Te lennél az én kicsi húgom. Mára már csak mi maradtunk egymásnak tekintve, hogy a szüleink a sötét háborúban meghaltak. Egyikünknek sem volt könnyű szembenéznie ezzel a ténnyel és mindkettőnkre nagy hatással volt.
Én vérfarkasként születtem, örökölve a géneket a szüleimtől, de sosem érdekelt a családi hagyomány, miszerint a Praetor Lupus-ban vállaljak szerepet. Te nem örökölted a géneket egyszerű mondén voltál, de mégis segíteni akartál. Az életedet pedig pontosan ennek köszönheted, hiszen mondénként nem éltél a Praetor házban mondhatni kívülálló voltál, hiszen hivatalosan csak farkasok lehetnek a Praetor tagjai annak ellenére, hogy minden alvilágit segítenek.
A szüleink le tudtak beszélni téged arról, hogy farkassá akarj változni, de a haláluk után nem volt, aki megállítson. Tőlem kérted, hogy tegyem ezt meg, de én sokáig ellenkeztem egészen addig míg nem volt már más választásom, mert elveszíthettelek volna. Bár valamilyen formában így is elveszítettelek, mert alig beszélünk akkor is inkább csak összeveszünk a legapróbb dolgokon és nem tudom, hogy valaha képesek leszünk úgy viselkedni, mint a szüleink halála előtt. Azért még nem adtam fel a reményt, hogy igen.

A pb szabadon választható, de előtte azért keress meg engem, hogy közös megegyezésen alapuljon a csere. A családnév kötött, a keresztnév szabadon választható, ET-m elolvasása ajánlott, hiszen ott leginkább róla van szó. Várlak nagyon, sis.