A szíve úgy kalapál, mintha ki akarna szakadni a mellkasából. A félelem ott kering az ereiben. A rettegés, hogy valósággá válhat, amit látott. De mindehhez ideje sincs hozzászokni. Az ébredése nem megbékélést hoz a számára, hanem még több félelmet és rettegést. A tekintete találkozik egy fekete szempárral, amelyhez immáron egy alak is társul. Végigméri, de szinte levegőt is alig kap, hiszen az agya folyamatosan pörög. A látomás, a jelen, a férfi alakján és, hogy mégis mivel érdemelte ki mindezt. A fejében már dédelgetni kezdi a gondolatot, hogy bevonul egy elmegyógyintézetbe, mert agyára ment a beépülés és egyszerűen már nem találja, hogy mi is igaz és mi nem. A dolgok összefolynak előtte és nem is érti, hogy mi történik körülötte. Hogy miért történik mindez. Szabadnak kellene lennie. Hiszen erről szólt mindez. De most még nagyobb csapdában érzi magát, mint eddig valaha is.
A férfi olyan barátságosan közelít felé, mintha régi barátok lennének. De nem ismerős a számára a férfi. Mindössze a fekete szemei, amelyet az elmúlt napokban egyre gyakoribb látogató volt az elméjében. Mintha valami játékot űzne vele. Sem szólni, sem mozdulni nem bír. Megfagy a vér az ereiben, ahogy közelít felé. Megpaskolja a lábát, majd pedig egyre közelebb férkőzik és a végére, már a testével fogja egy börtönbe. Ha akarna se tudna szabadulni. Úgy érzi, hogy sarokba szorították. A pánik kezd eluralkodni rajta. Tenni szeretne valamit, de a teste teljesen leblokkolt. Mintha az agya nem lenne képes egyszerre követni a történéseket és még irányítani is a testét. Mindössze a szemével figyeli a férfit és az ijesztő szempárt, ami remegéssé alakítja a félelmét. - Mit akar tőlem? Ugye nem bántotta őt? Ugye nincs baja Seth-nek? - Remegő hangon, de még ilyenkor is az utolsó hajszálba kapaszkodva szíve választottját helyezi előtérbe. Adja az ég, hogy amit látott nem volt valós. Hogy minden rendben van vele. Belepusztulna, ha történne vele valami. Hiszen pontosan ezért hagyta maga mögött. Nem akarta évekig kínozni abban a hitben, hogyha végzett a munkával, akkor visszatér. Hiszen megannyi halálközeli élménye volt, ami szinte majdnem garantálta, hogy nem tér vissza épp bőrrel. Most pedig úgy érzi, hogy még nagyobb galibában van, mint egész életében valaha. A legrosszabb az egészben, hogy fogalma nincs, hogyan másszon ki ebből.
Most, hogy kiszabadultam és sikerült félretennem azt a dühöt, ami eddig táncolt a lelkemben és folyamatosan vágott ki minden emberséget, rátérhetek arra, hogy újra felépítsem a karrieremet. Igen, nem tetszik már annyira ezt a poszt, ami most van éppen. Pedig nem lenne okom a panaszra, hiszen egy Pokol Herceg vagyok a Pokol seregeinek hadvezére, felettem csak is Lucifer és Halál áll a ranglétrán, és ez annyira nem tetszik. Én vagyok a legerősebb bukott Lucifer után, rettegik a nevem. Miért ne lehetne az, hogy én vezetem a Poklot? Már elég ideig volt a vezető egy sértődött gyerek, akit nem érdekel más csak a családi dráma. Igen, ez a bosszúm egyik része. A Sátán otthagyott rohadni és nem segített, most én ki fogom őt játszani és átveszem a helyét. De ehhez szövetségesek kellenek, mindegyik fajból legalább egy. S kell nekem a terveimhez egy Látó is. De olyan, aki még nincs tisztában a természetfelettivel és így én betudom vezetni annak rejtelmeibe, így magam képére formálhatom a tudását. Nem mondom még el azt, hogy mi lesz a szerepe a sakktáblán, de annyit elárulhatok, hogy nagyon sok élményben lesz része, az én kis láthatatlan kalitkában élő madaramnak. Hiszen, ha megszerzem magamnak akkor szabad lesz? Ohh, aki ezt gondolja az naiv. Magamnak akarok mindent, és mindenkit. Véghez viszem azt, amihez a mostani vezetőnk nem elég erős. Térdre kényszerítem a Mennyországot, az embereket, a vámpírokat, az árnyvadászokat. Mindenkit. S ehhez kell az, hogy egy percre se tévesszem szem elől az én kis Látómat. Sadie Electra Collins, igen őt választottam erre a feladatra. Összeköttetései vannak az emberi világ maffiájával, így sok mindenről szerezhet tudomást. Tökéletes alany a feladathoz, amit neki szánok. Sok mindent megtudtam róla, de a legfontosabb dolog amit kerestem az, hogy mi vagyis, hogy ki a legnagyobb gyengesége. Ez pedig nem más, mint egy férfi. Seth. Már napok óta szórakozok az elméjével, hogy mindig ugyanazokat az álmokat lássa, hogy valaki vagy valakik megölik a szeretett férfit s aztán egy fekete szem jelenik meg előtte, aki a háttérből mozgatja a szálakat. Igen, ez vagyok én. De most megelégeltem a játszadozást, s itt az idő, hogy felfedjem magam előtte. A sikolya zene füleimnek, szinte altató hatású annyira megnyugtat és az a reakció. Áhh, zseniális. Fekete szemeimmel folyamatosan őt figyelem, a villany felkapcsolva, hogy lássa azt, hogy ez nem egy álom. - Kisasszony, törölközzön meg. Eléggé leverte a víz. Csak nem egy rossz álom? Kuncogok halkan és szépen lassan közeledek felé, majd leülök az ágyra a lábához egy kedves mosollyal az arcomon. - Már nagyon vártam, hogy megismerhessem. Az én nevem, Azazel. S egy bukott angyal vagyok, hogy elkerüljük a felesleges kérdéseket. Paskolom meg a térdét halkan nevetve, majd hirtelen közelebb hajolok és a két kezemet a nő teste mellé helyezem, hogy ezzel elzárjam a menekülőutat. - Elmagyarázzam ezeket az álmokat? S, hogy miért vannak? Vagy azt, hogyan állíthatja meg, hogy a látomás csak látomás maradjon és ne következzen be?
Az életnek vannak kifürkészhetetlen ágai. Vannak, amelyeket sosem fogunk megmászni, de azokat sem szabad felednünk, amelyek azért kerülnek elérhetetlen távolságba, mert másikakat választottunk, hogy megmásszunk. Néha a döntéseknek előreláthatatlan következményei vannak, amelyek felperzselnek minket legbelül szinte teljesen megsemmisítve bennünket. Észre sem vesszük és a világunk porrá válik és semmi lesz majd, ahogyan a szél felkapja és darabjait ezer felé szórva győződik meg arról, hogy minden, amit valósnak, élőnek és természetesnek hittünk semmivé foszlik. Álmaink az élet egyetlen mentsvára, amikor békére lelhetnénk, de van az a pillanat, amikor az élet keserűsége már oly erős, hogy azt is kegyetlenül megfertőzi. Teljesen beleissza magát a létezésünk alapjaiba és ezzel az egész életünket megkeseríti. Az álmok túlságosan is fullasztó hatást értek el nála a napokban. Szinte mindig a saját izzadságában úszott, mire eszméletéhez tért. Most azonban az álma egyszerűen nem engedett a kegyetlen szorításából. Újra meg újra végignézte, ahogyan Seth szeméből eltűnik az élet. Mindennek a hátterében egyetlen egy fekete szempár ácsorgott. Valaki, aki a háttérben szüntelenül irányította a folyamatot. Minden egyes halál egy újabb kés volt a mellkasában. A szabadulás pillanatát csak egy keserű sikoly hozhatta el számára, amivel karöltve felült az ágyában és a tekintete egy fekete szempáréval találkozott. Akaratlanul is az arca elé kapta a kezét, mintha azzal megóvhatná magát a rá leselkedő veszélytől, hogy nem vesz róla tudomást. Mindez csak egy rossz álom. Az elméje kegyetlen játékot űz vele. Nem lehet a valóság. Mégsem képes elvenni a kezét a szemem elől, hogy meggyőződjön arról, hogy a férfi mindössze csak fikció. Hiszen mi van akkor, ha mégis valós? Nem szállhat szembe vele, hiszen még azelőtt ontaná ki az életét, mintsem cselekedni tudna.
❖ Megjegyzés: kicsit rövid, de ígérem jobb lesz majd.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Collins lakás 
§§ <3 §§