ronnie & neal

just a little bit of love

Mindössze reménykedni tudok abban, hogy egyszer majd normális kapcsolatom lesz az apámmal. Szükségem volt arra, hogy lehűtsem egy kicsit magamat ezért is álltam be a zuhany alá, ami koránt sem tartott olyan hosszú ideig, mint annak éreztem. Tekintettel arra, hogy nem mondható luxusterméknek a forró víz egy kis lakókocsiban elég hamar megzavarták a nyugalmamat.
Koránt sem volt okom panaszra, hiszen a tekintetem Ronnie-val akadt össze már amennyire rám figyelt és nem pedig a szemével méregetett, amitől akaratlanul is egy féloldalas mosoly kúszott az arcomra. A vizet elzárva magam köré csavartam egy törölközőt, majd a kis helyiségből kilépve vontam magamhoz a derekánál fogva és egy hosszú, szenvedélyes csókot leheltem az ajkaira, majd óvatosan a feneke alá csúsztatva a kezeimet emeltem őt fel, hogy az aprócska háló felé vigyem, ahol megfordulva ültem le az ágyra, hogy ő az ölemben helyezkedjen el. - Te is hiányoztál nekem, de miért van azaz érzésem, hogy nem csak ezért jöttél át? - Ismertem már annyira, hogy habár sok időt töltött itt velem, legalább megannyi végződött azzal, hogy kiráncigált a kis lyukból, amit az otthonomnak nevezek. Lehet, hogy megpróbálja lerázni magáról, de akkor sem tagadhatja a valóságot, hogy mégis csak egy gazdag család leszármazottja. Talán még azt is megkockáztatom, hogy klausztrofóbiás egy kicsit mikor itt van.
- Szóval elárulod, hogy mit terveztél mára? - Ha kell még kegyetlen kínzó eszközökhöz is folyamodom, mint például a csikizés.

Néha elgondolkozom azon, hogy mégis milyen nyomasztó lenne az életem Neal nélkül. Vele valahogy úgy érzem, hogy feltételek nélkül önmagam lehetek és semmiben sem korlátoz. Hogy mellette felfedezhetem, hogy ki is vagyok valójában. Természetesen az apám nem kifejezetten örül a kettőnk kapcsolatának, ami egy ilyen rejtett bónusz az egészben. Persze lehet, hogy ennek is köze van ahhoz, hogy egyre inkább bizonytalan vagyok abban, hogy mégis mit művel az apám, de ugyanakkor még messze érzem magam attól, hogy felnőttnek mondjam magam. Gyerekként ilyenkor persze azt hisszük, hogy majd minden menni fog már és nem lesznek gondjaink. Ez ám az igazi átverés, nem más. Mert ilyenkor kezdődnek a legnagyobb gondok.
Viszont pontosan ezért szerettem átjönni ide, hiszen itt mindig kikapcsolódhattam. Nem volt palota, nem volt fényűzés. Egyszerű volt, de pontosan ezért volt olyan marhára tökéletes. - Neal, megjöttem. - Habár egy lakókocsiban nem igen tud hova elbújni a hátsó kis szobán kívül azért szeretem bejelenteni, hogy én vagyok és nem éppen ki akarja rabolni valaki. Na, nem mintha olyan gyakori lenne tekintve, hogy hol élnek, hiszen itt a közösség elég összetartó, de azért a környék nem éppen a legjobb. Szóval jobb félni, mint megijedni.
Az apró kis fürdőszoba részből jön a hang ezért arrafelé is indulok el, habár még mindig nem célom őt meglepni. Meg aztán, ha szeretnék is mellékúszni az szinte egyenlő lehetne a lehetetlennel. Nem éppen a közös romantikázásra építették ki ezeket a helyeket. Óvatosan kinyitom az apró helyiség ajtaját és végigmérem őt, már amennyire rálátásom jut. - Hiányoztál. - Huncut mosoly bújik meg a szám szélén, miközben tekintetem végigfut az egész testén, majd pedig megállapodik a gyönyörű arcánál.