A cigarettát számhoz illesztettem, majd egy gyors mozdulattal felkattintottam öngyújtóm lángját. Mélyet szippantottam a mérgező cigaretta szálból, melynek vége felparázslott a sötét éjszakában. A mozdulat után öngyújtómat vissza süllyesztettem kabátzsebem mélyébe, s elindultam kifele a sikátorból. Az éjszaka az én időkoszakom, ilyenkor szeretek igazán New York utcáin lézengeni. Ilyenkor megmutatja magát az árnyvilág, összemosódik a mondénok szürke kis hétköznapjaival, s valami egészen horrorisztikus képet fest azok szeme elé, akik képesek látni. Átvágtam a forgalmas úton, majd befordultam a keskeny kis utcába ahol találkozóm volt. Tommas, hátát a hideg falnak vetve várt rám, sötét szőke haját fekete kapucni fedte, hosszú ujjú pulcsija eltakarta a sötét tintaként tekergő rúnákat a karján. Tommas az unokaöcsém és egyben az egyik legjobb barátom, akit hajlandó vagyok eltűrni magam mellett. Általában nem veszi magára, ha bunkón vagy bántón szólók hozzá, mintha leperegnének róla a csípős megjegyzéseim. Ő az egyetlen, aki segítségemre van a vérszívó felkutatásában, aki végzett a feleségemmel. Mielőtt odaértem volna Tommashoz, elpöccintettem a csikkemet és lábammal rátaposva, ki is oltottam belőle az életet.
Egy bólintással üdvözöltem rokonomat, majd fejemet megemelve megpillantottam a világító cégért amely a PANDEMONIUM nevet hirdette. A mondénok számára ez csak egy egyszerű szórakozóhely, viszont nekünk árnyvadászoknak, ennél sokkal több jelentéssel bír. Az éjszaka gyermekei előszeretettel tobzódnak ezen a helyen, nekünk pedig ez pont kapóra jön. Ha minden igaz, az informátorunk éppen odabent tombol a táncoló tömeggel.
- Mehetünk? - kérdeztem felvont szemöldökkel, de mielőtt Tommas válaszolhatott volna elindultam a bejárat felé. A biztonsági őrt nem kellett sokat győzködni, amint meglátta felhúzott kabátujjam alatt a rúnákat, rögtön beengedett. Az épületbe belépve, a kinti csípős hideget, felváltotta a fullasztó meleg, így miután megváltunk kabátjainktól, tovább indultunk a tánctér felé. Az egész helyiség sötétségbe borult, csak néhol villant fel egy két kék színű fény, valamint a DJ pult és bárpult körül világított neonpiros lámpa.
- Lazítsd el magadat Farkas. - veregette meg a vállamat unokaöcsém, amint megálltam a lépcsősor tetején ami levezetett a tánctérre. - Muszáj kicsit beépülnünk, hogy megtaláljuk az informátorunkat. Nem kellene felhívni magunkra a figyelmet a te karótnyelt pofáddal.
Tommas szemtelenül vigyorogva sandított rám, kék szemeivel pedig máris a táncolók tömegét mustrálta. Szánalmasnak tartottam ezeket az embereket, akik egy kis izgalom és extázis reményében, képesek bármit megtenni, csakhogy ne legyen fenékig unalmas az életük. Undorodva indultam barátom után, aki egybeolvadva a táncolókkal, a bárpult felé vette az irányt. Ahogy beléptem a tömegbe, rögtön izzadt testek tapadtak hozzám, alkoholmámoros tekintetek tapadtak rám és vágytól csöpögő hangok akartak táncra hívni. Nem törődve az emberekkel törtem magamnak utat, míg végül odaértem a pulthoz Tommas mellé. Máris elém tolt egy kék löttyöt tartalmazó poharat, amely leginkább a mosószerre hasonlított.
- Idd meg, hogy egy kicsit ellazulj. Haver, komolyan.. Próbálj meg nem undorodó fejet vágni. - rázta röhögve a fejét Tommy, mire eleget téve a kérésének felhajtottam a poharam tartalmát. Megfordultam, hátamat a pultnak támasztva pásztáztam a tömeget.