Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

Tárgy: Re: Ozone Park Pént. Jan. 22 2021, 20:38

Ráakartam gyújtani. Ideges voltam, feszült. Ez nálam ritka és nem szerencsés, ha többiek előtt vagyok ideges. Félő valakit megvernék indulatomból. Ezért is jöttem levegőzni. Magamban lenni, megszüntetni minden gondolatomat és érzésemet. Üressé válni és az is maradni.
De ez nem jött össze hála annak, hogy valaki belém jött. Nem volt türelmem ehhez. Így is frusztráló, hogy egy egyszerű mondén a hülyesége miatt kitudott hozni a sodromból. Bár tény ez évekkel ezelőtt volt, az emléke még mindig friss. Ott kellett volna hagynom a múzeumban. De akkor meg a halála rajtam szárad, amit nem tűrhettem el. A kötelesség és az érzések sokszor nem férnek össze. Ilyen az élet, nem mindig kapjuk azt, amit akarunk. Erről anyám mondása jut eszembe: "Csak a legerősebbek tudnak változtatni a sorsukon."
Lenézve egy kellemetlen meglepetés tárul szemeim elé. Ő...nem meghalt? Mindenki úgy tudja, hogy meghalt már nem is tudom hogy. Mit keres ő itt? Hol volt egyáltalán eddig? Ez valami csapda? Egy tréfa? Ha az akkor nagyon szar poén az aztán már biztos.
- Felakarlak segíteni, idióta. Egy halott társam a semmiből nekem jött szerinted van annyi agysejtem, hogy tudjam mi a franc történik itt? - mondom a fapofámmal. Hangom talán kis morgolódást sugallhat, de arcom szilárd, mint a beton. Ha megfogja a kezem felhúzom, ha nem ott hagyom.
- Hol voltál egyáltalán eddig?! - teszem fel az egymilliós kérdést neki. Különös, hogy egyszer meghal aztán még sem és senkinek sem szól erről.

Nathan~

Tárgy: Re: Ozone Park Szomb. Jan. 16 2021, 20:29

dorothy & nathan

teach me your ways

Régen sem voltam egy tündérvirágszál, de elég sok minden megváltozott, amikor sötét árnyvadásszá változtak. Habár az elveim megmaradtak már semmit sem értek. Nem számított, hogy én mit akartam, mert minden vágyam kicsúszott a kezeim közül, amikor valaki úgy gondolta, hogy meghatározhatja az életem hátralévő részét és megitatott a kehelyből. Bár már annak is örülhetek, hogy megvan a magam saját akarata még akkor is, ha ettől függetlenül pontosan ahhoz a nőhöz kötődöm, akit meg kellene ölnöm. Bár néha már elgondolkoztam azon, hogy jobb lenne vele együtt halni, mintsem egy ilyen nyomorult életet élni, de sosem tudnék olyan közel kerülni, hogy ezt megtehessem a vége pedig keserves halál lenne.
Azonban az utolsó pofon a testvérem és az apám halála volt. Olyan erővel hatott rám, hogy bármit megadtam volna azért, hogy vagy ne érezzek semmit, vagy éppenséggel a boldogabb emlékeimben elmerülve fürdőzhessek a boldogságban. De minél többször voltam Cain-nál ilyesfajta segítségért annál többször hullottam egy mélyebb gödörbe. Mint egy kisgyerek, aki túl sok cukorkát evett és felpörög aztán hirtelen a padlón találja magát.
A gondolataimba temetkeztem és így belementem valakibe az sem érdekelt, hogy ki volt, de mikor kötekedni kezdett, hogy az én hibám volt megfontoltam, hogy akkor most jól felrúgom és ez a gondolatmenet egészen tarott addig amíg fel nem ismertem. Egy árnyvadász. Habár sosem voltunk túl közel, de arcról ismerem. Mondjuk ez alapján még mindig jól seggbe rúghatnám.
- Mégis hova akarsz menni? - Nézek rá zavarodottan. Ha most ez valami bugyuta terv arra, hogy börtönbe cibáljon egy olyan dolog miatt, ami nem az én döntésem volt, akkor még annak is igazán gyenge.

Tárgy: Re: Ozone Park Pént. Jan. 15 2021, 19:27

Ez az év nem az én évem. Az Eltüntető egyre aktívabb már megint, az anyám egyre jobban nyaggat, hogy közeledem a huszonegyhez, most meg egy démonnővel is találkoztam, aki nem akart leszállni rólam! Miért velem történik ez?! Miért nem tudnak egyszerűen békén hagyni?! Még nem tettem le semmi hű de nagy dolgot az asztalra, akkor meg mégis miért zsong körülöttem mindenki? Ezek után szerintem beesek egy bárba és el iszom minden nem létező pénzemet.* Aztán egy idegen lakásán ébredve visszaosonok, hogy aztán anyám leszidhasson. De legalább lenne egy jó estém, ahol nem zavarna a tudat, mennyire pocsék évem van.
De mindegy is. Úgy se iszom. Egyszer próbáltam többet nem kértem belőle. Nem akarok csalódást okozni anyámnak és még jobban aggódóvá tenni őt. Lehet, hogy egy erős és időnként szadista harcos, de anya. Fontos vagyok neki, még ha már el is múltam tizennyolc. Azt hiszem mindig is a gyermeke maradok történjen bármi. Elvégre, ő pont hogy arra buzdít találkozzak több alvilágival, teremtsek velük kapcsolatot és esetleg engedjem az egyiket közel magamhoz. De ez nem egy tündérmese ahol a gonosz nem létezik és mindenki szivárványokon táncol és rózsaszín felhőkön piknikeznek. Az élet szíves. Ez van.
Ahogy egy pillanatra megállok, hogy meggyújthassam cigimet valaki szinte rögtön belém jön. Morcosan fordulok meg, cigivel a számban, hogy elmondhassam a magamét.
- Tudtommal te jöttél belém, mi van hiányzik a szemed? - morgok rá. Há bazdmeg ő jött belém nem fogom eltűrni ezek után, hogy még neki áll feljebb. De amikor a nevemen szólít jobban szemügyre veszem őt.
- Dorothy? - nézek rá az én fapofámmal, de mintha minden reakcióm leállt volna. Kellett egy kis idő, mire összekapartam magam. - Gyere. - nyújtottam felé szabad kezemet. Ha elfogadja felsegítem, ha nem hát nem engem guyan nem izgat.

Nathan~

* useri megjegyzés: Nem bírja a piát. (Elég neki egy felest már beáll)

Tárgy: Re: Ozone Park Szer. Jan. 13 2021, 10:11

dorothy & nathan

teach me your ways

Igazából kétség sem fért ahhoz, hogy nem voltam önmagam. Ugyanakkor már eljutottam arra a szintre, hogy nem is tudtam igazán, hogy mit jelentett önmagamnak lenni. Mégis, hogyan kellene átküzdenem magam azon, hogy sem az apám, sem a testvérem nincs többé életben? Egyedül maradtam, mint a kisujjam. Először anya tűnt el különös körülmények között, amely egy éket vert a megszokott családi légkörbe. Egész életemben én voltam a békebíró az apám és a testvérem között most pedig nem csak azt elveszítettem, de nem voltam többé árnyvadász. Minden tervem, célom ahhoz volt köthető, hogy árnyvadászként sokra viszem, de mostanra ez az álom már darabokra hullott. Valahogy egyáltalán nem érzek késztetést arra, hogy különösebben feljebb kússzak a ranglistán. Már annak is örülök, hogy többé-kevésbé szabadon mozoghatok, de még így sem vagyok igazán a magam ura, mert ahogy mindenkinek nekem is megvan a magam szerepe. De már annak is örülök, hogy az utóbbi időben nem nekem kellett látogatást tennem a királynőnél. Habár én csak kisérő voltam, de sosem vágytam különösebben a tündérek udvarába.
Nem tudom, hogy mégis miért is keveredtem újra és újra New York-ba. Bár persze ide jártam Cain-hoz állandóan, hogy egy kicsit elfeledhessem a problémáimat és a boldogabb időszakokat élhessem meg, de ugyanakkor itt voltak apró helyek, ahol mindig beugrottak emlékek, amikor még élt a testvérem. Persze általában egymás agyára mentünk, de mégis a testvérem volt és emiatt rendkívül fontos is volt nekem. Pontosan ezért hiányzik úgy, hogy szinte feléget maga után mindent a fájdalom, akárhányszor rágondolok.
Most is éppen egy emléket idéztem fel, amikor egyenesen nekiütköztem valakinek. - Bazdmeg nézz a lábad elé. - Még véletlenül sem én bambultam el. Nem ám.
Kétség sem fér ahhoz sem, hogy az utóbbi időben minden voltam csak kedves nem. Lehet, hogy az átváltozáshoz van köze, de az is lehet, hogy egyszerűen csak teljesen megkeseredtem. Ezt nem fogom túlelemezni, mert valahogy koránt sem érdekel.
Ahogy azonban végre rászánom magam, hogy ránézek, hogy kinek is mentem neki felismerem az arcát. - Nathan? - Legalábbis azt hiszem, hogy ez a neve. De manapság már semmiben sem vagyok biztos.

Tárgy: Re: Ozone Park Szer. Jan. 01 2020, 20:18

--- szabad játéktér ---

Tárgy: Re: Ozone Park Csüt. Nov. 07 2019, 19:49

sadie & benie

join me, trust me it's going to be fun

- Nyugodj meg.. Én sem szeretem a kis árulókat és, mivel terveim voltak veled ezért már gondoskodtam arról, hogy senkinek se mondhassa el, amit hozzám eljuttatott. - Ez azonban koránt sem volt elég, hiszen a magvakat már elhintette, aminek következtében kénytelen volt intézkedni. Helyre kellett hozni mindazt, amit Ő kis híján mindennel elrontott. Nem volt egyszerű, de már épp elég ideje van életben ahhoz, hogy pontosan tudja, miként is kell kijátszani a lapjait ahhoz, hogy mindvégig nyertesként maradhasson fenn.
- Mindent szépen sorjában.. Először azt szeretném tudni, hogy mi ketten megállapodhatunk-e, nem kell előre rohanni. - Szándékosan kerülte el a beismerő vallomását, mert habár igazán szüksége volt egy olyan leleményes teremtményre a soraiban, mint Benjamin ettől még nem volt teljesen őrült, hogy minden lapját tisztán kiterítse elé. Amiről nem feltétlen kell tudnia azt jobb titokban tartani.
- Nem kételkedem egy percig sem a királynőnek elkötelezettségében a saját faja iránt, hiszen pontosan tudom, hogy milyen módon kötődik hozzájuk. - Sadie is szereti a maga módján az összes vámpírt. Habár nagy részük nem az ő leszármazottai, hiszen ő megválogatta, hogy kit, mikor és legfőképpen miért változtat át ezért sosem volt olyan helyzet, mint ami a mai modern világban, szinte állandóan előfordul. A "veszett" vámpírok, akiket átváltoztatnak aztán magára hagynak. Számára eleve tabu volt az, hogy sérült lelkeket, vagy esetlegesen őrülteket változtasson át. Az átváltozás néhány személynek traumatikus élmény tud lenni, amelyen nem segít, ha az embernek már előtte hatalmas terhek rakódtak a vállaira.
- Igazán érdekes hozzáállás. - Mindenkinek más a morális felépítése. Másként gondolkoznak ezért másképpen is cselekszenek. A halál az élet része így számára ennyi idő távlatából, már nem több, mint egy szempillantás. Elvesztett társait mélyen gyászolja, de akiknek az okozna igazán megnyugvást - mint ezen vámpír számára is -, hogy életét kiontsák ott egyáltalán nem habozna.
- Akkor pedig.. - A kezét nyújtotta az irányába, s amennyiben megfogta azt folytatta. - Üdvözöllek a Boston-i klánban, Benjamin Leroy. - Pontosan tudta, hogy mit kell ajánljon ahhoz, hogy megszerezhesse magának és habár hangosan sosem mondaná ki, de bármilyen alkuba belement volna, hogy megszerezhesse őt magának. - Ha az időd engedi szívesen látnálak Boston-ban, hogy megismerkedhess a klánnal. Maradnod nem kell, de nem árt, ha tudod kikre számíthatsz. - A törzshelyük Boston volt, de ettől függetlenül a világ minden részére el-el utaztak, ha úgy hozta a sors. Sosem árt tudni, hogy hol vannak lehetséges kapcsolatai valakinek a világban.

❖ Megjegyzés: remélem jó lesz Ozone Park - Page 2 124822942

sadie & ben

alright, i will be a part of your clan

− Á, értem. Akkor csak annyit árulj el nekem, hogy kinek járt el a szája. Egyébként beismerem, valóban van dolgom velük – kelletlenül ugyan, de bevallottam, hogy üzleteltem velük. Nem láttam értelmét továbbtagadni azt, amiről megbízható információi voltak. Már csak az érdekelt, hogy kinek kellett kitekernem a nyakát.
− Nem, egyáltalán nem az. Sokkal erősebbek, mint bárki hinné. Te is ezt szeretnéd? Szövetséget a tündérekkel? – kérdeztem vissza, ha már arról volt szó, hogy mindenki felfedi a kis szándékait, és mivel tisztában volt a tündérekkel való kapcsolatomra, akkor biztosan ezt állt a háttérben. Elvégre, ha zsarolni akart volna velük, akkor nem ajánlott volna szövetséget… Meg aztán, egy bostoni klánvezérnek miért állt volna érdekében egy mezei, New Yorkban élő vámpírt ezzel fenyegetni? Nem, szerintem be akart csatlakozni az üzletembe…
− Na, azért vannak különbségek. Sokuk azt se tudta, hogy mibe egyeztek bele. Meg aztán, a királynő igazán hálás tud lenni, ha elkötelezett vagy a népe iránt, de ha érdeklődsz a tündérek iránt, akkor ezzel bizonyára te is tisztában vagy… − Tényleg értelmetlen volt tovább hazudozni. Egyértelműen voltak szándékai, és előnyt akart kovácsolni ebből a helyzetből, viszont a tagadás is ostobaságnak számított. Lebuktam, kész, akárhogy csűrhettem-csavarhattam volna a szavakat, nem hitt volna nekem.
− Semennyit nem tudnak fizetni nekem. Amire szükségem van, megszerzem magamnak, az elveimhez pedig ragaszkodok. Én nem vagyok olyan személy, akit gyilkolásra meg lehet vásárolni. Elég halált láttam már ezalatt a pár évtized alatt, nem terveztem sose, hogy bemocskoljam a kezeimet. – Grimaszolva fordítottam el a fejemet. Egyrészt, mert beugrott a lebombázott London emlékképe a sok halottal együtt, másrészt egy sokkal kellemetlenebb dolog jutott eszembe a nővéremmel és Electrával kapcsolatban… Electra tehetett a testvérem haláláról is, amit végig kellett néznem.
− Nos, ha valóban azt csinálok, amit akarok, és néhány munkával látsz csak el, akkor… Szívesen csatlakoznék a klánodhoz, de csakis abban az esetben, ha megőrizhetem a saját szabadságomat – pattantam le a pad tetejéről, és húztam ki magamat vele szemben. Megpróbálhatott átverni, de mindig is nagyon jó voltam a szökésben és a menekülésben. A világ másik felére pedig senki nem követett volna.

sadie & benie

join me, trust me it's going to be fun

- Ha nem tudnám biztosan, hogy van, akkor most itt sem lennék. - Ha információra van szüksége, akkor pontosan tudja, hogy hol is kell keresnie. Leginkább talán azért, mert ennek köszönhetően tudja elsimítani a róla esetlegesen keringő pletykákat. Nem a törvény kezébe játszik, hiszen számára nincs más törvényhozó, mint a teremtője Hecate így a Klávénak csak látszólagosan engedelmeskedik. - Tényleg ostobaság lenne.. Tényleg? - Koránt sem tartja ostobaságnak, hogy egy olyan dicső fajjal lepaktáljon, mint a tündéreké, de sosem hinné el minden egyes szavukat azonban az egyszer biztos, hogy Ő nem kívánná őket ellenségnek. Ha pedig egy újabb háborúra kerülne sor szívesebben tekintene rájuk szövetségesként, mint ellenségként. Még akkor is, ha valószínűleg az első számú célpontjuk az árnyvadászok lennének. Annak is csak örülni lehet, hiszen végre a bugyuta szabályaik nélküli világban élhetnének.
- Esetleg ezen táncoslábú tündérbarátok egyike azoknak, akiket a mondén világból kiszakítva vittél a tündérek királynője elé? - Sosem lehet senki sem teljes mértékben óvatos, hiszen valahol mindig elbukhat bárki. Ilyenkor a lényeg az, hogy ne a bukáson rágódjunk, hanem azon, hogy mégis miként tudnánk megoldani a problémát, amit mindez okozott. Ebben pedig az évszázadok múlásával elég jó lett már. Nem egy piszkot kellett feltakarítania még saját maga után is.
- Akkor már csak az a kérdésem, hogy mennyit kellene valakinek fizetnie ahhoz, hogy megöld, de úgy, hogy a napra kikötözöd? - Őszintén érdekelte, hogy mennyiért adja el az úgymond ártatlannak tűnő lelkét, amely hátat fordít a kínzásnak. Most egy lassú vagy egy gyors halál ugyanolyan kegyetlen. Elveszi a másik lehetőségét az élettől. Az, hogy előtte mit tett a túlvilági sötétségben keveset fog számítani.
- Úgy hiszem, hogy egy igazán fényes jövő áll előtted, hiszen a rövidke életed során igazán jól feltaláltad már magad, úgyhogy örömmel töltene el, ha a Boston-i klánhoz tartoznál, miközben folytatod a szokványos életed teszed, amit tenni akarsz és még védelemben is részesülsz. - Ha tovább folytatja a kis kérdezősködést még talán meg is gondolja magát. Nem kell ajándék lónak a fogát vizsgálgatnia. Örülhetne, hogy egyáltalán ilyen lehetőséget kapott.

❖ Megjegyzés: remélem jó lesz Ozone Park - Page 2 124822942

sadie & ben

nope, i'm a free vampire

Felvihogtam. Micsoda pletykafészkek voltak az emberek! Ha megtudom ki volt ennek a dolognak a terjesztője, biztosítani fogom arról, hogy amíg életben van, addig pokollá teszem az életét. Bosszúságomnak mégsem volt nyoma az arcomon.
− És miből gondolod, hogy ennek van valóság alapja? – kérdeztem vissza vigyorogva, majd ismét a gitárhúrokat kezdtem piszkálni. – Meg aztán, ki lenne olyan ostoba, hogy lepaktáljon velük? A Klávé világosan megmondta, hogy nem szabad velük kapcsolatot teremteni. A bostoni vámpírklán vezetője akkor miért szeretne kapcsolatot velük?
A lábaimat a levegőben lóbáltam, és olyan félvállról vettem az egész dolgot, hogy már majdnem magam is elhittem, hogy nem volt semmilyen piszkos üzletem velük.
− Egyébként igen, van néhány tündér ismerősöm. Együtt szoktunk bulizni. A fene se gondolta volna, hogy a fiatalabbik generáció ennyire táncoslábú… − Nem adott okot arra, hogy bízzak benne, és ha valóban tudott az üzletemről, vagy ténylegesen szeretett volna ő is szövetséget a tündérekkel, akkor kénytelen volt kiteríteni a lapjait, mert én semmi konkrétumot nem mondtam addig, amíg nem voltam tisztában az indítékaival.
− A kísérletezéseket meghagyom másnak. Nekem nem okoz örömet mások kínzása – vontam meg a vállamat egykedvűen. A pénz… Na, az sokkal több örömet okozott számomra. Egy jó üzlet sokkal többet jelentett egy élet kioltásánál. Hiszen mi hasznod származik abból, ha ölsz? Örülsz neki egy darabig, aztán elmúlik az érzés. De mi történik akkor, ha kötsz egy jó üzletet? Hatalmas profit, na, pont az származik belőle.
− Tudom jól, hogy nem éltem még annyit, hogy mindenről tudjak, de megvannak a magam érdeklődési körei – tettem hozzá, miközben visszagondoltam a szobámat díszítő pilóták képeire, vagy éppen a plafonról lógó repülőmakettekre.
− Már csak egy kérdésem lenne: A képességeimen kívül neked mi hasznod származik ebből? Túl sok az engedmény, túl sok a számomra kedvező döntés. Neked ez miért érné meg? – ráncoltam össze a homlokomat. Biztosan volt benne valami csavar. Csapdát szimatoltam. Még mindig nem mondtam neki igent, szerettem volna alaposan körüljárni a témát, végtére is, a saját sorsomról volt szó.

sadie & benie

join me, trust me it's going to be fun

- Leginkább, ami felkeltette az érdeklődésemet az a kapcsolatod a tündérekkel. Igazán merész lépés. Elég ahhoz, hogy felkeltse a figyelmemet. - Megpróbálhatná tagadni, de nem jött volna ide, ha nem lenne biztos a dolgában. Pontosan meggyőződött a felvetések igazságtartalmáról, mielőtt egyáltalán figyelmet fordított volna a fiúra. Most pedig itt van és nem fog üres kézzel távozni ezt azonban neki nem kell tudnia. Mert, ha tényleg annyira leleményes és okos, mint azt hírlik, akkor nagy csalódás lenne, ha esetlegesen nemet mondana az ajánlatára.
- Ez igen csak szomorú. Pedig még az ilyen helyzetekben is megtalálható a szórakozás. Mennyit is bír ki egy vámpír, ami után már nincs visszaút? Vagy mennyi napfény szükséges ahhoz, hogy igazán elégjen? Érdekes kísérletekre is felhasználhattad volna, ami által talán megismerhetted volna lényed magját. Vagy úgy gondolod, hogy mindennel tisztában vagy már? - Nem szép dolog a saját fajtáját valakinek ennyire kihasználni, de akik tényleg csak a szemétbe való, vagy még arra sem méltó, hogy oda kidobja valaki, mert agyilag egy hatalmas nagy zokni és nem beszélve arról, hogy közveszélyes. Azzal nem érdemes foglalkozni, mindössze csak szívességet tehet a társadalomnak, aki összefut vele és az első szó után a halálba utasítja.
- Semmi komolyról.. Mindössze néhány esetben lenne szükségem rád olyan ügyekben, amelyekben a már ismert képességeidet kellene hasznosítanod és a Klávé nem feltétlenül örülne neki, de a védelmedről ezekben az esetekben is gondoskodom. - Épp elég régóta élt már ahhoz, hogy pontosan tudja, hogy miként kell kijátszania a törvényeket, vagy éppen megtéveszteni a nagy árnyvadász közösséget, de bármennyire is szeretne nem járhat el minden egyes ügyben Ő maga. Szüksége van arra, hogy mögötte álljanak olyan vámpírok, akik nem ijednek meg egy kis kihívástól sokkal inkább régi barátként köszöntik azt.

❖ Megjegyzés: remélem jó lesz Ozone Park - Page 2 124822942

sadie & ben

nope, i'm a free vampire

− A fene se tudja, annyi ostobaságot hordanak össze. Csupán arra vagyok kíváncsi, hogy mik annyira népszerű pletykák, amik egészen Bostonig eljutottak – rándítottam meg a vállamat. Elvégre, tényleg minden hülyeséget kitaláltak, hogy csak gyerekek vérét iszom, hogy biszexuális vagyok, hogy szeretem a brokkolit, kórházakat fosztok ki, és még egy csomó elvetemült baromságot, de egyikről se gondoltam volna, hogy már Bostonban is ezt csiripelik. A végén Los Angelesből megint jön majd az üzenet, hogy újabb drogfajta kell a kaszinó tulajának… Vagy ne adj Isten, Electra ugrik majd be egyik este teapartira.
− Nem. Nem én teremtettem, és nem is én vagyok New York fejese, innentől kezdve csak a magam ügyével foglalkozom – pillantottam rá komoran. Nehogy már én legyek a hibás egy újszülött nekrofil vámpír garázdálkodásáért! Tény, megölhettem volna, de nem mocskolom be a kezemet ilyen senkikkel.
− Remélhetőleg az itteni klán a kezébe vette az ügyet, és vadásznak rá. Ki tudja, lehet meg is halt… Engem továbbra sem érdekel a sorsa. Jeleztem, hogy takarítsák el a szennyet. Mint mondtam: nem fizetnek nekem azért semmit, hogy eltakarítsam a mocskot. Akkor miért erőltessem meg magam? Hiába rendelkezem végtelen idővel, az idő továbbra is pénz, és én nem érek rá ilyenekkel szórakozni. – Azt már nem ismertem el, hogy amúgy elég gyakori vendége voltam szórakozóhelyeknek, és az időm java részében szórakoztam, de még mindig nem tartoztam senkinek sem felelősséggel a kis csajt illetően.
− Igazán kecsegtető ajánlat, de… Mégis milyen munkákról lenne szó? – Elvégre, nem voltam én bérgyilkos, ilyet ne is várjon tőlem. Lopni, csalni, hazudni és embereket rabolni nagyon jól tudtam, de vérrel nem szennyeztem be a kezemet. Tudni akartam, hogy pontosan mit várt tőlem, mielőtt bármire is rábólintottam volna.

sadie & benie

join me, trust me it's going to be fun

- Mit gondolsz, miket beszélnek rólad? - Megannyi pletyka van, ami végső soron hamisnak bizonyul, de azért voltak olyanok is, amelynek igazságalapjait igazolta egy-két kismadár. Pontosan ezek miatt jött el Ő is, hogy felvegye a kapcsolatot a bátor talán egy kicsit vakmerő, fiatal vámpírral.
- Szóval tegyük fel, hogyha mondjuk esetleg újra gyilkol.. Esetleg felfedi a mondénok előtt a létezésünket olyan módon, ami szinte visszafordíthatatlan.. A modern technológiának köszönhetően nem olyan nehéz ez ugyebár.. Akkor nem éreznél egy csepp bűntudatot sem, amiért élve ott hagytad? - Az átváltoztatója lehet, hogy büntetést érdemelt, de talán már az is önmagában, hogy nem volt vele azt bizonyította, hogy Ő maga is rájött arra, hogy koránt sem olyan móka és kacagás a kis csajszi, mint az elsőre látszott. Ha tényleg annyira idegesítő és őrült, mint ahogy azt a vámpírfiú állítja, akkor tényleg megérdemelne egy találkozást a napfénnyel.
- Tényleg meg kellett volna ölnöd. Ha ennyire nincs fogalma a szabályokról, törvényekről, akkor igazán nem érdemli meg, hogy az élők soraiba tartozzon. Már amennyire élőnek vagyunk tekinthetőek. - Egy kicsit talán elszórakozna a lánnyal, de az is lehet, hogy két perc múlva láncolná ki a napra, hogy hagyja elpusztulni. Talán még végig is nézné, hogy elég szerencsétlen már csak a sikolyáért megérné. Bár az is lehet, hogy még ahhoz is fogyatékos, hogy felfogja ebből már nincs visszaút.
- Csak olyan dologgal bíználak meg, amelyekhez megvan a magad képessége. Hiszen pontosan ezért van rád szükségem. Nekem már abból is előnyöm származik, hogy hivatalosan az én klánomhoz tartozol. - Persze már abból is haszna származik, ha az ő klánjával azonosítják a fiút. Főleg a tündérek szempontjából, hiszen határozottan előnye származhatna abból, ha a győztes felek mellett áll ki. Bárki-bármit mond a sötét háború során, akik igazi győzelmet arattak azok a tündérek voltak. Megkapták a maguk szabadságát és még csak támadni sem mernek az árnyvadászok, mert olyan veszteség érte őket, amelyből nem tudnak olyan könnyedén felállni, míg a tündéreknek megvolt a maguk biztosítéka. Most pedig saját hadseregük mellett még ott vannak a sötét árnyvadászok is. Ki ne akarnak nekik kedvezni?

❖ Megjegyzés: remélem megfelel.

sadie & ben

nope, i'm a free vampire

Őszintén bevallom, sose érdekelt a vámpírtörténelem. Homályos emlékeim voltak azokról a napokról, amiket Electra tanított az Éjszaka Gyermekei múltjáról, de engem akkor jobban izgatott az, hogy miként csillapíthatnám a szomjamat, anélkül, hogy kicsinálnék valakit. Szóval, nem túlzottan figyeltem a rögtönzött történelemórákra.
− Ez igazán hízelgő. És miket pletykálnak rólam? – kíváncsiskodtam egy kicsit, hiszen mindenki tudta, hogy a világ tele volt pletykafészkekkel, és mivel kevesen ismertek, ezért sok hülyeséget összehordhattak rólam.
− Én pedig úgy vélem, hogy az átváltoztatójának ugyanúgy kijár a büntetés, és ha kapásból lemészároltam volna azt a buggyantot, akkor nem lehetne eljutni ahhoz a felelőtlen idiótához, aki vámpírgyártásba kezdett. Ez viszont, mint mondtam, nem az én hatásköröm, és nem fogok önkényeskedni. Jeleztem az illetékeseknek, hogy fogják be a kölyköt, nyomozzák le azt, aki ilyenné tette, többet én sem tudok tenni. Feleslegesen nem mocskolom be a kezeimet. – Ebben a helyzetben kicsit másképp láttam a dolgokat, mint ő. Mondjuk, ez érthető volt, hiszen én szabadúszó vámpírként a saját kis szabályaim szerint éltem, az ő vállaira viszont sok felelősség rakódott azzal, hogy klánvezér lett.
− Ó, bassza meg! Pedig, amilyen hülye volt, meg is tette volna! Bár ki tudja, lehet, hogy végül kiment magától a napra, miután nem mentem vissza, pedig azt ígértem neki, hogy veszek neki jegyeket a Klávé koncertjére. – Kelletlenül a combomra ütöttem, hiszen ennyire zseniálisan porrá változtatni valakit még senki nem csinált, én pedig hagytam elúszni a lehetőséget. Sebaj, mert továbbra is azt mondtam, hogy nyomára kellett volna akadni annak az idióta vámpírgyárosnak.
− Hm… Érdekes. – A gitárt a pad oldalának támasztottam, a kezeimmel megkapaszkodtam a támlában, és törökülésbe felhúztam a lábaimat. – Igazán csábító ajánlat, sőt… Hülye lennék nem élni vele, de… Egyetlen kérdésem lenne, hiszen felsoroltad, hogy miért lesz jó nekem, ha csatlakozok hozzád… Viszont szeretném a döntésem előtt tudni, hogy te miért szeretnéd, hogy én a klánodhoz tartozzak még akkor is, ha New Yorkban maradnék? Egyáltalán milyen feladatokkal bíznál meg? – érdeklődtem, hiszen csapdát sejtettem az egészben. Jó, nem teljesen éreztem, hogy valami baj van ezzel az alkuval, de túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, ráadásul nem fedte fel az indítékait. Nem voltam ostoba, így nem vágtam rá azonnal igent.

sadie & benie

join me, trust me it's going to be fun

Nem kifejezetten tolonganak azon vámpírok, akik tisztában vannak a vámpírok teremtésének történetével, na meg persze még akkor is kiskapunak számított Sadie, de mindig is melengette a lelkét, ha tisztában voltak azzal, hogy mégis ki is volt ő valójában. De egy olyan ifjú vámpírnak, mint a fiú is volt sosem róná fel ez az aprócska fekete pontot, amit más talán megszerezett volna.
- Felírhatod magadnak valahová, hogy még ilyen messzire is jutott a hírnevedből, amit érthető módon nem kívánsz nagy dobra verni. - Persze ez is csak jó kapcsolatok kérdése, vagy inkább arról van szó, hogy tudni kell mégis hol szükséges keresni az információt ahhoz, hogy előrelépéshez érhessen valaki. Ebben pedig Sadie mindig is nagyon jó volt ehhez kétség sem fért. Egy pici sem.
- Hát ha ennyire elvetemült volt, akkor már nem azért, de vagy kötelességem vagy, nem de ott helyben letépem a fejét. - Ő sem volt éppenséggel a megáldott angyalok klub állandó tagja, de azért már vannak határok, amelyeket nem szabad átlépni. Az pedig, hogy valaki egy ilyen vámpírt szabadon hagy mászkálni annak nagyon nem lesz jó vége. De ez nem az ő területe, nem az én problémája. Bár tény, ha Boston-ba tenné a lábát, akkor ott egy percig sem élné túl. Neki aztán nem okozna különösebb problémát a kivégzése. - Ha ilyen elvetemült volt, miért nem tanácsoltad neki a napozást? Az is lehet, hogy kipróbálta volna és most senkinek nem kellene fognia a fejét miatta. - Elszomorítónak tartja, hogy mennyi felesleges átváltozás történt a megteremtésük óta. Mára már oda sem figyelnek, hogy kiket változtatnak át. Ő mindig alaposan választotta ki, hogy kinek is adja ezt az ajándékot ezért sem született egyszer sem ilyen kegyetlen növendéke. Aki szó szerint púp bárkinek a hátán.
- Lényegében azért jöttem, hogy megkérjelek, hogy csatlakozz a klánomhoz. Nem kell Boston-ba költöznöd, mielőtt még ez lenne a legnagyobb problémád. A szabadságodat sem veszítenéd el, mindössze hozzám tartoznál hűséggel és néha egy-két kényesebb feladatot bíznék rád, amiért természetesen annak arányában meg is fizetnélek. Azzal, hogy a Boston-i klánhoz tartoznál a védelmem alatt is állnál így esetlegesen, ha fény derülne arra, hogy talán olyanokkal is üzletelsz, akiket talán a Klávé nem preferálna még tartanám is miattad a hátamat. Mindössze ezért cserébe a klánomba tartózni és néha egy-egy feladatot elvégezni, amiért fizetek is, ha kell nem olyan nagy tragédia.. Nos, mit szólsz? - Persze hülye lett volna nem igent mondani egy ilyen alkura, de aztán még kiderülhet, hogy szerencsétlen eléggé ostoba. Mégis szurkolt, hogy ne ez legyen a helyzet.

❖ Megjegyzés: remélem tetszik

sadie & ben

nope, i'm a free vampire

Nem értettem mire fel volt ez a nagy látogatás, a végén már én fogom magam királynak tartani, mert naponta annyian kerestek, hogy időnként audienciát kellene már tartanom. Mindenesetre, éreztem, hogy nem vagyok egy súlycsoportban a nővel, szóval elővettem a bűbájos, üzletre kész énemet.
− Sajnos nem igazán, de azért örvendek – biccentettem. Valóban gőzöm se volt arról, hogy ki lehetett ő, a nagyobb klánokat rendszerint elkerültem, a new york-iakat is ímmel-ámmal ismertem csupán.
− Boston? Váó, mit akarna tőlem a bostoni klánvezér? Hiszen, azért kicsit elég messze van az innen, én pedig – már bocsánat −, de mostanában nem terveztem be költözést. – Szóval itt volt a kutya elásva. Klánvezér volt… Már ez nem kecsegtetett sok jóval, mégis érdekelt, hogy mit szeretett volna tőlem, szóval nem mondom azt, hogy elutasító lettem volna vele szemben, csak nem értettem, hogy valaki miért utazott annyit csak miattam.
− Nos, ha ennyire ismersz engem, akkor tudod, hogy nem tartozom egy klánhoz sem, ezért nem jogosítom fel magam arra, hogy a helyi klán helyett elvégezzem a piszkos munkát, és önkényesen gyilkolásszam a fajtársainkat. Ezért üzentem nekik, hogy keressék meg, vadásszák le, ugyanis nem beszámítható. Említettem már, hogy meztelenül lovagolt egy hullán, amiből előtte táplálkozott? Fogalma sem volt más vámpírok létezéséről, azt se tudta mi az a Klávé, én nem vesződök ilyenekkel. Nem fizetnek nekem ezért eleget… − Pendítettem meg a húrokat, mikor a mesém végére értem. Lehet nem kellett volna elengednem, de nem az én ügyem volt, örülhetett annyival, hogy nem csináltam ki helyben azért, amit Cindyvel tett. Pedig milyen szép ajándék lett volna a királynőnek!
− Na, de… Miről is lenne szó pontosan? – kanyarítottam vissza a témát az üzleti ajánlatra, mert még mindig furdalta az oldalamat a kíváncsiság. Mégis mivel kelthettem fel a figyelmét?

» Joe Moakley Park
» Millennium Park
» Harambee park
» Állami park
» Corona Park