Nem tudom, hogy kinek tehettem keresztbe a terveimmel, de jelen pillanatban ez nem is érdekelt. Csak az számított, hogy bebizonyítsam engem nem lehet olyan könnyedén megijeszteni, vagy esetlegesen eltántorítani. Sokkal jobb az életem Leviathan nélkül. Eddig is az volt és ezután is remélhetőleg az lesz, de az egyszer biztos, hogy nem szeretném, ha az életem része lenne. Amíg elkerülhettem ezt el is fogom.
Arra azonban egyáltalán nem számítottam, hogy mikor megérkezek már javában zajlik majd egy harc, aminek ezáltal a kellős közepébe csöppentem. Az előttem megjelenő figura, habár ijesztő volt egy kicsit, de abból ítélve, hogy nem támadott le rögtön arra mertem következtetni, hogy a harcnak azon a felén áll, akik nem miattam vannak itt.
Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy aki hátulról támadta lesz a tulajdonosa a tűzgolyómnak. Azt hiszem egy kicsit még várnom kell, míg eljutunk arra a pontra, hogy beszélgethessünk így egy újabb tűzgolyó jelenik meg a kezemben az előző helyén és várom, hogy felbukkanjon a következő kis csótány, akit megajándékozhatok egy kis melegséggel. Tény, hogy még ezután sem garantált, hogy akárki is legyen ez az alak azután, hogy végeztünk azokkal, akik még itt vannak rajtunk kívül nem akar majd velem is végezni, de bizakodom benne, hogy nyertem legalább egy kis menekülési időt, ha mindennek vége van azzal, hogy többé-kevésbé megmentettem egy kellemetlen potenciális sérüléstől.

Szinte érzem, ahogy a hideg végigfut a hátamon. Tudom jól, hogy semmi okom nincs arra, hogy ne meneküljek egyenesen hazáig, mert akárki is hívott ide koránt sem azért, hogy valamit megosszon velem, vagy segítsen nekem. Sokkal inkább egy rejtett leckét akart nekem tanítani, amire koránt sem voltam olyan vevő, mint azt gondolná. De nem fogok meghátrálni csak azért, mert nagyon rossz ötletnek tűnik. Emiatt egy kicsit kezdem azt érezni, hogy egyre inkább válok olyanná, mint Alesea. Az erőmet sem tagadom meg, sokkal inkább már a legjobb barátommá, menedékemmé vált még akkor is, ha néha emiatt szörnyetegnek érzem magam. Bár igazából összesen csak két embert öltem meg, akik megölték az anyánkat. Meg egyet egy rosszabb pillanatomban kicsit megperzseltem. De szerencsére habár rögös utón de sikerült kimásznom abból a gödörből, amibe saját magamat taszítottam.
De még mielőtt visszaeshetnék belé kétségbeesetten kerestem az elterelést, amely ez az egész is volt.
Azonban a rossz érzés amely szinte átjárta minden egyes porcikámat csak még inkább felerősödött, ahogy meghallottam dulakodás hangjait. Várjunk csak.. Nem azért csalogattak ide, hogy velem bánjanak el? Akkor meg mégis miért dulakodnak egymással? Vagy lenne itt még valaki rajtam kívül, aki teljesen véletlenül neki esett azoknak, akiknek valószínűleg engem kellett volna elkapniuk?
Zavarodottan lépkedek beljebb, ahelyett hogy távoznék, hiszen valaki helyettem is elvégzi azt, amiért idejöttem.
Mikor a távolban meglátom az alakot, akiről most nem tudom, hogy az ellenségem vagy sem érzem, ahogy a kezemben kialakult kis tűzgolyó lágyan cirógatja a kezemet, miközben oldalra döntött fejjel mérem fel, hogy ki vagy mi van előttem. - Te meg mégis ki, vagy éppenséggel mi vagy? - Nem tűnik másnak, mint egy arctalan idegennek, amitől csak még jobban összezavarodok, de mégis mikor a háta mögött megjelenik egy sötét árny szinte ösztönösen hajítom el a tűzgolyómat annak irányába mondhatni védelmezve őt. Habár itt inkább csak a kíváncsiságom volt az, ami eluralkodott rajtam, mintsem bármi más.

Amikor kaptam egy üzenetet, hogy valaki segíthet nekem eltenni Leviathan-t láb alól, legalábbis annyira, hogy megint legyen pár évszázadom minimum nélküle. Nem sokat gondolkoztam azon, hogy mégis mekkora eséllyel lehet ez esetlegesen egy csapda. Még a címet sem néztem meg különösebben, de ahogy egyre közeledtem felé a rossz érzés is növekedni kezdett a mellkasomban. Nem tudom, hogy ki szerezhetett tudomást arról, hogy egyáltalán szeretnék megszabadulni tőle, de láthatóan az illető koránt sem túl boldog az ötletem hallatán.
A romos raktárépületet nézve elfog egy nagyon, de nagyon rossz érzés. Azonban nem fogom hagyni, hogy megfélemlítsenek. Még akkor is, ha csapda az egész, akkor is biztos vagyok benne, hogy valahogy ki tudok jönni belőle győztesként.
Az utóbbi időben minden energiámat Leviathan-ra koncentráltam, hiszen jó ideje nem láttam Lys-t, ami valamilyen szinten talán jobb is volt így. Olyan dolgokat mondtam, amelyek mostanra már egyre inkább tűntek a drog hatásának, ami miatt jobb is volt, hogy nem kellett vele szembesülnöm. Viszont ennek köszönhetően a drága drogforrásom is eltűnt a semmiben így többnyire tiszta fejjel éltem a mindennapjaimat, ami azt jelentette, hogy szükségem volt egy igen jó elterelésre. Ez pedig Leviathan kizárása volt az életemből. Még mindig nem tudom megérteni, hogy mégis miért akar hirtelen az apám lenni, mintha nem számítana, hogy eddig tojt ránk magasról. Hirtelen mikor már egyik lánya meghalt, akkor hirtelen ő akar lenni az évszázad apukája. Amihez egyértelműen nem ért.
Veszek egy mély levegőt, mielőtt még beljebb lépnék a raktárépületbe. A kígyószemeim láthatóvá válnak, ahogyan egy aprócska tűzgolyó formálódik a kezeimben egyrészt azért, hogyha a szükség úgy hozza gyorsan tudjak reagálni másrészt, hogy jobban átlássam a sötét, romos helyet, ahol azt hiszem koránt sem vagyok egyedül.