A karakter canon információit itt találod; ezen kívül ajánlott (de nem kötelező) olvasmány még az et-m, amit itt találhatsz. A plot nagyon nyitott, hiszen nem akarok átgázolni az egész canonon, ahogy azt mindenki ismeri; az ötletem csak egy szuggesztió, amiből kiindulhatunk, meg amit együtt alakíthatunk, ha jössz, szóval gyere, biztos vagyok benne, hogy mindenki más is vár, nem csak én  

* * *

Amióta csak megtudtam, ki volt az apám, az egész életem arra tettem fel, hogy ezt eltitkoljam a világ elől; hiszen az egész árnyvadász-világ tudja, ki volt Yanluo és miféle szörnyűségeket tett, így azt hiszem, teljesen logikus részemről, hogy sosem dicsekedtem azzal, hogy a fia vagyok. Az egész életem a háttérbe húzódva éltem le, és csak nemrég léptem ki onnan, mikor valakinek szüksége volt a segítségemre - és ezzel együtt kerültem valamelyest az emberek figyelmébe, mint amikor a tömegben rád irányul a reflektorok fénye, és bármennyire is szeretnél, nem tudsz hova bújni. Ennek így semmi értelme, ugye? De pont így érzem magam, mikor elkapok egy-egy pletykafoszlányt arról, hogy valahol a világban "ott jár Yanluo fia", és tökéletesen tudom, hogy rólam van szó, hogy az emberek gyakran karnyújtásnyira vannak csak az igazságtól, és ezzel együtt tőlem is.
Biztos vagyok benne, hogy ezek a pletykák eljutottak már hozzád is; nem tagadom, hogy egész életemben rettegtem attól a pillanattól, hogy egy nap majd megtudod, hogy létezek, mert évtizedeken át próbáltam meggyőzni magam arról, hogy nincs meg bennem semmi az apámból, és félek attól, hogy te (meg lényegében mindenki más is) ezt nem így fogod látni. Tudom, hogy a konfrontáció elkerülhetetlen - és fogalmam sincs, hogy érzek ezzel kapcsolatban. Hiszen hogy tudnék a szemébe nézni annak, akinek az apám tönkretette az egész életét?