Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

If I cannot move heaven, i will raise hell


Romos, elhagyatott raktárterület
TO LOVE IS TO DESTROY, AND THAT TO BE LOVED IS TO BE THE ONE DESTROYED

Darius Gonzalo
Vámpír
ranggal rendelkezem
Darius Gonzalo
all the stories are true


Romos, elhagyatott raktárterület  Empty
Éveim alatt sokszor néztem szembe különböző fajtájú egyénekkel, vámpírokkal, farkasokkal, vadászokkal, démonokkal. Voltak, akik célpontjaim is lettek, noha ezt aligha lehet elképzelni egy vadászról. Látszatra ugyan azok célok vezérelnek minket: Az ártatlanok védelme. A különbség köztem és köztük, hogy ők kezdenek nyitni a többi faj felé, őket is védeni olykor és barátságosak lenni, én addig maradok az embereknél, magányosan töltve éjszakáimat. Talán ez az, ami sosem fog változni. A magány mára már a részemmé vált. Se kölyök, akit taníthatnék, se szerető. De talán így lesz a legjobb. Ha kötődni kezdenék akkor célpontokká válhatnak és, ha a történelem megismételné magát, félő nem bírnám ki józan ésszel.
A lányt vizslatva próbálok rájönni miért van itt. Mivel nem támadt rám, így nem velem van dolga. Valószínűleg ide küldték, de nem miattam. Képessége elárulta nekem mi is ő, bár a korát már nehezen mondom meg. A boszorkánymesterek mind kortalan szépségek. Démon vérrel fertőzött emberek, akiknek létezésük büntetése maga a halhatatlanság. A múlandóság, az élet az ő ellenségük. Ahogy az idő lassan felemészti elméjük utolsó darabkáját is. Kissé dejavu érzés, elvégre nekünk vámpíroknak is hasonló a sorsunk. Csak minket maga a Nap is korlátoz és a vér. Míg mi tudunk tartozni valahova, addig ők sehova. A félvérek se nem tartoznak az emberek közé, se a démonok közé. De ez másra is igaz lehet. Az már az ő dolguk, hova illeszkednek be, mit kezdenek magukkal. Mindannyiunknak meg van a maga sorsa.
Ahogy megpillantom a tetőn mászkáló kis szemetet előhúzom láncaimat, melyek eddig rajtam pihentek. Nagy lendülettel dobom fel, hogy elkaphassam, míg én emeletről-emeletre ugrálok beérve őt. Nem sok ilyen kis rusnyaság maradt. Ha a lány eléggé tapasztalt nem fog a maradék megártani neki.
Amint az utolsó is a földön végezte lassan visszatérek a lányhoz magam után húzva láncaimat, melyek hangosan csörögnek a törmelékek között. Hogy ezután mi lesz az tőle függ.

Darius~

Luna Hellfire
Warlock
ranggal rendelkezem
Luna Hellfire
all the stories are true


Romos, elhagyatott raktárterület  Empty
luna & darius
❀ who the hell are you?
Nem tudom, hogy kinek tehettem keresztbe a terveimmel, de jelen pillanatban ez nem is érdekelt. Csak az számított, hogy bebizonyítsam engem nem lehet olyan könnyedén megijeszteni, vagy esetlegesen eltántorítani. Sokkal jobb az életem Leviathan nélkül. Eddig is az volt és ezután is remélhetőleg az lesz, de az egyszer biztos, hogy nem szeretném, ha az életem része lenne. Amíg elkerülhettem ezt el is fogom.
Arra azonban egyáltalán nem számítottam, hogy mikor megérkezek már javában zajlik majd egy harc, aminek ezáltal a kellős közepébe csöppentem. Az előttem megjelenő figura, habár ijesztő volt egy kicsit, de abból ítélve, hogy nem támadott le rögtön arra mertem következtetni, hogy a harcnak azon a felén áll, akik nem miattam vannak itt.
Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy aki hátulról támadta lesz a tulajdonosa a tűzgolyómnak. Azt hiszem egy kicsit még várnom kell, míg eljutunk arra a pontra, hogy beszélgethessünk így egy újabb tűzgolyó jelenik meg a kezemben az előző helyén és várom, hogy felbukkanjon a következő kis csótány, akit megajándékozhatok egy kis melegséggel. Tény, hogy még ezután sem garantált, hogy akárki is legyen ez az alak azután, hogy végeztünk azokkal, akik még itt vannak rajtunk kívül nem akar majd velem is végezni, de bizakodom benne, hogy nyertem legalább egy kis menekülési időt, ha mindennek vége van azzal, hogy többé-kevésbé megmentettem egy kellemetlen potenciális sérüléstől.
remélem jó Romos, elhagyatott raktárterület  2148618046

Darius Gonzalo
Vámpír
ranggal rendelkezem
Darius Gonzalo
all the stories are true


Romos, elhagyatott raktárterület  Empty
Az ígéretek erős szavak. Olyanok, melyeket vérrel írnak és vérrel oldanak fel. A késztetés, hogy betartsd őket erősebb, mint a saját vérszomjad. Egy ördögi szerződés, melyet életed végéig követned kell. Vérbe ásztatod kezed és teljesíted az alku rád eső részét. Nem tudsz nélküle élni, függővé váltál és nem ereszt karmaiból. Tűrsz és tűrsz, míg magadról teljesen megfeledkezel. Egész életed rámegy és nem nyersz semmit.
Valahogy mindig így érzem magam, mikor dolgozom. Nem gondolkodom, csak csinálom azt, amit megígértem. Sok-sok esztendeje már, hogy magammal foglalkoztam. Egyedül Shane mellett engedem meg magamnak a kis pihenést, amíg nála vagyok. Legalább tovább ápolhatom vele kapcsolatomat és egy kicsit ismét úgy érzem, élek.
Nem egy bökkenőbe ütköztem ma esti esetem közben. Például maga a tény, hogy egy épületnyi szarházi ellen készülök harcolni úgy, hogy én magam sem érhetek szent tárgyakhoz, mert az rám is rossz hatással van. Így kénytelen voltam rögtönözni. Például a fél emeletet ráomlasztani mindenkire, az úgy egészen reális meglátás szerintem. Nem, mintha rajtunk kívül lenne itt más is.
Tévedtem. Mert bizony van itt egy leányzó, aki eléggé eltévedhetett, hogy épp egy harctér kellős közepébe pottyant. Nem haboztam hát és üdvözölni mentem.
Érdeklődve néztem rá elvégre nem tudtam, hogy az itt lévő csőcselékhez tartozik, vagy tényleg csak eltévedt. De kérdésem hamar megválaszolódott, mikor felém dobta a tűzlabdáját. Elhajolva egy férget talált el. Ebből tudtam nem ellenem van...még. Így nem is foglalkoztam vele túlságosan és láncaimat a tetőről figyelő gyökér felé dobtam. A láncok rácsavarodtak, míg én meghúzva őket a földre kényszerítettem és egy határozott mozdulattal megszabadítottam a fejét testétől.

Darius~


Luna Hellfire
Warlock
ranggal rendelkezem
Luna Hellfire
all the stories are true


Romos, elhagyatott raktárterület  Empty
luna & darius
❀ who the hell are you?
Szinte érzem, ahogy a hideg végigfut a hátamon. Tudom jól, hogy semmi okom nincs arra, hogy ne meneküljek egyenesen hazáig, mert akárki is hívott ide koránt sem azért, hogy valamit megosszon velem, vagy segítsen nekem. Sokkal inkább egy rejtett leckét akart nekem tanítani, amire koránt sem voltam olyan vevő, mint azt gondolná. De nem fogok meghátrálni csak azért, mert nagyon rossz ötletnek tűnik. Emiatt egy kicsit kezdem azt érezni, hogy egyre inkább válok olyanná, mint Alesea. Az erőmet sem tagadom meg, sokkal inkább már a legjobb barátommá, menedékemmé vált még akkor is, ha néha emiatt szörnyetegnek érzem magam. Bár igazából összesen csak két embert öltem meg, akik megölték az anyánkat. Meg egyet egy rosszabb pillanatomban kicsit megperzseltem. De szerencsére habár rögös utón de sikerült kimásznom abból a gödörből, amibe saját magamat taszítottam.
De még mielőtt visszaeshetnék belé kétségbeesetten kerestem az elterelést, amely ez az egész is volt.
Azonban a rossz érzés amely szinte átjárta minden egyes porcikámat csak még inkább felerősödött, ahogy meghallottam dulakodás hangjait. Várjunk csak.. Nem azért csalogattak ide, hogy velem bánjanak el? Akkor meg mégis miért dulakodnak egymással? Vagy lenne itt még valaki rajtam kívül, aki teljesen véletlenül neki esett azoknak, akiknek valószínűleg engem kellett volna elkapniuk?
Zavarodottan lépkedek beljebb, ahelyett hogy távoznék, hiszen valaki helyettem is elvégzi azt, amiért idejöttem.
Mikor a távolban meglátom az alakot, akiről most nem tudom, hogy az ellenségem vagy sem érzem, ahogy a kezemben kialakult kis tűzgolyó lágyan cirógatja a kezemet, miközben oldalra döntött fejjel mérem fel, hogy ki vagy mi van előttem. - Te meg mégis ki, vagy éppenséggel mi vagy? - Nem tűnik másnak, mint egy arctalan idegennek, amitől csak még jobban összezavarodok, de mégis mikor a háta mögött megjelenik egy sötét árny szinte ösztönösen hajítom el a tűzgolyómat annak irányába mondhatni védelmezve őt. Habár itt inkább csak a kíváncsiságom volt az, ami eluralkodott rajtam, mintsem bármi más.
remélem jó Romos, elhagyatott raktárterület  2148618046

Darius Gonzalo
Vámpír
ranggal rendelkezem
Darius Gonzalo
all the stories are true


Romos, elhagyatott raktárterület  Empty
Az épület számomra nem váltott ki semmit. Megszoktam az e féle helyeket és a benne lakozó szörnyeket. Évszázadok óta űzöm az ipart és akaratlanul is feltűnt mennyire más személyiség fog el, mikor fegyvereimet forgatom néha saját fajtársaim ellen. Sokkal brutálisabb, erőszakosabb, csendes vagyok. És ez megijeszt. Mintha elmém elködösödne és csak a cél lebegne a szemem előtt. Mintha megszűnne a világ és csak a prédám és én vagyunk, míg el nem kapom. De, mikor nem dolgozom akkor előbb néznének embernek, ha hajlandó lennék vért inni. Így eléggé meglátszik, hogy élőholt vagyok. Egy szörnyeteg, aki megtagadja a vér hívását és csak az utolsó pillanatokban vesz magához éppen annyit, hogy túlélhesse. Elborzaszt a gondolat, hogy konkrétan ártanom kell valakinek, hogy életben maradjak és folytathassam a munkámat. Ha nem lenne rám szűkség, már rég véget vetettem volna az életemnek.
Bent a raktárban hamar hozzá is látok a feladatnak. Kettőt már kivégeztem a nem kívánatos lakókból, de még sokan vannak. Éppen a harmadikkal verekszem, mikor egy határozott mozdulattal a földhöz vágom és ledobom az emeletről. Hangosan puffan egyet és fel is sikolt. Nem habozva a legközelebbi tartó gerendát megfogom és kitépve a döghöz vágom. Ahogy megremeg az épület, majd minden elcsendesedik leugrom egyenesen a gerenda tetejére. Ahogy leértem behunyom szemeimet. Valami nem stimmel. Az eddiginél eggyel több lélegzetet hallok, egy szívverést...és nem is olyan messze. Kinyitva egyből a jövevényre meresztem tekintetem. Nem kívánatos személy, de nincs mit tenni. Ha nem ezekkel van és csak idetévedt nem tehetek semmit.
Leugrom elé, de tartva a távolságot. Ha rám támad kivédem és legfeljebb lekötözöm. Most nem ő az első számú célpont. Nem veszíthetem el, miatta koncentrációm, akkor mindketten meg is sérülhetünk, vagy rosszabbik esetben meg is halhatunk.
- Ki? - hangzik el arctalan ábrám mögül. Mély hangom lehet a frászt fogja rá hozni ,vagy nem. Ki tudja.

Darius~

Luna Hellfire imádja a posztot


Luna Hellfire
Warlock
ranggal rendelkezem
Luna Hellfire
all the stories are true


Romos, elhagyatott raktárterület  Empty
luna & darius
❀ who the hell are you?
Amikor kaptam egy üzenetet, hogy valaki segíthet nekem eltenni Leviathan-t láb alól, legalábbis annyira, hogy megint legyen pár évszázadom minimum nélküle. Nem sokat gondolkoztam azon, hogy mégis mekkora eséllyel lehet ez esetlegesen egy csapda. Még a címet sem néztem meg különösebben, de ahogy egyre közeledtem felé a rossz érzés is növekedni kezdett a mellkasomban. Nem tudom, hogy ki szerezhetett tudomást arról, hogy egyáltalán szeretnék megszabadulni tőle, de láthatóan az illető koránt sem túl boldog az ötletem hallatán.
A romos raktárépületet nézve elfog egy nagyon, de nagyon rossz érzés. Azonban nem fogom hagyni, hogy megfélemlítsenek. Még akkor is, ha csapda az egész, akkor is biztos vagyok benne, hogy valahogy ki tudok jönni belőle győztesként.
Az utóbbi időben minden energiámat Leviathan-ra koncentráltam, hiszen jó ideje nem láttam Lys-t, ami valamilyen szinten talán jobb is volt így. Olyan dolgokat mondtam, amelyek mostanra már egyre inkább tűntek a drog hatásának, ami miatt jobb is volt, hogy nem kellett vele szembesülnöm. Viszont ennek köszönhetően a drága drogforrásom is eltűnt a semmiben így többnyire tiszta fejjel éltem a mindennapjaimat, ami azt jelentette, hogy szükségem volt egy igen jó elterelésre. Ez pedig Leviathan kizárása volt az életemből. Még mindig nem tudom megérteni, hogy mégis miért akar hirtelen az apám lenni, mintha nem számítana, hogy eddig tojt ránk magasról. Hirtelen mikor már egyik lánya meghalt, akkor hirtelen ő akar lenni az évszázad apukája. Amihez egyértelműen nem ért.
Veszek egy mély levegőt, mielőtt még beljebb lépnék a raktárépületbe. A kígyószemeim láthatóvá válnak, ahogyan egy aprócska tűzgolyó formálódik a kezeimben egyrészt azért, hogyha a szükség úgy hozza gyorsan tudjak reagálni másrészt, hogy jobban átlássam a sötét, romos helyet, ahol azt hiszem koránt sem vagyok egyedül.
remélem jó Romos, elhagyatott raktárterület  2148618046

Darius Gonzalo
Vámpír
ranggal rendelkezem
Darius Gonzalo
all the stories are true


Romos, elhagyatott raktárterület  Empty
Az éjszaka csendjébe lépkedem a sötétség leple alatt. Az egyetlen halk zörejt láncaim adják, kabátom leple alatt. Cilinderem remekül takarja arcomat, ballon kabátom gallérjával együtt. Kihasználom, hogy az éjszaka senki sem jár-kel hála az Eltüntetőnek. Érdekemben áll megtalálni, levadászni és megölni. Persze, miután megtudtam, mit tett az áldozataival. Ha azok még élnek a lelke talán még menthető. De, ha nem. Nincs semmi ezen a világon, ami megtisztítaná mocsokban úszó lelkét. A Pokolban, majd eljátszadozhat, akivel akar. De itt én vagyok a vadász. És nem fogom hagyni, hogy mihaszna kis természetfelettiek kihasználhassák a hatalmukat és azt tegyenek, amit akarnak azt gondolva nincs következménye. Pedig van. És ezt én fogom a szennyeken leróni.
Ahogy elérek a romos épülethez megigazítom kalapom és mit sem habozva belépek. Az előcsarnokban csend van. A lámpák leszakadtak, az ablakok betörtek és néhány fal is feladta a szolgálatot. Feltekintve látom, hogy a felsőbb emeletekről leszakadt a padló. Egy horrofilmbe ideális környezet lenne egy gyilkosság történéséhez. De, ki lenne azaz őrült, aki az éjszaka közepén elhagyatott raktár épületekben mászkál? Főleg, hogy az Eltüntető is ilyenkor ténykedik.
Hangtalanul lépek át az egykori ajtókereten és körbe nézek. ÚGy tűnik, mintha egy lélek sem lenne itt. Pedig tudom. Érzem. Ennyire nyápicok nem lehetnek, hogy egy egyszerű vámpírtól berezelnek. Ugyan. Túlbecsülnek. Nem vagyok én különleges. Csak a munkámat végzem. Ennyi. Nem kell ám bújocskázni. Úgy is megtalálom őket!

Darius~

Luna Hellfire imádja a posztot


Silent Brothers
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Silent Brothers
all the stories are true


Romos, elhagyatott raktárterület  Empty

új játéktér
kisebb démontanya

ranggal rendelkezem
Ajánlott tartalom
all the stories are true


Romos, elhagyatott raktárterület  Empty
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elhagyatott ház
» Elhagyatott ház
» Elhagyatott raktárépület
» Renwick's kórház elhagyatott romjai