Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

If I cannot move heaven, i will raise hell


Ozone Park
TO LOVE IS TO DESTROY, AND THAT TO BE LOVED IS TO BE THE ONE DESTROYED
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Dorothy Greenwood
lojális
ranggal rendelkezem
Dorothy Greenwood
all the stories are true


Ozone Park Empty

dorothy & nathan
teach me your ways
Mondanám, hogy a kettőnk kapcsolata hamar másik irányt vett, de be kell vallanom, hogy nem túl meglepő tekintve, hogy már koránt sem engedhetem meg magamnak, hogy túlságosan válogatós legyek társaság terén. A legtöbb személyt ellöktem magamtól, mert nem hiszem, hogy most a közelemben kellene lenniük. Erre most meg itt lógok egy árnyvadásszal, ami már soha többé nem lehetek. Azon is csodálkozom, hogy még nem vágta el a torkomat. Viszont ami késik az nem múlik, úgyhogy nem akarok előre inni a medve bőrére.
- Hát nem mondanám, hogy rögtön ugorjunk fejest a mélyvízbe, de egy csókot simán bevállalok. Vagy abban volt már részed? - Mármint nem visszataszító, de azért nem mennék ennyire előre. De határozottan tetszik a hozzáállása, hogy egyenest oda ugrott az agya. Valamilyen szinten azért szórakoztató. Ha nem így lenne, akkor most nem jöttem volna ide vele. Bár tény, hogy jobb egy olyan helyen beszélgetni, ahol nem láthatnak minket kívülállók. Mert annak nem biztos, hogy túl jó vége lenne.
- Az esetek nagy részében ténylegesen úgy viselkedsz, mint egy darab fa. Ezért sem környékezett meg senki. Viszont már elmúlt azaz idő, amikor nagyon válogatós lehettem. Meg aztán nem vagyok olyan rossz társaság. - Lehet, hogy nem az a tipikus társaság, amihez hozzá vagyok szokva, de határozottan érdekes kitapogatni a különleges gombjait. Nagyon érdekelne, hogy miként működik pontosan. Leginkább az érdekelne mondjuk, hogy mégis miként képes elnyomni magában az összes érzését, mintha nem is létezne. Nagyon sokat fizetek azért, hogy elfelejtsem a fájdalmamat és visszatérhessek az egyszerűbb időkbe így, ha nem éreznék annyi mindent egyszerre, akkor úgy érzem, hogy sokkal boldogabb lennék.

Nathan Nightchild
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Nathan Nightchild
all the stories are true


Ozone Park Empty
Nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk, ráadásul ilyen rövid idő alatt. Az előbb még az utcán álltunk és egymást fenyegettük, kihúz be a másiknak, most meg itt üldögélünk egy agyon használt kanapén, egy kissé lepukkant lakásban, ahol évek óta nem jár senki rajtam kívül. Kissé túl gyorsan változnak a dolgok. Bár tény a lakás eléggé olyan hangulatot kelt, mintha azért hoztam volna ide, hogy lefektessem. Pedig semmi ilyen célom nincs vele. Sőt...nincs is célom vele. Egyszerűen csak...így történt. Már előre látom mit fogok kapni anyámtól, ha megtudja. Először leszid, mert egy sötétárnyvadásszal találkoztam. Aztán mert ahogy bántam vele. Utána, hogy nem szóltam eddig neki a lakásról, aztán meg elver, hogy oda vittem a lányt és arra fog gondolni tényleg megfektettem. Áshatom már most is a síromat...
- Hagynád nekem? - kérdezem, mikor szóba kerül akarnám e vele. Nos.. nem vagyok az a...válogatós faja. Bár tény sose csináltam még és nem is volt eddig senki, akivel akartam volna. Ki tudja. Talán, ha hallgatnék a szívnek nevezett fogalomra, aminek semmi köze az eredeti fizikai szívhez akkor talán megérteném, mit is akarok tőle. De ez nem most lesz.
A kérdésre ismét elgondolkodom. Tényleg, mitől ilyen különleges? Még anyámat sem hoztam ide, de őt igen, ami nálam eléggé abszurd. Anyám a bizalmasom, az aki mindenről tud és a legtöbbször úgy is reagálja le a dolgokat, mint egy...barát?
Ahogy összeérnek a combjaink akaratlanul is rájuk nézek, de nem húzódóm el. Bár ennél a pontnál már valami motoszkál bennem. Az ösztönöktől vezérelt cselekvés, ami még kisebbé akarná tenné a köztünk lévő távolságot.
- Nem tudom... De tény, hogy nem vagy átlagos... Talán...mert eddig te voltál az egyetlen, aki hajlandó volt velem beszélgetni. Az első, aki nem hagyott ott, mint egy darab fát. - válaszolok végül a kérdésére. Pedig még én magam sem tudom igazán a választ.

Nathan~

Dorothy Greenwood imádja a posztot


Dorothy Greenwood
lojális
ranggal rendelkezem
Dorothy Greenwood
all the stories are true


Ozone Park Empty

dorothy & nathan
teach me your ways
Régebben valószínűleg sajnáltam volna azért, hogy nem érezhet semmit. Hiszen a jó dolgokat és érzéseket megtapasztalni olyan, amit a legtöbb esetben nem lehetek szavakkal leírni. Természetesen ott az ellenérv mellette, miszerint amennyiben érezni akartál nem volt lehetőséget csak a jót választani. Mindkét oldalt meg kellett tapasztalni, de általában a jó bőségesen ellensúlyozta a rosszat. Most azonban ez pont fordítva történt. Mit meg nem adtam volna azért, hogy minden érzést kiszakítsak a mellkasomból, hogy soha többé ne kelljen a veszteségemre gondolnom. De még ez sem olyan egyszerű. Viszont most egyáltalán nem volt szó arról, hogy ne élveztem volna a mi kis robotunk társaságát, mert legalább elterelte a figyelmemet a saját fájdalmamról. Felkeltette a figyelmemet és őszinte érdeklődéssel fordultam az irányába, ami azért nagy lépés azután, hogy le-idiótázott és szívesen bemostam volna neki.
Látom rajta, hogy gondolkozik a kérdésemen, de nem válaszol. Valószínűleg a beépített programja rejtett hibára futott és nem tudja, hogy mégis mit mondhatna a kérdésemre. Gondoltam, hogy nem igazán magányos, mert nem is érthető milyen magányosnak lenni.
- Meg akarod próbálni? - Nem azt ajánlom fel, hogy lerohanjon, de tényleg kíváncsi voltam, hogy egyáltalán tudja-e mihez kezdjen egy ilyen helyzetben vagy ez is olyasmi, ami teljesen idegen a számára. Az egyszer biztos, hogy arra nem lehet panasz, hogy kiváló katona, de más dologban nem tudnám kiemelkedőnek nevezni.
- Igazán? Mitől vagyok én ennyire különleges? - Rámosolygok és közelebb húzódom hozzá, hogy a combjaink érintsék egymást. Az is lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki tesz a magánszférájára. Ugyanakkor simán ellökhetett volna magától, mikor hozzábújtam is, mint egy kiscica. Mégsem tette. Úgyhogy valami másról lehet szó.

Nathan Nightchild
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Nathan Nightchild
all the stories are true


Ozone Park Empty
Az igazság az, hogy vannak ilyen gondolataim, csak nem engedem meg magamnak őket. Olyan érzéseket, ösztönöket ébreszt fel bennem, amiket nem értek. Összezavarnak és elveszek. Fogalmam sincs olyankor mit kéne tennem és mit nem. Így leblokkolok és vagy elvonulok, míg ez az érzés elmúlik, vagy anyámhoz megyek, aki magához ölelve kicsit enyhül zavarodottságom. Édesanyám az egyetlen támaszom, aki mindig ott van, mikor kell. Talán épp ezért is olyan erős a kötelékünk. Lehet épp ezért is nem akartam annak idején Parabatai-t, mert elég volt az a kapocs, ami köztem és közte van.
Kérdésére szótlan maradok. Vajon, milyen érzés magányosnak lenni? Éreztem e már életem során, vagy még nem. Mikor magányos valaki? Ezek a kérdések cikáznak fejemben, majd gyorsan el is hessegetem őket. Lévén sosem kapok rájuk választ. Sem eddig, sem később. Ez az, amit már megszoktam és beletörődtem. Senki sem volt képes megválaszolni egyetlen kérdésemet sem. Ez az oka, hogy egy robothoz hasonlítok.
- Azt sosem tudhatod. - időnként még magamon is meglepődöm. Emlékszem gyerekként ki nem állhattam, ha anyám megpuszilt, vagy megölelt, de ahogy egyre idősödtem egyre jobban hagytam neki. Sőt néha vissza is öleltem. Emlékszem is mennyire jól esett anyámnak, mikor nyitni kezdtem felé.
- Ki tudja. Talán, mert te vagy az egyetlen, akit eddig hajlandó voltam elviselni és nem szoborként reagálni le mindent, amit mond, vagy csinál. - ülök le mellé. Ez tény és nem titkolandó, hogy eddig ő volt az egyetlen "idegen", aki elért nálam valamit. Eddig azt sem engedtem másnak, hogy hozzám érjen, nem hogy a személyes szférámba másszon.

Nathan~


Dorothy Greenwood
lojális
ranggal rendelkezem
Dorothy Greenwood
all the stories are true


Ozone Park Empty

dorothy & nathan
teach me your ways
- Te szegény pára.. - Nem sejtettem, hogy még ilyen téren is korlátozott. De legalább valamennyire bele tud menni a viccelődésbe még akkor is, ha láthatólag igazán nincs rá semmiféle hatással. Szórakoztató volt amíg tartott, de minden jónak egyszer sajnálatos módon végetér és ez ellen sajnos semmit sem tehetünk. Azonban nem fogom feladni a dolgot, mert nem olyan rossz a társasága, mint gondoltam. Valahogy száraz kenyér rágásához hasonlítottam volna elsőként a társaságát tekintve, hogy mennyire robot stílusú, de most mintha kicsit feloldódott volna vagy nem is tudom, de más volt. Üdítően más, mint amire számítottam.
- Te nem vagy magányos? - Nem tudom, hogy egyáltalán tisztában van azzal, hogy mi az, hogy magányos. Nem igazán tűnt annak a típusnak, aki nagyon keresné bárki másnak a társaságát, úgyhogy gondolom nem az a fajta, akinek hiányozna, hogy valaki beszélgessen vele, megölelje. Talán a létszükségleteket kívül nincsenek is igényei. Ki tudja. - Mindenesetre kétlem, hogy olyan szórakoztatónak találnád, mint én vagy bárki más. - Nem, mintha lekívánnám támadni, mert valószínűleg szerencsétlennek élete legrosszabb élménye lenne. Nem hiszem, hogy egészséges úgy beleugrani ilyesmibe, hogy nincs az illető tisztában az érzésekkel. Lehet őket ignorálni én már csak tudom, de minél tovább ignorálja valaki annál nagyobb pofonnal tér vissza később.
- Minek köszönhetem akkor ezt a megtisztelést? - Teszem fel a kérdést majd leülök a kanapéra és finoman megpaskolom magam mellett a helyet, hogy ő is helyet foglaljon. Nem kell félnie tőlem. Nem eszem meg. Még.

Nathan Nightchild
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Nathan Nightchild
all the stories are true


Ozone Park Empty
- Nem. Nincsenek. - észlelve merre is vett ez az irány, szinte már érzem magamon anyám kezének nyomát ahogy tarkón vág, hogy miképpen is bántam "szerencsétlen" lánnyal. Bár tény nem én kezdtem ezt a kis..."játékot".
Vannak érzéseim, ez tény. Ahogy az is, hogy jól rejtegetem őket, még magam elől is. Nem egyszer borultam már ki, mert én más vagyok, mint a többi ember. Megoldásképp pedig elfojtottam magamban mindent, még ha ez nehéz is időnként. Mindenki annak nevez, aminek. De a tényen nem változtat, hogy ez csak az én és anyám titka. Még nem volt az életemben olyan, akinek mesélni tudtam volna erről. És még nincs is itt az ideje. Elvégre anyám is mondogatja, neki tök mindegy kit, vagy mit csak fogadjak be valakit a szívembe, hogy megbízhassak benne. Igen, de ez nem könnyű. Az én helyzetemben senki sem akar, "barátkozni" velem.
- Nem, semmi ilyen cél nem vezérelt az utcán. De én nem utasítom vissza, ha esetleg ennyire magányos volnál. - teszem karba kezeimet, de semmi fenyegető, vagy feszültség nincs bennem. Sokkal inkább mókás kedvemben vagyok. Eltudna ezzel dicsekedni, hiszen az anyámon kívül mindenki a harcos formámat látja, aki inkább olyan, mint egy bábú, ami csak megy és teszi, amit mondanak neki.
- De amúgy igen... Te vagy az első, akit ide hoztam. - még anyám sem tud erről a helyről. Ez az én kis "menedékem". A hely, ahova el tudok húzódni a világ elől és gondjaim elől.

Nathan~

Dorothy Greenwood imádja a posztot


Dorothy Greenwood
lojális
ranggal rendelkezem
Dorothy Greenwood
all the stories are true


Ozone Park Empty

dorothy & nathan
teach me your ways
- Szóval nincsenek gondolataid annak kapcsán, hogy totálisan meztelenül lennék itt és most, mindössze a tőled kapott nyakörvemben? - Ez az egész egy ostoba játék, ami eléggé érdekes területre tévedt, de ugyanakkor nem mondhatnám, hogy nem élvezem. Azt tudom, hogy nincsenek kifejezetten érzései, de talán attól függetlenül a teste még rendesen működik és egy ilyen szituáció elképzelése talán még el is indítana benne valamilyen folyamatot, de én már semmiben sem vagyok biztos. Az egyszer biztos, hogy senki nem hazudott, amikor azt emlegették, hogy eléggé fura egy fazon.
Szinte semmiféle reakciót nem vált ki belőle a tény, hogy hozzábújtam, de nem is lökött el magától, amit én pozitívumnak tudtam be. Még a végén elérek nála valamit, ami a jelenleg keserédes életemben egyértelmű pozitívumként szerepel majd.
- Én vagyok az első numera? Szóval engem ezzel a céllal hoztál ide? - Játékosan közelebb léptem hozzá és egy kis időre félretettem a hely felmérését és a figyelmemet inkább rá fókuszáltam, hiszen jelen helyzetben ő az egyetlen, aki igazából árthat nekem. A régies, kopott bútorok kétlem, hogy meggondolnák magukat és az életemre törnének. De az is lehet, hogy titokban ezek valami rejtett fegyvereket rejtenek. Sosem lehet valaki túl óvatos, bár tudni kell, hogy mikor vált át az egész paranoiává. - Vagy egyszerűen csak én vagyok az első, akit idehoztál? - Nem tudom, hogy miért kezdett el úgy érdekelni a gondolkodásmódja. Lehet, hogy azért mert így legalább megtudhatom, hogy mégis mit kell tennem ahhoz, hogy nyomogathassam a gombjait. Már, ha vannak egyáltalán használható gombjai.

Nathan Nightchild
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Nathan Nightchild
all the stories are true


Ozone Park Empty
Ez csak egy játék. Ezzel tisztában vagyok. Nem is akarok tőle semmit. Egyenlőre. Aztán ki tudja. Lehet, hogy végig futtatom az utcán, míg én a pengéimmel sprintelek utána. De lehet nem is találkozunk ez után többet és azt is elfelejtjük megtörtént ez a nap.
- Dehogy! Fordítva. Mi értelme otthon viselned, ha szemmel tudlak akkor tartani? Az utcán kéne viselned, hogy tudják nem nyúlhatnak hozzád. - még, ha mosolyogni nem is mosolygok látszik, hogy vonásaim kicsit lazábbak és a mosolygáshoz közeli állapotban vagyok. Most nem a kötelességem és a feladatom lobog szemem előtt. Sokkal inkább érzem úgy, mintha nem is létezne a világ csak mi ketten vagyunk és egymást próbáljuk szórakoztatni.
Bújására nem mozdulok. Nem taszítom el magamtól, mint ahogy normál esetben tenném. Szívem nyugodtan ver mellkasomban míg én a lányt nézem. Egy valami biztossá vált számomra. Ha rövidesen nem hagyja abba megfogom simogatni a fejét, mintha tényleg macska lenne. Talán csak a tudat, hogy csak játszunk és semmi komoly nem történik kicsit lazábbá tett. Nem állok olyan mereven és ridegen mint szoktam és ez nekem új.
Végül megfogtam a lányt és az én kis "rejtett" helységemhez vittem. Nem titkolok semmit, csak egy egyszerű lakás, amit senki sem akar kibérelni a helyzete miatt és persze az Eltüntető miatt sem. Én meg kihasználtam a lehetőséget és belaktam. Noha ahhoz képest eléggé tiszta és ápolt, de a bútorok a régiek.
- Akkor viszont te vagy az első. - nézek rá ahogy becsuktam az ajtót. Kicsit hideg van, de nem vészesen. Oda is lépek a radiátorhoz, hogy beindítsam a fűtést. Ha akar nyugodtan körbe nézhet a lány, engem nem zavar. Csak egy kicsi konyha, fürdő és egy háló van még a nappalin kívül.

Nathan~

Dorothy Greenwood
lojális
ranggal rendelkezem
Dorothy Greenwood
all the stories are true


Ozone Park Empty

dorothy & nathan
teach me your ways
Szavaira akaratlanul is felnevetek. Talán nem lesz olyan egyszerű húzni az agyát, mint azt gondoltam. Vagyis nem akarom húzni az agyát, mert ahhoz kellenének az érzelmek, amelyeket erőteljesen taszít magától. Ha valamiről híres volt azon kívül, hogy két szeráffal harcol, akkor az, hogy az érzelmek terén nem volt túlzottan erős. Mégis talán van valami rejtett kis része, ami szórakoztató lehet.
- És, ha otthon vagyok, akkor csak azt viselhetem és semmi mást? - Szinte nem maradt köztünk semmiféle távolság, hiszen áthidaltam azzal, hogy új bújtam hozzá, mint egy kiscica. Ez az egész csak egy játék, amelynek szabályait mi ketten alakítjuk és habár koránt sem így terveztem a napomat szeretettel fogadom a tényt, hogy van valami, ami elterelje a figyelmem a saját nyomorúságomról.
Nem tudtam, hogy mégis mit tervez pontosan, de az igazat megvallva az ismeretlen valahogy egy kicsit vonzóbbá is tette a helyzetet. Az, hogy nem tudtam mi járt a fejében valahogy elterelte a figyelmet mindarról, ami az én fejemben zajlott. Arra pedig a kutya nem akar koncentrálni.
Nem engedtem el a kezét még azután sem, hogy irányt váltott egy pillanatra, mikor megálltunk egy zöld fém ajtó előtt felhúztam a szemöldökömet, hogy mégis mi ez, de végül is csak úgy, mint egy ostoba mondén besétáltam az ismeretlenbe különösebben kérdések nélkül.
Miután végre fény szökött az eleinte vak sötét helyiségbe nagyjából felmértem a terepet, de végső soron a kanapén állapodott meg a tekintetem. - Idehozod a numeráid? - Kérdeztem játékos mosollyal az arcomon, miközben azon gondolkoztam, hogy mi is ez a hely pontosan és legfőképpen az érdekelt, hogy mit rejt a másik két ajtó.

Nathan Nightchild
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Nathan Nightchild
all the stories are true


Ozone Park Empty
Senkinek sem egyszerű az élete. ezt már megtanultam. Míg nekem az érzéseimmel vannak problémáim addig másoknak más nehezíti meg a csöppnyi kis életüket. Valaki elvesztette a szüleit és egy nem egy igényes árvaházban kell eltöltenie az idejét, ahol ha szerencséje van örökbefogadják, vagy ott tölti el a gyerekkorát és válik egy unalmas, pesszimista felnőtté.
- Hm... Esetleg egy piros kis szalagocska, amire egy sárga csengőt tennék, rajta a neveddel és, hogy hol tudnának elérni, ha valaki megtalálna. - most nagyon úgy nézhetek ki, mint egy birtokló alkat, aki háziállatként kezelné a barátnőjét. Pedig csak húzom az agyát. Semmit sem gondolok komolyan. Bár, ha egyszer lesz kisállatom lehet beszerzek egy ilyet. Aranyos lenne egy kiscicán.
Végig hallgattam minden szavát. De tanácstalanná váltam. Nem tudom ebben a helyzetben mi a jó és mi nem. Megfogom hát gyengéden a kezét és elhúzom magammal. Eleinte tényleg egy sikátoron gondolkodtam, de szavaitól eszembe jutott valami.
- Most, hogy így mondod. - ekkor irányt váltok és céltudatosan haladok. Ha időközben nem válik le rólam, vagy nem zavarnak meg minket beviszem egy sikátorba. Hátra tekintve megállapítom, hogy nincs senki sem a nyomunkban, így egy ajtóhoz viszem. az ajtó előtt három lépcsőfok van. Kinyitóm a zöld fém ajtót és beengedem a lányt. Sötét van és hideg. A falat végig tapogatva felkapcsolom a lámpát. Egy kissé lelakott, de rendben tartott kis lakás. Az ajtóval szemben a kissé elhasznált vörös kanapé két oldalt két átjáró más-más helységekbe. A falakról kcisit már válik le a tapéta, de bűz az nincs. Magam mögött bezárom az ajtót, lévén itt senki sem fog zavarni minket.

Nathan~

Dorothy Greenwood imádja a posztot


Dorothy Greenwood
lojális
ranggal rendelkezem
Dorothy Greenwood
all the stories are true


Ozone Park Empty

dorothy & nathan
teach me your ways
- Te aztán tényleg nagyon jó társaság vagy. - Természetesen szinte csöpögött a szarkazmus minden egyes szavamból. Elég nehéz úgy viccesnek lenni, vagy egyáltalán szórakoztatónak, hogy még te magad sem tudod, hogy igazából mit is jelent az. De mivel nem tudja, hogy mit jelent valami pozitívum, legalábbis nagyon úgy tűnik, azzal sincs tisztában, hogy milyen hatással vannak a negatív dolgok, amelyek az utóbbi időben olyan kegyetlenül ostromolták az elmémet, hogy már menekülni kezdtem a valóság elől, ami lerombolta az utolsó csepp akaraterőmet is arra, hogy tovább küzdjek. Elvesztettem minden célomat.
- Hmm... Mégis milyen nyakörv lenne pontosan? - Finoman az alsó ajkamba harapok, mintha csak flörtölnék vele. Bár, ha azt vesszük valamilyen szinten pontosan azt csinálom, de koránt sincs mögötte komoly szándék. Furcsa is lenne, hogy azok után, hogy megfenyegettem, hogy bemosok neki hirtelen ráhajtanék. Inkább csak arra várok, hogy mikor ül ki az arcára a tökéletes értetlenség. De ehelyett, mintha egy aprócska másodpercre mintha felfelé ívelt volna az ajkainak szélei. Olyan hamar el is tűnt, még nyoma sem maradt, hogy biztos vagyok benne, hogy csak képzelődtem.
Meglepődőm, hogy megfogja a kezemet, ahogy befejeztem a mondandómat, de nem ellenkezem, ahogy elkezd húzni magával. Ez közel sem a letartóztatlak típusú reakció azt hiszem, ahogy megszólal pedig a sejtéseimet igazolja.
- Már ennyire el is ragadtalak magammal? Megosztom a történetem és már rögtön egy sötét sikátorba vonszolsz? Nem érdemlem meg az olcsó motelszobát? - Tudom jól, hogy szó sincs ilyesmiről, de ha ő maga nem is olyan szórakoztató legalább megpróbálhatom összezavarni egy kicsit, ami valamelyest szórakoztató lehet. De az is inkább csak számomra, mert nem hiszem, hogy ő bármit is különösebben élvezne.

Nathan Nightchild
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Nathan Nightchild
all the stories are true


Ozone Park Empty
- A hit az, amikor olyas valamint titulálsz valóságosnak, vagy élőnek, amire nincs bizonyíték, hogy egyáltalán létezik. Racionalista vagyok nem hívő. - magyarázom el neki, miért is nem hiszek a szellemekben. Más tényeket nézni és abból következtetést levonni és más hinni a nem létezőben. A hozzám hasonlók nem hisznek Istenben, mert úgy gondolják nem létezik. De az én esetemben reális, hogy létezik. elvégre démonokkal harcolok nap, mint nap. Az ereimben angyali vér folyik, így az én esetemben könnyű elhinnem, hogy valaki ott csücsül fent és azt nézi, hogy a kis kedvence mennyire szenvednek, míg ő maga kurvára élvezi az egész helyzetet. De tényleg, semmibe sem kerülne neki eltűntetni minden gonoszságot és sötétséget, ha a "legendákból" indulunk ki. De az is lehet, hogy már annyira öreg, hogy le se szarja ezt az egészet.
- Csak nehogy a végén nyakörvet tegyek rád csengővel. - nézek rá és, mintha szám széle megrándulna. Igaz csak egy pillanat volt az egész, de ott volt és én is éreztem. Noha nem értem az érzéseket, azért megtudom mondani, hogy a másik egyén mit is érez.
Így, mikor arról mesél nekem, hogy nem volt választása, másnál szkeptikus lennél ennél a kijelentésnél, de ő... valami azt súgja nem hazudik és ő is csak egy áldozat. Egy lány, akit ha elviszek a bázisra azzal én leszek a rossz fiú és megszegem minden elvemet, amiért eddig harcoltam.
Nem szakítom félbe és, mikor befejezte finoman megfogom a kezét és lassan húzni kezdem magam után.
- Itt túl feltűnőek vagyunk... - adok rövid magyarázatot, hogy csak a szemek elől akarom elvinni, nehogy egy árnyvadász meglásson minket, mert akkor mindkettőnknek annyi. Nem szorítom a kezét. Inkább gyengéden, érzékien fogom, így ellenkezni is tudna, ha akar.

Nathan~

Dorothy Greenwood
lojális
ranggal rendelkezem
Dorothy Greenwood
all the stories are true


Ozone Park Empty

dorothy & nathan
teach me your ways
- Nem hiszel a szellemekben? Pedig hiszen léteznek. - Nem olyan gyakori dolognak tudhatók be a szellemek. Meg aztán legtöbb esetben helyhez kötöttek. Én pedig nem tudom, hogy miért akarnék egy parkhoz kötve itt ragadni. Túlságosan is valóságos vagyok ahhoz, hogy szellem legyek, de azért még talán jó lett volna húzni az agyát, de az is csak akkor működik, ha vannak az illetőnek érzései. Ez a srác pedig mindig úgy tűnt, mintha egy áthatolhatatlan fal venné körül. Lehetetlen lenne kifacsarni belőle bármit is. Még akkor se, ha egy életnagyságú gonosz facsaróra dobná valaki.
- Milyen szellemes valaki! - Nem tudtam visszafogni magam, hogy ne dobjam be ezt az igazán gyenge poént, mielőtt folytattam volna. - Miért, ha cica lennék, akkor lennél a gazdám? - Azzal picit közelebb léptem hozzá és illettem magam előtte, de ez is inkább olyasmi volt, amit csak egy épp, teljes személy érthetett volna meg igazán. Nála maximum csak azt érem el, hogy teljesen összezavarom és nem tudja hova tenni, amit teszek. Ettől függetlenül nem szeretném mondjuk, ha nekiállna cicának hívni. Bár bevallom elég érdekes felvetés pont tőle ilyet hallani. Talán még van lehetőség a fejlődésre.
- Abban igazad van, hogy nem vagyok már árnyvadász. Az voltam, de mondjuk úgy, hogy sikeresen átestem a ló túloldalára. Koránt sem az én döntésem volt, de tudod nem igazán kérdeztek meg arról, hogy akarok-e csatlakozni. - Tartottam egy kis szünetet, mielőtt folytattam volna. - De ugye megtehetnéd, hogy most visszaviszel.. Vagyis megpróbálsz visszavinni. De az két okból szerencsétlen lenne. Egyrészt, mert esélyes, hogy kivégeznének. Bár előtte tuti megkínoznának, ami mostanra már nem újdonság. De mindenképpen nagyon, nagyon boldogtalanná tennéd a sötétek vezetőjét és még a végén pont ott kötnél ki, ahol én. Hogy nem lennél többé árnyvadász és nem lenne egy csepp beleszólásod sem. - Nem lenne túl jó katona, de ha azt vesszük, ha sötét árnyvadásszá változna, akkor a világ, amit ismert szinte hátat fordítana neki. Keserű és magányos sors lehet, ha úgy döntesz, hogy nem szolgálod Elowen-t. Mert másnak sem fogsz kelleni igazán. Az összes életcélod repül ki az ablakon. Én már csak tudom.

Nathan Nightchild
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Nathan Nightchild
all the stories are true


Ozone Park Empty
Az élet olykor eléggé kegyetlen tréfákat űz. Főleg, ha azaz illető elnyom minden érzést magában és üressé válik. Olyankor az élet mindent megtesz, hogy kicsikarjon valamit belőle. Még egy démont is ráküld anyakára csak, hogy valamit kiváltson. Mondanám, hogy megszoktam ezeket, de hazudnék. Annyira kreatív tud lenni, hogy engem is megtud lepni. Pedig ez eléggé ritka. De állom a sarat és nem mutatok semmit. Nem hagyom ilyen egyszerűen legyőzni magamat.
Most is egy kegyetlen tréfa része vagyok. Hiszen az általam eddig halottnak hitt társam élve került a szemem elé és eléggé idegenül viselkedik.
- Nem hiszek a szellemekben, szóval van ésszerű magyarázat erre. A kérdés már csak az hajlandó vagy e elmondani. - elfogadta kezemet én meg egy határozott mozdulattal felrántom. Morgására nem reagálok semmit arcilag.
- Jobban szeretnéd, ha cicának hívnálak, amennyit morogsz? - kérdezem tőle, kissé szívva a vérét. Ha beakarna nekem mosni egyet, hiába való lenne, elhajolok. Minden támadásra számítok tőle. Elvégre nem bízhatok benne. A fene se tudja hol volt eddig, de biztos nem a mi oldalunkon, ha eddig bujdosott. Megtehette volna, hogy visszajön, amint tud de nem tette. Bár tény nem tudom, min ment át és elhamarkodottan ítélkezem, de eddig semmi olyat nem tett, amivel biztosítaná nem fenyegető tényező számomra.
Egy sóhajjal reagálom le a tippelős játékát, legyen. Játszom veled, de ne sértődj meg, ha kitalálom. - Elnézve téged az egyértelmű, hogy nem árnyvadász vagy. Vagy legalábbis nem abban a formában, ami én. Mondénnak sem néznélek, mert akkor füled farkad behúzva elslisszoltál volna már innen. És, ha valóban jó irányba tapogatózom, had kérdezzem meg... Miért ne kéne megragadjalak és a vadászok elé vinnem téged, hogy ők döntsék el, mi is vagy és mennyire akarod akadályozni a munkánk? - döntöm kicsit oldalra a fejem. Lehet, hogy fenyegető lépést tettem ezzel, de nem rántok fegyvert. Csak abban az esetben, ha ő is, de ha nem teszi meg én magam sem.

Nathan~

Dorothy Greenwood
lojális
ranggal rendelkezem
Dorothy Greenwood
all the stories are true


Ozone Park Empty

dorothy & nathan
teach me your ways
Nem voltam túl jó hangulatban, de ez az utóbbi időben állandóan igaz volt. Mindenkit kizártam, szép ketrecet építettem magam köré ezért még ha csak fizikálisan is közel került hozzám valaki, akkor kicsit úgy éreztem, mintha sarokba szorítottak volna. Nem volt szükségem senkire, mert ők sem jelentettek mást a számomra, mint egy újabb lehetőséget a veszteségre, ami már így is igyekezett teljes egészében felmarni mindent maga mögött.
Most pedig, hogy sikerült hosszú idő után először belefutnom egy árnyvadászba tényleg kezdtem úgy érezni, hogy a sors valami hülye játékot űz velem. Csak akkor könnyebbültem meg, mikor többé-kevésbé tudatosult bennem, hogy ki is ő. Nathan Nightchild, avagy a srác, aki valószínűleg fapofával született.
- Ó, szóval halottnak kellene lennem? Akkor azért nem kellene egy picit megijedned? - Elfogadom a kezét, de amint egyenesbe kerülök el is engedem azt. - És hívj még egyszer idiótának és esküszöm, hogy az lesz az utolsó szó, ami elhagyja a szádat. - Nem számítok arra egyáltalán, hogy bármilyen reakciót is kiváltsak belőle, amitől megváltozhatna az arcszerkezete, de bevallom nagy teljesítmény lenne, ha ezt valaki elérhetné. Bár részben irigylem a semlegességét. Míg ő teljes lelki békével jár és kel, addig engem elmosnak az érzelmek folyamatos hullámai.
- Kettőt tippelhetsz, de csak okosan, mert helyes válasz nélkül nem lesz belőle fődíj. - Furcsa belegondolni, hogy tulajdonképpen most ellenségeknek kellene lennünk. Valószínűleg, ha megölném és vinnék róla bizonyítékot feljebb kerülhetnék a ranglétrán, hiszen újabb bizonyítékot nyújtanék be a hűségemről. Ugyanakkor egyáltalán nem érdekel már a ranglétrán való feltörés. A jelenlegiért is azért küzdöttem meg, mert szükségem volt a szabadságomra. Aztán most még szívesebben lennék bezárva az egyik börtönben, mint szembesülve a kegyetlen valósággal, hogy mindenki aki fontos volt nekem.. Meghalt.

ranggal rendelkezem
Ajánlott tartalom
all the stories are true


Ozone Park Empty
1 / 3 oldal
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Állami park
» Corona Park
» Griffith park
» Van Corthland Park
» Charlesgate Park