Sariel & Nathan

Nem lehet mindig ugyanazt az utat járni. Ahogyan egyik árnyvadász sem ugyanolyan, mint a másik. Bármennyire is ugyanabban a kiképzésben vesznek részt valamennyi különbség még így is van közöttük ez tagadhatatlan. A személyiségük valahol mélyen ott rejtőzködik. Olyan érdekes, hogy legutóbb az egyik véglethez volt szerencséje most pedig a másikhoz. Egy, aki túlságosan is sokat érez és a szívén viseli a világ sorsát. A másik pedig, aki szó szerint úgy tűnik, hogy semmit sem mégis kötelességből végzi a feladatát az ártatlanok védelmében annak ellenére, hogy most halt meg a szeme láttára egy ártatlan és már készen is állt a második áldozati bárány.
Ahogy megpróbálja kirántani a karjai közül a második túszt szélesebbre húzódik mosolya, ami csak a veszélyességet jelzi igazán. - Talán ezt a lányt szívesebben látnád darabokban? - Ha nagyon rángatni kívánná könnyedén leszakíthatja egy karját esetleg és onnantól kezdve már azt csinál vele, amit szeretne. Az élete szerencsétlennek már koránt sem lesz ugyanolyan. De kifejezetten érdekli, hogy mégis meddig taszíthatja a sötét gödörbe, mielőtt végleg megtörik. Vagy az is lehet, hogy beburkolózik az érzelmek elől olyan szinten, hogy soha többé nem látja majd újra ugyanolyannak a napot.  

Sariel & Nathan

Ahogyan neki is mindenkinek megvannak a mozgatórúgói. Különböző módon lehet mindenkit ösztönözni, de amely a legtöbb személyre hatással van az nem más, mint egy ártatlan élete. Jelen pillanatban egyáltalán nem hiszi, hogy a fiú pont azt kérdőjelezné meg, hogy vajon érdemes-e a lány a megmentésre. Sok mindent nem lehet róla leolvasni, de az tisztán látható, hogy nem szívesen sétálna el minden szó nélkül, hogy meg se próbálja megmenteni a lányt. A kötelességtudat igen csak erős benne, aminek köszönhetően még ki is lehetne váltani belőle valamit, ami még érdekessé is teheti. Sajnos elég hamar ráun dolgokra, de azért hiányzik neki, hogy legyen már egy árnyvadász játékszere így ez a fiú a szerencsés kiválasztott hiszen meghallgatást nyert erre a szerepre.
- Racionálisan gondolkodva, ha megölöm a lányt és te nem teszel semmit, akkor bajba kerülsz nem? Vajon mennyit kell megölnöm ahhoz, hogy valamit érez? - Oldalra dönti a fejét és elmosolyodik, tekintetét a fiúéba fúrja, majd egy aprócska mozdulattal töri ki a lány nyakát, aki nemes egyszerűséggel terül el a földön. - Egy. - Azzal egy pillanatra eltűnik, hogy megjelenjen egy újabb ártatlannal a karjai között, hogy az az egész testét takarja. - Mehet a második? - Legutóbbi alkalommal mikor beszervezte magának az árnyvadász játékszerét nem ölt meg senkit. Ott épp elég volt a tény, hogy megteheti. Most kénytelen volt más eszközökhöz folyamodni, de ez még igazából kedvére is volt.   

Sariel & Nathan

Tisztában van azzal, hogy arra esküdtek fel, hogy a mondénokat védelmezzék, de mégis volt benne valami szórakoztató, hogy mennyire megváltoztatta őket egy olyan apró tényező, ha veszélybe került egy ártatlannak tűnő mondén. Lehetett esetlegesen sorozatgyilkos is az illető, sosem hallgatták ki, akit védelmeznek egyszerűen csak vakon feltették erre az életüket mindenféle kérdés nélkül. Igazán a kezdetekben talán önző okkal indították a kis hadjáratukat, hogy megvédhessék önmagukat, hiszen a legelső árnyvadászok is egykoron pusztán emberek voltak.
A figyelemelterelése pedig tökéletes alkalmat szolgáltatott arra, hogy ezt a bugyuta elképzelést, avagy elvet felhasználja az árnyvadásszal szemben. Nem is számított arra, hogy túl nagy teher lenne számára megküzdeni két apró féreggel, de nem is az volt a cél, hogy megsebesítse. Meg aztán, ha az a két valami megsebesíti nem is érdemli meg, hogy az idejét pazarolja rá.
- Miért engedném? Úgy tudok a legjobban játszani veled, ha bevonok egy másik személyt. Mondd csak.. Mi az, ami ott a mellkasod közepén érződik most, hogy rajtad múlik, hogy él-e vagy hal-e a leányzó? Van valami mozgolódás, vagy egyszerűen csak puszta semmiség? - Apró lépésenként akarja a felszínre hozni mindazt, ami ott lappang minden egyes emberi lényben. Az árnyvadász pedig akármennyire is szeretné tagadni félig mégis csak ember. De valahogy mindig csak az angyali felükről szeretnek papolni. Ha annyira halott lenne belülről, mint azt gondolja a fiú, akkor tovább sétált volna, mintha mi sem érdekelné. Kötelességből sem értékelhetné többre egy idegen életét, mint a sajátját, ha annyira nem érdekelné semmi és senki.   

Sariel & Nathan

Nem volt olyan szórakoztató, mint a legutóbbi alkalommal. Bár legutóbb azért volt a kezében az irányítás, hiszen egy mondén is a kezei között volt. Egy aprócska teremtés, akivel addig játszadozott míg a komor árnyvadász fel nem bukkant. Valamennyire azért talán egy kicsit több humorral rendelkezett, de nem lehetnek ezek az árnyvadászok sem teljesen egyformák. Viszont, ahogyan őt is tökéletességre kellett még faragjon, valamire amiben, avagy akiben örömét lelheti ugyanúgy meg kell tennie ezt vele is. Szerencsére ennek a folyamatnak se kell teljesen untatottnak lennie.
- Óóóóó, tényleg? Akkor hadd adjak valamit, ami egy kicsit talán szórakoztató lehet a számodra. - Aprócska mosoly ül ki az arcára, ahogyan elsétál mellette az árnyvadász és anélkül, hogy megfordulna helyez két aprócska démont az útjába. Bugyuták, ostobák. De egy dolgot azért ők is megértenek. Eléggé tisztában vannak azzal, hogy mégis mit is jelent azaz aprócska parancs, hogy: 'Ölj!'.
Esze ágában sincs megölni a fiút, de ha két átlagosnál nagyobb méretű, pókszerűnek tűnő démonnal nem képes elbánni anélkül, hogy komolyabb kárt tegyen saját magában talán nem ő a legmegfelelőbb jelölt arra, hogy az új játékszere legyen.
A körülöttük járó kelő emberek többsége semmit nem vesz észre abból, ami történik, hiszen egy aprócska láthatatlan burok rejti el őket, amelyet ő maga erősített fel, tekintettel arra, hogy egyetlen látót sem kíván a környéken. Azért mégis az egyik hozzá közelkerülő mondént berántja magukhoz ebbe a buborékba, míg az árnyvadász a démonokkal van lefoglalva. A mondén copfját megragadva húzza hátra a fejét a másik kezével pedig a torkát ragadja meg egy ördögi mosoly társaságában.   

Sariel & Nathan

Nem tudta pontosan, hogy mégis mi vezérelte a rajongását az árnyvadászok iránt. Talán mert egy angyalok által teremtett faj. Elgondolkozott, hogy mégis milyen faj lenne teremthető egy bukott angyal véréből és mi mindenre lehetnének képesek. Azonban rögtön rájött, hogy ez koránt sem lenne egyszerű. Valahogy azt érzi, hogy hiába Raziel volt, aki megteremtette az árnyvadászokat, de biztos benne, hogy a Teremtő keze is benne volt. Vagy legalábbis szeretné utólag learatni a babérokat, hogy az ő áldásával jöhetett létre ez az új faj, amely képes az emberiség védelmezésére. Nélküle sosem jöhetett volna létre ilyen csoda.
Most azonban, hogy előtte áll egy olyan példánya, aki koránt sem nevezhető emberinek, vagy emberségesnek, hiszen mintha kivágták volna belőle az érzelmeket és valahol messze elrejtették, hogy fel se foghassa hiányzik belőle valami.
- Milyen árnyvadász az, akit egy csúnya, gonosz démon rá tud venni a felesleges csevegésre.. Hm? - Amennyiben természetesen volt esze a fiúnak esélye sok nem lett volna ellene. Szórakoztató lehetett volna, ahogy próbál felülkerekedni rajta, miközben hátrakötött kézzel próbálkozik nem túl nagy kárt tenni az új játékszerében. De nem engedhette elúszni a lehetőséget, hogy egy kicsit táncoljon az idegrendszerén. Ha már a lehetőség, hogy az érzelmeivel játszadozott elúszott jóval azelőtt, hogy találkoztak még ebben megvolt a maga lehetősége.

Sariel & Nathan

Olyan különleges energia lepte be, hogyha akart volna se lenne képes arra, hogy csak úgy elsétáljon tőle. Persze minden árnyvadászban látott valami lehetőséget. A legtöbbjük szinte a fájdalomban fürdőzött, de rajta mégsem lehetett ezt látni. Mintha egyszerűen a fájdalom és ő maga két ugyanolyan pólusú mágnes lenne amelyek ha akarnák se tudnék egymást megérinteni. Ez azonban ahelyett, hogy taszító hatással lett volna a démonra sokkal inkább egyfajta kihívást jelentett a számára.
- Kedves annyit magyarázol itt nekem az elméletről, hogy mentem elalszom. Nem azt kérdeztem, hogy magyarázd meg. Egyszerűen, hogy képes vagy rá. Mivel az arcizmaid nem igen mozdultak így kénytelen vagyok arra a következtetésre jutni, hogy ez nem igazán működik a számodra. - Sosem találkozott még egy olyan emberi lénnyel, akit ennyire hidegen hagytak volna az érzelmek, de pontosan ez volt az, amely teljesen magába szippantotta. Meg kell tudnia, hogy mégis miért. Azt is hogy mégis miként is hozhatja a felszínre mindazt, ami legbelül szunnyad benne. Vagy talán a kegyetlen igazság az lenne, hogy egyszerűen csak ilyen és kész? Képtelen érezni és nem arról van szó, hogy nem akar? Mindent ki akart deríteni és nem volt a világon senki és semmi, aki megállíthatta volna abban, hogy kiderítse ezeket.
- A kérdés inkább, hogy miért ne? Talán rosszban sántikálsz és félsz, hogy valaki megtudja? Ígérem nem árulom el senkinek. - Hatalmas vigyor ült ki az arcára, hiszen igazán támogatni tudná, hogy az angyali teremtmény, aki láthatóan képtelen érzéseket produkálni előrukkolna valamivel, ami nem feltétlen törvényszerű. De ha nem sebaj. Biztos talál rá módot, hogy olyan helyzetbe sodorja, amelyből koránt sem olyan egyszerű egészben kimászni.

Sariel & Nathan

Az, hogy nem tudta, hogy mégis mire számítson tőle csak még izgalmasabbá tette a lehetőségek tárházat. Menekülni próbált szerencsétlen legalább úgy, mintha ez valaha is szerepelt volna a lehetőségek közül. De akire kivetette a hálóját azt onnantól kezdve nem volt hajlandó elereszteni. Most pedig rá esett a választás, hogy az új játékszere lehessen és esze ágában sem volt feladni csak azért, mert túl kemény fal ölelte körbe az ifjút.
- Milyen kis okos vagy. - Hatalmas vigyor kúszott az arcára, ahogy tett egy lépést hozzá. - De ugyanakkor túlságosan is komor. Tudod egyáltalán, hogy kell mosolyogni? - Mindennek csak akkor van értelme igazán, ha a hatásokra vannak reakciók. Még akkor is, ha apróbb, de valamilyen szintű reakció szinte szükséges. Előbb vagy utóbb pedig a fiúból is ki fog facsarni néhány komolyabb reakciót, mintsem a jelenleg unott ábrázata. Bár talán még azt is túlzásnak nevezhetjük tekintve, hogy kicsit olyan, mint aki még az unalomra se képes igazán.
- Mi szél hozott erre téged drágaság? - Nem túl gyakori, hogy egy démon leáll egy árnyvadásszal társalogni. Vagy éppenséggel fordítva. Mégis őszintén üdítőnek vette, hogy nem próbálta meg tönkretenni a pillanatot felesleges támadásokkal, erőlködésekkel arra, hogy talán felülkerekedhet rajta. Ez csupán nem lenne más, mint egy álom. Közel sem egy egyszerű démonról van szó, aki ellen még lenne esélye is. De bukott angyalként többé-kevésbé erőtlenül is képes szembenézni egyetlen egy aprócska árnyvadásszal.

Sariel & Nathan

Az első pillanattól kezdve felkeltette a figyelmét. Szinte semmi nem változik meg az arcán a jelenlététől. Mintha a legkevésbé sem érdekelné a tény, hogy az élete akár most is véget érhet. Igazán érdekes. Emiatt azonban esze ágában sincs feladni, sőt sokkal izgalmasabbá teszi a helyzetet. Már az is sokatmondó, hogy nem akarja rögtön megtámadni, mint minden rossz képviselőjét. Mintha egyszer nem angyal lett volna. De ez a rész már senkit sem érdekel azután, hogy megfordult a pokol bugyraiban. Egyenesen nevetséges.
Érdeklődve fürkészi minden egyes rezdülését, már amennyit kimutat, mert első ránézésre olyan, akár egy jól beprogramozott robot, akit senki és semmi nem érdekel.
Kicsit lefelé gördülnek ajkai, ahogy hátat fordít neki a fiú, de mielőtt még pár lépésnél többet tehetne már rögtön ott áll vele szemben. - Jaj, már tényleg azt hitted, hogy ez az egész választás kérdése volt? - A legutóbbi alkalommal szinte túlságosan könnyen táncolt az árnyvadász idegein, habár még így is nehezen érte el sokszor, amit szeretett volna. Most viszont, mintha egy újfajta kihívás lebegne a szemei előtt, amelyet bolond lenne veszni hagyni.
- Nem tanítottak meg otthon, hogy nem szabad ilyen goromba módon elsétálni valakitől? Egy icipici modor se szorult a pici kis lelkedbe? - Ajkai gunyorosan, de lefelé gördülnek, mintha tényleg megbántotta volna az érzéseit. Mégis inkább csak a reakciójára kíváncsi. Kell egy kis idő, mire tisztán tud olvasni valakiben és van azaz érzése, hogy ebben az esetben a kicsinél most egy icipicivel több lesz.