panda  & cassie

Az elmúlt napokban leginkább Ely hatására kezdtem el kimozdulni a lakásból. Ahogy közeledett a hűvös őszi idő inkább bebugyoláltam volna magam takaróba és forrócsokit iszogatva ücsörögtem volna az ablakban egy jó könyv társaságában. Arról már nem is beszélve, hogy az igazat megvallva néha a bolondos beöltözéseink és a táncoló kikapcsolódásaink is nagyon jó időtöltésnek tűntek. Nem kívántam annyira az emberek közelségét, de meg kell adni a varázsát annak, amit egy klub magában hordoz. Itt pedig nem azt értem, hogy az izzadságszag keveredik a levegőben vagy, hogy akaratlanul is idegenekhez simulsz, ha úgy alakul, hanem úgy magában az egész teljesen más, mint amikor otthon vagy. Egyszerűen a kettő két külön világ. Sokkal inkább magadat adod az otthon békés, védelmező falai között. Míg itt mindenki szinte álarcot akar magára ragasztani. Én azonban az évszázadok múlásával már megtanultam álarcot viselni felesleges. A lényeg, hogy jól érezd magad a bőrödben. Ha az egész életedet arra pazarlod, hogy másoknak próbálj megfelelni azzal csak elfecséreled az idődet, amit azzal tölthetnél, hogy önmagadat tedd boldoggá.
Ely valahol rendesen elkavargott a tömegben én pedig igyekeztem a lehető legjobban érezni magam és kizárni magam körül az embereket, de amikor kis híján egy kész hústorony felöklelt, akkor nem tudtam visszarázódni a lelki békémbe. A szemeimmel követtem az alakját, ahogyan egy szőke leányzót közelít meg, aki láthatóan nem volt vevő a közeledésére. Hát nem csodálkozom. Még így is érzem azt a rothadó szagot, ami a szájából árad, nem is beszélve a savanyú testszagáról. Van, amikor izgatóan tud hatni egy férfi izzadságcseppje. De ez jelen pillanatban undorító. Mintha egy lázas beteg izzadta volna ki magából a lelkét.
Sosem szerettem, amikor az ilyen férgek kéretlenül másznak rá a lányokra ezért nem is tudtam tovább nézni. Arra pedig várhatott, hogy valaki is akár csak rájuk nézzen és foglalkozzon velük, akár egy pillanatra is. Sajnos a mai világban, már csak akkor vagyunk hajlandóak segíteni a másiknak, ha azt közben kamerával felvesszük, hogy az egész világ szemtanúja lehessen mennyire jó fejek vagyunk. Nevetséges.
Odaléptem hozzájuk és finoman megpöcköltem az ujjam begyével a pasast, de már ettől is mocskosnak éreztem magam. Undorító, hogy mennyire nincsenek tisztában a higiéniával. Itt azonban már nem mondhatják azt kifogásnak, hogy az egyfajta luxus. Igen is illik tisztálkodni. Még akkor is, ha egyesek számára láthatóan rettenetesen megerőltető.
- Láthatóan a hölgy nem kér belőled. Vagy esetleg az agyadat sikerült kiizzadnod a helyéről? - Oldalra döntöm a fejemet, miközben összefonom a karjaimat a mellkasom előtt. Egyetlen egy pillanatra fedem csak fel előtte a türkizkék szempáromat, amit a villódzó fényeknek hála csak ő láthat, mivel ő van szemtől, szembe velem és, mintha a szemem szép világa halálra rémítette volna úgy bukdácsol át a tömegen. - Imádom, mikor elsőre megértik. - Mondtam önelégült mosollyal az arcomon. - Minden rendben veled akkor? Nem mászott rád nagyon ugye? - Közelebb hajoltam hozzá, hogy biztosan érthesse minden egyes szavamat, amit azzal a kis büdös bogárral nem szívesen tettem volna meg.