Drága Tessa!
Nagy örömmel tölt el, hogy én köszönthetem szerény oldalunkon egy csodálatos történet csodálatos főhősnőjét, a legelső karaktert a Pokoli szerkezetekből! Olyan, mintha Tessa egyenesen a lapok közül lépett volna ki, nagyon szépen eltaláltad a stílusát, bár be kell vallanom neked egy szörnyűséges titkot: a könyvekben borzasztóan nem szerettem! Annyira azért nem volt ellenszenves, mint A végzet ereklyéinek főhősnője, de sokszor összevesztem vele, a legutolsó könyvnél pedig igen csúnyán váltunk el egymástól. Talán az a túlzott báj és kedvesség nem fogott meg annyira, ami Tessát jellemzi. Pedig kifejezetten talpraesett, független, erős nővé érett az évtizedek folyamán, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy a véleményem változni fog a játéktéren, és a te kezed alatt közelebb kerül hozzám ez a gyönyörű teremtés annyira, hogy kiengeszteljen az olvasás közben átélt traumákért.
Igazán nosztalgikus volt olvasni a lapodat, visszaköszönt sok apró, már-már elfeledettnek hitt részlet a könyvekből. Az előtörténetedet szívesen olvastam volna még, főleg, hogy Emmát is belevetted - de jó lenne életre kelteni azt a szálat is! Olyan izgalmas a Carstairs családfa, milyen érdekes például, hogy Emmának Tessa és Jem is rokona! Hát még a Herondale ág tanulmányozása mennyire érdekes lenne, ahhoz azonban nem lenne elég sem egy darab papír, sem egy elfogadónyi felület, hogy Tessáék leszármazottjait végigkövessük és kibontogassuk.
Már első olvasásra is látszik, hogy jól írsz, gördülékenyen, úgyhogy picit rövidnek éreztem az előtörténetet, de majd élvezkedem a reagjaidon. Alig várom, hogy egyszer összefussunk a játéktéren, így hát nem is tartalak fel tovább: üdvözöllek az oldalon! Repülj foglalózni, aztán hódítsd meg különleges bájoddal a játékteret! Vigyázz; valaki végig figyelni fog...