Néha elgondolkozom azon, hogy mégis milyen lenne, ha Sebastian velünk nőtt volna fel. Ha nem kapott volna démonvért. Minden másként alakult volna, de bármennyire is szeretném magam ebbe az álomvilágba ringatni sosem lesz távolabb ez az egész a valóságtól. Lehet álomképeket kergetni, de egyik sem fog könnyíteni a kegyetlen valóságon. Most pedig, hogy egy hozzá hasonló esethez volt szerencsém valahogy még rosszabbul érzem magam. Egyszerűen nem tudom, hogy miként kellene reagálnom az egészre. A tény, hogy a démonvér önmagában ennyire képes megpecsételni egy lelket és az, hogy mennyi különféle módon képes minderre egyszerűen szívbe markoló. - Sajnálatos módon nem minden esetben van lehetőség arra, hogy megmentsünk valakit. - Mint például a sötét árnyvadászokkal történtek nem visszafordíthatóak. Van, hogy nem tudunk javítani a helyzeten és el kell fogadnunk, de valahogy még így is rettenetesen drasztikusnak tűnik az, hogy kiontsuk egy életet. Viszont Sebastian-ból kiindulva tényleg nem kockáztathatunk, hiszen ha haboznánk, akkor sokkal nagyobb következményekkel kellene szembenéznünk, amit viszont sokkal nehezebb lenne helyrehozni, mint egy életet megpróbálni megmenteni. - Benne vagyok. Azért a biztonság kedvéért még készenlétbe állítok egy másik árnyvadászt is, aki talán hatni tud rá, ha nekünk nem sikerülne. - Persze senkit nem szeretnék ilyen kegyetlenségnek kitenni, de van, hogy már nincs más lehetőség. Pedig, ha rajtam múlna elkerülnék minden felesleges fájdalomforrást, amit ez a helyzet felszínre hozhat. De gyakran ez nem ilyen egyszerű. - Akkor jobb, ha megyünk is és fejest ugrunk ebbe az egészbe. - Azzal talpra is szökkentem és elindultam, hogy meglátogassuk a raboskodó árnyvadászunkat, vagyis sokkal inkább, ami még megmaradt belőle. Személyesen nem ismerhettem, de nem kételkedem abban, hogy még így is elég nehéz látvány lesz majd.
Mindketten érezzük, hogy a klubban történtek mögött sokkal több van. A hely nem egy random célpont volt. A lángok nem is egy hirtelen ötlettől vezérelt "csíny" eredményei. Ez a gaztett előre megfontolt, jól tervezett és célirányos cselekedet volt. Vajon meddig vezethetnek a szálak? Kik lehetnek még benne? Egyelőre még találgatni sem igen merek. De az ösztönöm azt súgja, hogy ez az ügy messzire vezet majd. Nem is baj, ha nem szalad túl a képzeletem és nem merülök el mély elmélkedésbe, muszáj a jelen dolgokra koncentrálnom. Félve kérdezek rá a lány sorsára, hiszen mélyen, legbelül magam is sejtem a választ a kérdésemre. Mégis mennyi esélye lenne egy démonnal viaskodó árnyvadásznak a kegyelemre? A sorsa a fertőzés pillanatában megpecsételődött. És az állapota folyamatosan romlik. -Teljesen érhető...- bólintok nagy sóhajt követően. -Túl sok kockázattal járna, ha ilyen körülmények között életben hagynák. - tudom és felérem ésszel ennek a súlyát. Nem tehetjük kockára sok százak, ezrek életét egyetlen személy miatt...mégis ez az egész végtelenül szomorú. Ha belegondolok, hogy ez bármelyikünkkel bármikor megtörténhet. Megfertőződhetünk. És ha ez bekövetkezne, nem számítana mit tettünk korábban, mennyi rizikót vállaltunk a közös cél érdekében, mennyire voltunk hasznosak, eredményesek, kedvesek mások számára...csak egy likvidálandó senkik lennénk, akiben csak a fenyegetést látnák...mint ebben a lányban. Fenyegetést is jelentenénk, így minden okuk meglenne rá, hogy megszabaduljanak tőlünk. Ijesztő ez a gondolat, mégsem tölt el félelemmel vagy tántorít el attól, hogy árnyvadászként tegyem, amit tennem kell. -Akkor kérdezzük ki. Próbáljuk infót szerezni tőle, míg még van rá módunk. - javaslom kicsit tartva attól, hogy kifutunk az időből. Ha Clary is úgy gondolja, elindulhatunk a szoba felé, ahol a fertőzött árnyvadászt őrzik.
- Nem.. Határozottan nem vagyunk. - Egy démon talán még saját kedvtelésből is felgyújthat egy épületet, mert éppen olyan kedve van, de valahogy emögött mégis valami tartalom rejtőzik. Legalábbis határozottan úgy érzem, mintha így lenne. Talán ezért sem tudom igazán elengedni ezt az ügyet és, habár sokat nem ad hozzá a videó, de mégis ez is sokkal több, mint ami a kezeink között volt és megpróbálhatjuk talán valahogy felhasználni. Valamire jó lesz. Muszáj, hogy így legyen. - Megpróbálhatjuk, hogy a hiúságát kiaknázzuk és úgy szóra bírni, de ha nem megy, akkor kénytelen leszünk bevonni egy másik árnyvadászt is.. - Persze nem szívesen tennék ki senkit sem ilyesminek, de nem látok más opciót, mint a lányhoz egykor közelálló srácot is bevonjam az ügybe, ha szükséges. Határozottan nem lehet kellemes újra látni azt, aki egykoron olyan sokat jelentett a számodra most pedig teljesen kifordult önmagából. Vagyis nem is önmaga.. Egy kicsit sem. Persze hasonló esethez volt szerencsém Jace-el kapcsolatosan, de végső soron néha mégis úgy érezhettem, hogy Ő az. Ha az elmém élénken is tiltakozott ellene, hogy ez nem az igazság. - Valószínűleg nem kerüli el a kivégzést.. Sebastian után kétlem, hogy kockáztatnának ilyen esetben főleg a gyújtogatás után elképzelhető, hogy legalább annyira hajlamos a káoszra, ami koránt sem jelent jót. Így pedig a pánik, ami már így is vészesen terjed a társadalmunkban nem fogja megengedni a lehetőséget sem arra, hogy túlélhesse. - Nem látom értelmét annak, hogy elrejtsem előle az igazságot, hiszen még ha meg is tenném előbb vagy utóbb tudomást szerezhetne a kivégzésről, amit kétlem, hogy a béka feneke alá akarnának rejteni tekintve, hogy valószínűleg példát statuálnak belőle. - Úgyhogy minél hamarabb bizonyul haszontalannak, hogy nem tud semmit, vagy nem mond semmit annál hamarabb kerül kivégzésre. - Nem teljesen értek egyet a helyzettel, hiszen tulajdonképpen ártatlan és nem tehet arról, hogy ez történt vele. Plusz Ő még viszonylag semmi visszafordíthatatlant nem tett, hiszen egy épületet felújíthatnak.. Talán még megmenthető lenne, de ezt a kockázatot már senki nem meri bevállalni.
Lepereg előttünk a "film". Amit látunk rajta, alig több a semminél. Legalább a sejtéseink igazolást nyernek. Ennyi kapaszkodót adnak az utcai kamerák képkockái. De hogyan tovább? Hogy deríthetnénk ki, ki áll a gyújtogatás mögött? És milyen szándékok vezérelték az épület felgyújtásában? Önös célból tette? Vagy valaki más megbízásából? Meddig vezethetnek vissza a szálak? A lehetőségeink korlátozottak, csupán egyetlen út visz minket a válaszok felderítéséhez, mégpedig a szemtanúnk, aki mély hallgatásba temetkezett. Miközben nézem a kimerevített képet, a rajta lévő két sötét alak sziluettjét, töröm a fejem, miént bírhatnánk szóra a tanút. Nem, nem hallgatja el, amit tud. Támad is egy ötletem, de Clary elárulja van még egy apróság, amit számításba kell vennünk. "A szemtanúnk nem igazán önmaga". Szavaira magasra ível a szemöldököm meglepettségemben. Nem sejtetnek semmi jót. -Micsoda? - szalad ki a számon eme hitetlenkedő szó. Elmondja, hogy a tanú egy árnyvadász, akit démonvér fertőzött. És nem csak megfertőzött, a démon át is vette felette az irányítást. Hirtelen minden érthetővé válik számomra, miért is játszik az illető Csendkirályt. A gondolatra összerezzenek, hiszen eszembe jut az öcsém, akinek még odahaza egy démontámadásban veszett nyoma. Az utolsó emlékképem, hogy magukkal ragadják azok a nyavalyások. Nem tudom él-e még, de ha igen, remélem nem végezte úgy, mint ez a lány. Legnagyobb félelmem egyike, hogy Pol is egy lett közülük. Megrázom a fejem, elhessegetve a negatív gondolataimat. Szedd össze magad Temi, most fontosabb dolgod van, mint az eszement elméleteiden rúgozni. -Nem vagyunk könnyű helyzetben...- állapítom meg nagy sóhajtva a nyilvánvalót. Elég veszett ügynek látszik a dolog, mégsem hiszem, hogy pont most kéne feladnunk. Nem, nem adhatjuk fel. Míg van bármi esély a sikerre, addig reménykedhetünk. -Tegyünk egy próbát. Építsünk akkor a démon hiúságára. - ez sokkal járhatóbbnak tűnik, mint az, hogy megpróbáljuk öntudatára ébreszteni, bár ez sem egy elvetendő ötlet. Ha beletöri a tőrünk, akkor sincs minden veszve. Ha a démon nem működik együtt, még mindig kísérletezhetünk mással. -Clary, szerinted...mi lesz végül a lánnyal? - kérdezem kíváncsian, hiszen egy démonvérrel fertőzött árnyvadásznak nem sok a kilátása és még kevesebb jóindulatra számíthat.
Éreztem, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint azt én szerettem volna. De bíztam benne, hogy képesek leszünk valahogy megoldani még annak ellenére is, hogy kevés nyom állt a rendelkezésünkre. Leginkább a legnagyobb fenyegetést a démon jelentette, aki úgy járkált a földön, ahogyan akart. Ez pedig csak még inkább megrémített, hiszen egy sokkal hatalmasabb démonnal kell szembenéznünk, mint amivel talán meg tudunk birkózni. De pontosan emiatt kell a lehető leggyorsabban mozdulnunk annak érdekében, hogy a hasonló baleseteket elkerülhessük. Habár ezúttal egész jól megúsztuk még ennek ellenére sem ülhetünk tétlenül anélkül, hogy cselekednénk. - Lehet, hogy felhasználhatnánk ellene, hiszen valamit azért mégis csak ér a dolog, de.. A legnagyobb probléma, hogy a kedves szemtanúnk nem igazán önmaga. - Elég nehéz lesz rávenni a démon parazitát, hogy elárulja a mesterét, de talán valaki a lány életéből rávehetné arra, hogy előkússzon bárhova is taszította a démoni parazita. Akkor pedig talán nem is lenne szükség arra, hogy bármilyen komolyabb eszközökhöz folyamodjunk. - Ugyanakkor az is lehetséges, hogy inkább azzal állunk elő, hogy pontosan tudjuk, hogy mi történt és azt érnénk el, hogy dicsekedve jussunk hozzá az információkhoz. - Minden démon imád dicsekedni a tetteiről és, ha jól irányítjuk a beszélgetést és az egész helyzetet, akkor még arra is rávehetjük a kis démoni parazitát, hogy magától elárulhassa a titkokat. - Csak abban kell reménykednünk, hogy éhezik annyira az elismerésre a történekért cserébe, hogy elmondja magától. De.. Talán a legjobb, ha tudod, hogy pontosan mivel is nézünk szembe. A lány árnyvadász. Vagyis az volt.. Démonvérrel fertőzték meg így lett benne egy démoni parazita, ami most átvette az irányítást és hála az intézet védelmének nem jutott be az intézetbe, ahogy ő azt elképzelte.. Bele sem merek gondolni mit művelt volna, ha könnyedén besétál. A lényeg, hogy most a démoni parazitával kell elbeszélgetnünk, mert nem úgy tűnt, hogy bármi is előhozhatná a benne lakozó egykori árnyvadászt. - Nem egyszerű ezt az egészet megemészteni én nagyon jól tudom. Habár a testvéremet is démonvérrel fertőzték meg rá sokkal másabb hatással volt. Nem is tudom, hogy mindez mitől függ. Talán a démoni szándéktól, hogy mire is kívánja használni, vagy a körülményektől.
Bár reméltem, hogy jóval többel térek vissza, mint egy kazettával és egy nagy adag bizakodással, de az idő sürgetett minket. Leteszem a bizonyítékokat Clary elé és rövidesen el is indul a felvétel. Sötét és néhol akadozik a film. Nem a legjobb minőség, de azért a lényeget lehet látni. Elindul a szalag, de percekig semmi, csak az üres utcát nézzük, mikor 10:37-nél egy árnyék vetül az épület falára, majd felbukkan egy sötét, igen magasnak mondható alak. Elsőre nem tűnik ismerősnek, Clary kérdésére is csak nemlegesen rázom meg a fejem. Őt egy másik férfi követi, akit viszont mintha láttam volna már korábban, de esküdni nem mernék rá. Végigkövetjük, ahogy ezek ketten a klub hátsó bejáratához vezető kis utca sarkához érnek, de csak az egyikük tűnik el a sikátorban. A másik ott álldogál és figyel. Mintha őrködne. A felvételen újabb szereplők tűnnek fel - mulatozó fiatalok, egy kerékpáros és nehéz kinézni, de talán egy fekete macska is végigsétál az utcán. A magasabbik fickó kis idő múlva visszatér a szűk kis utcából. Először nehéz kivenni, de valamit fog. Ahogy a fényre ér egyre jobban kirajzolódik a kezében lévő tárgy...egy táska...vagy egy doboz.....vagy....egy.... -Te jó ég, a benzineskanna! - döbbenek meg és a számhoz kapom a kezem. Ezután mindketten bemennek az épületbe és a felvételen ismét hosszas csend következik. A következő lényeges pillanat 10 perccel később következik. Nyílik a klub ajtaja és emberek futnak ki pánikszerűen az épületből. Az ajtóból füst árad ki, a felsőbb ablakok mögött pedig lángok csapnak fel, amik lassan beborítják az egész épületet. A sokkoló képek után leülök kicsit. -Kár, hogy belülről nincsenek felvételeink. - sóhajtok fel, nem mintha mert ez a felvétel is épp elég tragikus. Lefogadom a benti kamerák ennél durvább képeket rögzítettek volna. Se vallomás, se belső felvétel! Bár pár lépéssel így is közelebb jutottunk az ügy felderítéséhez. Várjunk csak! Hirtelen eszembe jut valami. Egy történet, amit még a papa mesélt gyerekkorunkban. -Clary, van egy ötletem, nem tudom beválna-e. Elmondom mire gondolok és megmondod, hogy ez működhet-e? - fordulok izgatottan Clary felé. -Van egy kazettánk. Azok számára, akik nem látták, bármi lehet...és van egy tanúnk, aki nem beszél. - összegzem jelenlegi a helyzetet. -Vajon szóra bírhatnánk ezt a szemtanút, ha azt hinné, hogy felvételünk van a klubban történtekről? Ha egy kis cselhez folyamodnánk? - kérdezem kíváncsian félre döntött fejjel, miközben erőteljesen azt sugallom, talán meg kellene próbálunk az illetőt félrevezetni és úgy vallomásra bírni. Számos oka lehet, amiért hallgat. Talán fél, de mi van, ha csak biztos magában, hogy nem tudunk semmit felhozni ellene? Ez esetben rá kellene cáfolni, megingatni biztosnak hitt kis világát és tudatosítani benne, hogy óriási bajban van és sokat veszíthet....talán akkor...akkor majd megered a nyelve és bevall mindent. Talán feladja a démont is, aki társa volt a bűnben. El kell hitetnünk vele, hogy ő a bűnös, megvan rá minden bizonyíték, és ha nem mondja el az igazat, a társa megússza és egyedül viszi el a balhét. Vajon működhet egy ilyen terv?
Miután Jace lelépett az idő kicsit lassabban telt, bár vissza tudtam térni a munkához és ilyenkor azért mégis csak gyorsabban szokott telni az idő, de most nem adtam bele annyit, hogy ténylegesen pörögni tudjon az idő kereke. Inkább csak úgy fél vállról csináltam a dolgokat, mert már nem igazán tudtam teljes erővel ide koncentrálni. Valahogy kezdett lefáradni picit az agyam, de ettől még továbbra is igyekeztem azért észnél maradni. Mikor Artemise visszaért felcsillanó szemekkel teremtettem helyet az asztalon és pillantottam fel rá, hogy végighallgassam, hogy mégis mire jutott. Nem állt rendelkezésre túl sok idő, úgyhogy már ha egy apró valamit is talál már az is előrelépésnek számít. A bizonyítékot elém helyezve egyértelművé válik avagy inkább bebizonyosodik, hogy gyújtogatásról van szó azaz ez az egész koránt sem a véletlen műve volt. - Hát reméljük, hogy ezen van valami használható. - Bár nem tudom, hogy mennyire ismerte közelről a most börtönünkben raboskodó egykori árnyvadászt így nem tudom, hogy mégis milyen hatással lesz rá, ha esetleg meglátja őt a felvételen. Azonban mégis nem ez az, amitől teljesen megfeszül a testem, hanem inkább a démon kilététől. Nagy levegőt veszek, ahogy elkezdi lejátszani a felvételt, ahol egy sötét alak bukkan fel, magas és sötét hajú, borostás mellette pedig ott van az egykori árnyvadász is, akinek szinte a testtartása is teljesen más. Habár nem tudom emberi alakról beazonosítani a démont, de azért már az is előrelépésnek számít, hogy az emberi álcáját ismerjük. - Gondolom neked sem ismerős a démon.. - Nem hiszem, hogy bárki is belefutott volna, de a legjobb lenne, ha a lehető leghamarabb visszaűznék a pokolba, mert az, hogy ilyen könnyedén képes emberi alakot felvenni, emberi mozdulatokat produkálni azt bizonyítja, hogy egy hatalmasabb démonról beszélünk.
A klub romjainál tett látogatásom nem volt teljesen eredménytelen. Bár bíztam benne, hogy több mindent találok, mégsem vagyok csalódott. Minden kétséget kizáróan elmondhatom, hogy a tűz szándékosan keletkezett. Valaki azt akarta, hogy leégjen az az épület. Hogy akart-e mást is, mondjuk hogy a benne szórakozók is a klubbal együtt égjenek, azt nem tudni. A kezemben tartok egy kazettát, ami talán választ adhatna a kérdéseinkre. Reménykedve térek vissza Clary irodájához. -Szia. Visszatértem. - lépek be az ajtón, amint erre engedélyt ad. -Alaposan átvizsgáltam a helyet. - kezdek bele a beszámolómba. Megosztom vele, ahogy sejtettük, balesetről szó sincs, valaki szánt szándékkal gyújtotta azt a tüzet. Belenyúlok a zsebembe és egy ruhazsebkendőt húzok elő. -Ezt találtam a törmelékek között. - teszem le kibontva az asztala sarkára. Egy darab a benzines kannából, még érezhető rajta a benzinszag. Ez még nem minden. Elmesélem, hogy kis nyomozással kiderítettem, hogy a buli estjén a kamerák technikai okokból üzemen kívül voltak. -Szerintem valaki szándékosan állította le őket. - folytatom. Meggyőződésem, hogy a megfigyelőrendszer hibátlanul működött, azaz működött volna. Valaki viszont elintézte, hogy aznap éjjel semmi ne kerüljön rögzítésre, ami odabent történik. -Arra nem gondolt, hogy szemben egy bank van, ahol szintén vannak kamerák. - mosolyodok el közben. Tény, hogy a bent történtekről nincsenek felvételek, de talán azok, amik az utcáról készültek, közelebb visznek minket a válaszokhoz. Bármi jó volna, egy apró nyom, amint elindulhatnánk. -Még nem láttam, nem tudom mi van rajta. - mondom és a magammal hozott táskából kiveszek egy lejátszót. Belerakom a kazettát és elindítom.
Nem tudom, hogy találhat-e valamit a helyszínen, bár jelen helyzetben minden apró előrelépésnek kifejezetten örülnék, úgyhogy még akkor is, ha esetleg üres kézzel érkezne vissza sem hibáztatnám érte. Nem tudom, hogy pontosan mi zajlott le az épületben, de az egyszer biztos, hogy semmi jó. Esélyesen a démonnak és az árnyvadászba csempészett parazitának köze van egymáshoz. Egyszerre voltak egy helyen ez már önmagában sem véletlen, de ennek ellenére még nagyon sok mindent sötét folt fed. Időközben Jace is beugrik egy kis időre az irodába, de az igazság az, hogy Ő sem igazán teljesen önmaga. Alec visszatérése rendesen összekuszálta a dolgokat. Szeretne ott lenni mellette, de a srác teljesen elutasító. El is felejtettem, hogy milyen volt, mikor megismertem. Szinte minden áldott alkalommal azt a lehetőséget kereste, hogy hol támadhat, mert féltékeny volt. Nem tudom, hogy az emlékei miatt most ugyanebben a csónakban evez és nem akar cselekedni, vagy mi mehet végig pontosan a fejében, de mivel a közelembe sem jött eddig ezért valószínűleg nem is most fogom megtudni. Egy kicsit beszélgetünk, majd inkább lelép én pedig folytatom a papírmunkát és úgy várom Artemise érkezését. A papírokba temetkezve azzal, hogy megállás nélkül veszem magamhoz az újabb és újabb aktát fel sem tűnik az idő múlása és csak az ajtón történő kopogtatásra kapom fel a fejemet. - Gyere be. - Szólok ki, majd egy kicsit rendszerezem az előttem tornyosuló káoszt, hogy valamennyire azért átlátható legyen később is, de most ne legyen kifejezetten útban nekünk, hiszen most egy teljesen más dologgal kell foglalkoznunk.
Pandemonium klub. Azaz ami maradt belőle. Clary szavai még a fülembe csengenek. Őrült világot élünk. A hajdani szórakozóhely romjai közt járok nyomokat kutatva. Az égésnyomok és a falakra telepedő korom jól behatárolja, honnan is indult útjára a tűz. A látottak alapján könnyen hihetné bárki, hogy baleset volt. Egy eldobott cigicsikk vagy egy felborult mécses indíthatta el azt a lángok okozta pusztítást. Ám én, aki több épülettüzet is látott már rögtön szemet szúrnak a lángok gyors terjedésének bizonyítékai. Kellett lennie egy katalizátornak, ami felgyorsította az egész folyamatot. Némi kutatás után a bárpult oldalánál a törmelékek közt megpillantok egy piros kis kannát, vagyis csak a maradványait. Már alig érezhetően, de benzint érzek. Világossá válik számomra, amit már Claryék is sejtettek, hogy a tűzeset nem a véletlennek köszönhető. Valaki szánt szándékkal zúdított tüzet a helyre. Eszembe jut a szemtanú, az árnyvadász, aki nem beszél. Találnom kell valamit, ami szóra bírja. Valamit. Bármit. Tekintetem a plafon felé emelem, mintha csak fentről várnék útmutatást, és akkor meglátok egy biztonsági kamerát. -Ez az! - csapok bele a tenyerembe. Azonnal a biztonságiakhoz rohanok, ám újabb zsákutcába jutok. Az ötlet nem lett volna rossz, hogy a kamerafelvételekről nézzük meg pontosan mi is történt, de sajnos aznap valami oknál fogva nem működtek a készülékek, így egy percnyi időt sem rögzítettek a bent történtekből. Kicsit csalódottan térek vissza a romos épületbe. De még nem adtam fel. Ekkor eszembe jut még valami, amikor átnézek az út túloldalára. A túloldalt egy bank van és mint a legtöbb banknál akadnak kamerák. Eltökélem, hogy megszerzem a bank kamerafelvételeit. Hátha szerencsével járok és lesz rajta valami használható. Egy fél órával és pár szívességgel később a kezemben vannak a tűz éjszakán készült kazetták, így két óra leteltével, lehetséges bizonyítékokkal a kezemben kopogok ismét Clary irodájának ajtaján. Ha bebocsátást kapok, úgy belépek és elé tárom azt, amit találtam.
Sosem tudhatjuk, hogy kiben mi lakozik igazán, mert bármennyire is szeretnénk nem ismerhetünk ki mindenkit magunk körül. Egyetlen egy apró változó és máris másképp reagál valaki. Ha az őrület szélére taszítjuk, vagy önmagát taszítja az őrület szélére, miközben hatalomvágya egyre csak duzzad, akkor is képes arra, hogy kiforduljon önmagából. Arról persze ezekben az esetekben még csak nem is beszélünk, hogy amikor megjátsszák magukat olyan precizitással, hogy észre sem veszed, hogy valami nem stimmel. Néhány ember megtévesztő képessége igen csak figyelemre méltó arról nem is beszélve, hogy mennyire képesek önmaguk védelmében rejtegetni a titkaikat, miközben az talán eszükbe sem jut, hogy mennyi embert sodornak veszélybe. A démonvér nem játék közelről sem, de mégis titokként őrizte az árnyvadász, miközben az felemésztette lelkét és egy démoni parazitának adott életet. Furcsa belegondolni, hogy mennyi hatása lehet a démonvér jelenlétének, de már az is csoda, hogy eddig képes volt ellene küzdeni. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy mi is aktiválta az életében ezt a fordulatot, vagy talán inkább kicsoda. Lehetséges, hogy ugyanaz, aki a gyújtogatást is végezte. - Csak nyugodtan, én itt várlak majd. - Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar neki is lát a dolgoknak, vagy eredményt ígér ilyen korainak mondható időpontra, de ugyanakkor lenyűgözött a lelkesedése, hogy tényleg ennyire bele akart ugrani a dolgok közepébe. Tiszteltem ezt benne ezért hagytam, hogy elmenjen és kíváncsi voltam, hogy mivel tud majd előállni. Talán majd meggyőzhetjük a szemtanút is, hogy végre beszéljen. Vagy megpróbálhatunk még egyszer utoljára elérni az emberi oldalához, de ha továbbra sem sikerül, akkor már nem kerülgetheti tovább a kivégzését. Amíg ő távolban végzi a nyomozását én addig tovább rendszerezem az asztalom heverő papírokat és aktákat és egyfajta fontossági sorrendbe helyezem a nyomozni való anyagokat, hogy majd kioszthassam őket a többi árnyvadásznak is. Megfogyatkoztak soraink, s ezért a legtöbben segítenek az újaknak kiképzéseket tartani így még kevesebben vagyunk a tényleges feladatunkra, ami egy kicsit megnehezíti a helyzetünket.
Az új fajta "szigor". Újabban egyre többet beszélnek róla árnyvadászberkeken belül. A szóbeszéd előttem sem maradt titok, pedig bácsikám mindent megtesz, hogy óvjon minket. Ami azt jelenti, hogy amit lehet elhallgat előlünk. Főleg előlem. Ám a szájak csacsognak és a pletykák úgy terjednek, mint a könnyű szellő fújta, kora tavaszi első madárcsicsergés... Clary válaszai megnyugtatnak, miközben óvatosságra is intenek. Kár aggódni olyanért, ami lehetetlenül távoli, ám mégsem árt, ha figyelmünk éber, ezekben a zűrzavaros időkben. Bármi megtörténhet. Aztán az új megbízás, amit tőle kapok, lelkesedéssel tölt el. Főleg, hogy nyomozni kell. Íjászként éles a szemem, meglátom azt is, amin más figyelme elsikkad. Testhez álló feladat ez számomra. Megtudom, hogy a leégett épület átvizsgálására nem sok időm van. Renoválni akarják a helyet, hogy minél hamarabb újra megnyithassa kapuit a kikapcsolódni vágyók előtt. Teljesen meg tudom érteni, felkapott egy hely volt a tűzeset előtt, nagyon sokan látogatták. Szívem szerint már pattannék is fel a székből, hogy a helyszínre siessek és nekilássak a munkának. Egyetlen másodpercet nem akarnék elvesztegetni, hiszen minden perc számít. De amikor Clary szóba hozza, hogy van egy szemtanú, mégis ülve maradok. Ez első hallásra jó hírnek tűnik, hiszen ha van aki látta, miként csaptak fel az első lángok, akkor biztos forrásból tudhatjuk meg, mi is történt valójában. Megtudhatnánk az előzményeket, a körülményeket, volt-e bármi gyanús? Ám a szemtanú nem beszél. Meglepettségemet nem tudom elrejteni, mégsem kérdezek rá hallgatása okára. Egy hosszabb pillanatig magam elé nézek és elmélyedek gondolataimba. Nem találgatom, inkább mi oka lehet magában tartani mindazt amit tudhat, amit láthatott, hiszen számos oka lehet. -Köszönöm, akkor neki is látok a feladatnak. - pattanok fel a székről. -Adj két órát, és találok valamit a helyszínen, ami szóra bírja a szemtanúdat. - mondom elszántan, majd a tűzeset helyszínére sietek, a régi klubhoz, ahol az unokabátyám is rendszeresen megfordult. Előveszem a képeket a Clarytől kapott aktából. Mint mindig a valóság látványa sokkal lesújtóbb, mint azt a fotók visszaadni képesek. Még szerencse, hogy nem volt halálos áldozat. Legalábbis, mintha ezt olvastam volna. A területet sárga szalaggal zárták le, egy "belépni tilos" és egy "vigyázat omlásveszély" tábla figyelmeztet arra, bizony itt senkinek semmi keresnivalója. Természetesen, hogy elteljesítsem a küldetést, figyelmen kívül hagyom a figyelmeztetéseket. Felemelem és óvatosan átbújok a kordon alatt, majd elkezdem felderíteni a klubot, pontosabban, ami maradt belőle. Egyre beljebb haladva a tűz fészke felé egyre kevesebb a fény, ezért zseblámpát kapcsolok. Befelé menet orrfacsaró szagok kísérnek, ami a korom, az égett fa és műanyag durva egyvelege. Elég undorító. Az órámra vetek egy pillantást. Clarytől két órát kértem, még van másfél. Azt hiszem bele kell húznom, ha találni akarok itt bármit is.
Meg kell mondanom, hogy nem gondoltam megérjük ezt a napot is. De talán a Klávé legtöbb tagja is így gondolkodik, ami miatt eléggé szúrós szemmel néznek most egymásra az árnyvadász társadalom tagjai. A tündérfelmenőkkel rendelkezőket kegyetlenül száműzik, míg akiről tudomást szereznek, hogy démonvér van a szervezetükben azt kivégzésre ítélik. Persze csak napok kérdése, hogy a lányt is kivégezzék, de nem lehet tudni, hogy vele, vagy a parazitával folytat valaki éppen beszélgetést, de mégis szükséges lenne ebben az esetben a vallomása, de nem igen lehet előrelépést elérni ez ügyben. El sem hiszem, hogy eljutottunk arra a szintre, hogy mindenkit tesztelni akarnak a társadalmunkban. Persze bőven vannak ellene, s mellette is. Érthető lehet, hogy ismerni akarják egymást, de végső soron, ha azt vesszük, akkor nem feltétlen a vér az, ami meghatároz minket. Lehet Sebastian esetében a démonvér meghatározó volt, ahogyan a lány esetében is, de a tündérvér még nem tesz hajlamossá a gonoszságra. Egy tiszta vérű árnyvadász ugyanúgy elárulhatja őket, mint egy félig tündér, vagy félig mondén. Hiszen Valentine sem volt félig tündér, se nem démon mégis olyan tetteket követett el, amelyekre nincs bocsánat. Ebben nem a vér határoz meg minket, hanem a szív és az elme. Ez alapján dől el, hogy melyik oldalt választjuk. - Nem hiszem, hogy el fog. Mármint a legtöbb démon önző és amíg nincs jó okuk arra, hogy valamiért szükségük lehet egy emberre addig szerintem ettől nem kell tartanunk. - Hiszen mindig azt tartják szem előtt, hogy mégis miből származik a legnagyobb hasznuk. Amíg az emberek átváltoztatásából, vagy hatalomra emeléséből nem származik nekik semmi addig nem teszik meg. Bár talán ez idő kérdése mindössze, de nem akarok túlságosan is bajjósló lenni egy ilyen sötét időszak után, már igazán tudni kell pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. - Igazán nincs mit, hiszen ezért vagyok itt. - Szeretem úgy érezni, hogy szükség van rám, vagy legalább amit teszek annak van valami értelme, hogy helyesen cselekszem. Intézetvezetőként pedig mindenkinek a rendelkezésére kell állnom még akkor is, ha talán a legnagyobb őrültségnek is tűnik én akkor is szívesen hallgatom. - Valószínűleg erről lehet szó, de nem tudjuk mi volt pontosan ezzel a célja. A helyet azonban renoválni akarják így nem sok időt adnak a dolgok kiderítésére. - Persze egyszerűbb lenne már, ha beszélne a szemtanú, de amíg ez nem történik meg addig kénytelenek vagyunk beérni azzal, hogy a helyszín az egyetlen, ami válaszokat adhat a számunkra. - Ebben egy percig sem kételkedtem. - Halvány mosoly ül ki az arcomra, ahogy őt figyelem, majd végül hozzáteszem. - Lehetséges, hogy van egy szemtanúnk, ha belőle sikerül kiszednünk valamit, akkor mindenképpen értesítelek ezzel kapcsolatosan. - Biztos vagyok benne, hogy valamit ki lehet húzni belőle csak meg kell találnom a megfelelő embert arra, hogy kihallgassa. Valakit, akinek a kérdéseire hajlandó válaszolni, vagy aki elő tudja kotorni belőle az emberi felét és háttérbe szorítani a parazitát.
Sokszor nem kellenek kézzel fogható dolgok, hogy tettekre sarkallja az embert. Elég elhinteni egy szépen hangzó ígéretet, ami reményt kelt a szívekben. A szavak megteszik, amit kell. Őrült dolgokra vehetnek rá. Ehhez azért kell egy lelki állapot. A férfi önös vágyai elnyomták a józan ész hangját és elkövette az árulás bűnét. A szerettei életét áldozta fel vágyai oltárán, miközben abban sem lehetett biztos, hogy a jutalmat, amit a démon ígért neki, valóban megkapja. Olybá tűnik, hogy nem volt több egy mézesmadzagnál, amit a pokolfajzat oly ravaszul, oly mesterien húzott el a bolond orra előtt. A démonok ehhez aztán értenek. Megtévesztenek. A mindent ígérik és a semmit adják. És még most sem látja...az árnyvadászok fogságába került és még mindig törhetetlen meggyőződéssel hiszi, hogy a démon eljön érte, és kiszabadítja. Hiszen miért is hagyná cserben hű szolgáját??? De ahogy telik az idő, és nő a várakozás, miközben nem történik semmi, lassacskán kitisztul az elméje és maga is rádöbben majd, hogy galádul átverték, kihasználták és cserben hagyták. Bevallom szívesen megnézném, ahogy eléri a felismerés és megtörik tettei súlya alatt, de úgy érzem fontosabb dolgokat is tehetnék, minthogy ott szemlélődve álldogáljak és nézzem egy nyomorult szenvedését. Foglalkoztat egy kérdés. Napok óta rágom magam rajta. Próbáltam megbeszélni a bácsikámmal, az unokabátyámmal, néhány sokat tapasztalt árnyvadásszal, de végül hallgattam. Most viszont úgy érzem, előttem ül az a személy, akivel megoszthatom nyugtalanító gondolataimat. A fiú utolsó szavait, amit a démon által megszédített apjáról mondott. Clary sem zárja ki a lehetőséget, annak ellenére sem, hogy még soha nem jegyeztek fel olyan esetet, amikor egy mondénből démon vált. Talán nem baj, ha nyitva hagyjuk a kérdést, és nem vágjuk rá rögtön válaszként hogy lehetetlen! Hiszen, ha jobban meggondoljuk, hogyan is zárhatnánk ki bármit is? A mondénok világa is számos felfedezetlen titkot rejt, épp úgy mint az árnyvilág. Annyi minden van, amire még nem tudjuk a választ. -Remélem az a nap soha nem jön el. - fűzöm hozzá gondolatom Clary szavaihoz. Néha talán nem is akkora baj, hogy nem mennek mindig egyszerűen a dolgok. Bízom abban is, hogy a démonok soha nem jutnak el odáig, hogy többet lássanak meg a mondénban, mint puszta táplálékforrást. Beláthatatlan következményei lennének, ha az embereket saját képmásukra próbálnák formálni. -Köszönöm, hálás vagyok. - mosolyodok el, miközben magamhoz veszem a következő feladatomról szóló dossziét. Clary pár szóban összefoglalja milyen küldetés vár rám. Pandemonium klub. Ismerősen cseng a hely neve, bár magam még egyetlen egyszer sem fordultam meg ott. Az unokabátyám viszont rendszeres vendége volt a klubnak és jó párszor mesélt az ott töltött estéiről. Azt mondta egyszer elvisz majd oda, de azt hiszem erre már nem kerül sor. -Azt gyanítjátok szándékosan gyújtogattak...méghozzá egy démon? - kérdezek vissza, miközben belelapozok a nem túl vaskos aktába. Vetek egy pillantást a helyszíni képekre, amik jól szemléltetik a károkat. Hatalmas tűz lehetett, majdnem az egész épület odalett. -Számíthatsz rám, kiderítem mi történt ott pontosan. - ígérem meg Clarynek.
Kezdőlap
❀
