A szíve olyan hevesen lüktet a mellkasában, hogy szinte nem is hallja a motor zörejét, aminek kereke egyre közelebb kerül az arcához. Tudja, hogy nem bukott le. Ha ez megtörtént volna, akkor már nem lenne életben. Mindez csak egy teszt. Mégis egy vészesen közeledő kerék alatt feküdni a hideg betonon megkötözve, nem egy leányálom. Ez az, ami miatt egykoron elsétált az életétől. Megszakítva a kapcsolatot mindennel és mindenkivel. A munkája volt a szenvedélye, de a szíve egy másik férfihoz kötötte, amit nem tudott megmásítani. Mondhatná azt is, hogy nem az ő döntése volt a válás, de mikor elé tolták a válási papírokat nem sokáig habozott aláírni. Nem töprengett napokon keresztül, hogy aláírja vagy sem, hogy mi lenne a helyes döntés. Egy percig sem gondolkozott rajta. Aláírta, hiszen ez a munka jelentette a jövőjét. Nem akart megfutamodni a célvonalban. Hiszen ez volt az, amire a legjobban vágyott. Tudta, hogy évekig is eltarthat. Hiszen megannyi év van már mögötte, de még mindig bizonyítania kell magát. Ahogyan most is. Legbelül remeg akár a kocsonya, de ebből semmit nem mutat a külvilág felé. Erősebb ennél. Muszáj, hogy erősebb legyen. Az élet nem tiporhatja el őt olyan könnyedén. Annyi mindent áldozott fel annak érdekében, hogy ide juthasson.
A halálközeli pillanat könnyedén feltárhatja előttünk a legboldogabb és a legőrültebb emlékeinket. Mint a pillanat, amikor megismerte Seth-et. Szinte azonnal beleszeretett. Máskülönben nem mondott volna igent arra, hogy leéli a férfival az életét. Sokat jelentett a számára és vannak dolgok, amiket nem törölhet ki senki sem a szívéből. Néha akaratlanul is befészkelik oda magukat mások, hogy aztán a legrosszabb helyről érhessen minket támadás szinte megsemmisítve bennünket odabentről. Rettenetesen érezte magát, amiért maga mögött kellett hagynia a férfit, akit szeretett. De tudta jól, hogy rajta kívül senki nem juthatna el idáig. Ahogyan azt is, hogy ez az a pont,a hol ő különbséget tehet. Ahol bebizonyíthatja, hogy nem fél. Hiszen már nincs mit veszítenie. Elsétált a tökéletes életétől. A boldogságától. Hogy kockáztassa az életét azért, hogy ezeket az embereket a porba tiporja. Nem most fog megfutamodni. De nem ám. Mély levegőt vesz és szembenéz a kerékkel, ami olyan sebesen pörög a feje felett, hogy már lehetetlen kivenni a rajta lévő mintákat. Szinte már pislogni is elfelejt, ahogy a szellő cirógatja az arcát. De nem mozdul. Csak farkasszemet néz a halállal. Aztán a kerék megáll, a motor elhallgat. Csend telepszik a raktárépületre, majd egy férfi árnyéka teljes sötétségbe borít mindent. - Mondtam én, hogy van vér a pucájában. - Azzal pedig elindult a második felvonás. Készen állt arra, hogy belülről rombolja szét az egész kócerájt.