig szinte rögtön öleld át a sebet, hogy a vér egyenesen oda terelődjön. Ami még fontos, hogy valószínűleg ne szívd. Ha szívod, akkor nem fogod tudni közben nyelni ezért mindenhova kerülni fog. Szóval.. Csak okosan, próbálj ne vadállat módjára darabokat kiharapni a nyakából, csak elegánsan. Itt ni. - Mutatok rá a nyakán két pontra, ahova a szemfogát kell szúrnia, majd pedig a szabad kezemmel a lány egyik csuklóját kapom el, hogy ráérezzek a pulzusára. Hát nem akarom, hogy az egyetlen lehetőségem egy kellemes estére összekuporodva fetrengjen a földön, mert megölt valakit. Kiérdemeltem ezt az estét! Ma nagyon is jó kislány voltam!
Kezdőlap
Nem tudom, hogy hány óra lehet, de az még biztos, hogy sötét van odakinn. Ő pedig még mindig mellettem fekszik a karjával átölelve. Az egyetlen dolog, ami hiányzik az Tiffany. Mégis hova tűnt az a bolond lány? Kétlem, hogy lelépett volna, mert még felét nem fizettem ki neki. A fürdőből hallok valami csörömpölést és okosan kibújva az öleléséből elindulok oda. Ott látom, ahogy Tiffany éppen a csapra cuppanva próbálja magába ömleszteni a napi szükséges vízbevitelt. Mivel többé-kevésbé ez normálisnak mondható gyorsan elkezdem összeszedni a cuccaimat és elintézem, hogy reggelre hozzanak neki egy reggelit rajta egy kis cetlivel, ami a számomat tartalmazza meg azt, hogy ezt még megismételhetjük, akkor tényleg. 
Habár eddig egyáltalán nem éreztem most határozottan kezdett eluralkodni rajtam az álmosság, mint valami kegyetlen szörnyeteg, de mégis egy darabig még figyeltem, hogy milyen békésen aludt mellettem a szőke szépség. Óvatosan betakargattam, hogy semmije se lógjon ki és egy darabig gondolkoztam, hogy behozom magunk mellé Tiffany-t is, mert nem illene éppenséggel szegényt ott hagyni egész éjszakára főleg, hogy szinte alig van rajta valami a nyakán tátongó sebén kívül. 
Tényleg ezt mondta? Tényleg-tényleg? Olyan boldog lett ettől a kicsi szívem, hogy majd kiugrik a helyéről. Hát el sem hiszem, hogy ez az este tényleg valóság. Most pedig a karjai között aludhatok? Túl jó ez ahhoz, hogy igaz legyen. Valaki csípjen meg és ébredjek fel, mert én tényleg nem tudom elhinni, hogy mindez ténylegesen valóságos. 
Kimondatlan kérdésemre eléggé mohó választ kapok, amelynek köszönhetően a segítségével elmerülök benne és egy darabig így időzöm benne, hogy kitöltöm őt. Rendkívül szűk, ami elmondhatatlanul jó érzéssel tölt el, ezért sem tudok mozdulni pár másodpercig, majd elkezdek egy barátságosabb, lassúbb, szinte már kínzó tempót felvenni. Mindeközben ajkaimmal az övét keresem és szinte folyamatosan éhezem a csókjaira, ahogy egyre inkább gyorsítok a tempómon. 
Hogy lehet az, hogy bármit is tesz az tökéletes? Egyáltalán nem bánom, ahogyan a kezébe veszi az irányítást, szinte teljesen feltöltődöm attól, ahogy a vágyait kifejezi, ahogy ajkaim közé élvez, s én megízlelhetem örömének termését, amit könnyedén nyelek le. 
-Buta.. Buta.. Buta! Hát mégis, hogy tehettél ilyet? Nem vagyok normális. Delilah, te határozottan nem vagy az. Ahh, utálom mikor belső hangjaim is egyetértenek velem. Vagy várjunk csak.. Ezek a gondolataim. Tudja már a fene. 
Őszinte lelkesedéssel figyelem, ahogyan a fogait a lány nyakába mélyeszti. Hát megtanítottam neki! Persze nem ő az első vámpír, akivel az életem során találkozom, de ő az első, aki hallgatott rám. A legtöbbje csak belém rúgott, mert éppen az útban voltam. Vagy nem tetszett neki, hogy lélegeztem és addig szorította a nyakamat, amíg el nem ájultam. Ahh, a régi szép idők. De most tök másra vágyom. Valami többre. 
Nem igazán tudtam, hogyan is álljak az egész helyzethez tekintve, hogy nem mondhatnám túl sokszor csináltam ilyesmit. A vámpírklán legtöbbször pohárban vágja eléd a vért, hogy ne kelljen szembesülni azzal, hogy honnét is van, vagy kié is volt, miképpen lett megszerezve. Talán így próbálják az egészet emberibbé tenni. Sűrű bor diétán vagyunk. 
Láthatóan nem kifejezetten örült annak, hogy lerántottam róla a törölközőt, de én határozottan jól szórakoztam. Egek, igazán különleges kisfiú-férfi. Nem tudom eldönteni. Valahol a kettő között van. Egy férfi, kisfiús bájjal? Tudja ám a fene!