Tárgy: Alexander G. Lightwood Hétf. Jan. 01 2018, 19:47
Alexander Lightwood
Alexander Gideon Lightwood
“I thought you might like Magnus. He’s nice, isn’t he?” “Nice?” Alec looked at her as if she were insane. “Kittens are nice. Warlocks are—” He hesitated. “Not,” he finished, lamely.
Matthew Daddario
Árnyvadász
21
Intézetvezető
the devil is in the details
❖ Becenév:
Alec
❖ Születési hely, idõ:
1996. szeptember 12. Idris
❖ Családi állapot:
Bonyolult
❖ Szexuális beállítottság:
Homoszexuális
❖ Foglalkozás:
A New York-i intézet vezetője
❖ Ismertetõ jel:
Az íja és nyilai, amik nélkül nem indul el az intézetből, s amivel kétség kívül mindig célt ér.
❖ Rang:
A Lightwood család legidősebb gyermekeként kétség sem fért ahhoz, hogy egy nap majd neki kell átvennie a New York-i Intézet vezetését, hogy tovább öregbítse és ismét tisztára mossa családnevét. Gyerekkorától kezdve a lehető legkeményebben edzett, mindent elkövetett azért, hogy az egyik legjobb katona váljon belőle, s habár útja rögös és akadályokkal teli volt, de végül nem olyan régen megkapta a kinevezést, s azóta legjobb tudása szerint vezeti az Intézetet és saját hitét követve igyekszik új szintre emelni a vadászok és a démoni vérrel rendelkezők kapcsolatát.
❖ Család:
A Lightwood családot egyetlen árnyvadásznak sem kell bemutatni, s Alec is úgy nőtt fel, hogy a fejébe sulykolták, hogy a nevéhez bizony hatalmas felelősség és elvárás is párosul, s mint elsőszülött neki kell a legjobbnak lennie. Az anyjával Maryse-el mindig is közelebbi kapcsolatot ápolt, mint Roberttel, az apjával, de mind a két szülőjére éveken át felnézett és bármit megtett azért, hogy elismerjék és mindent elkövetett azért, hogy sose szerezzenek tudomást legnagyobb titkáról , de ezen már túl vannak. A húgával volt mindig is a legszorosabb kapcsolata. Izzy előbb vagy utóbb mindig kiszedi belőle ha valamit nem akar elmondani, ismeri őt, elég egy pillantás és tudja, hogy beszélniük kell. Fordítva is így van, Alec vele a legnyíltabb a családjából, s általában a titkait is rá bízza, büszke rá, elismeri tehetségét, de félti és védeni próbálja. Jace mint fogadott testére egy egészen más kategória. A parabatai kötelék köti őket össze, s mióta a dolgok rendeződtek közöttük, ismételten megvan közöttük a régi nagyon közeli jó viszony. Bármit megtenne érte. Max, az öccse halála egy olyan téma, amiről semmi szín alatt nem beszél. Nem dolgozta még fel és nem biztos abban, hogy valaha is képes lesz rá.
❖ pozitív tulajdonságok
Legjobb tudása szerint próbál mindenkinek jó döntéseket hozni, lojális, igazi vezető alkat, higgadt, összeszedett, igazi harcos, jószívű bár ezt titkolja, észjárása gyors, s habár néha kicsit lassabb olyan kérdésekben, ahol érzelmek is jelen vannak, de fejlődő képes.
❖ negatív tulajdonságok
Önfejű, makacs, túl fegyelmezett, túl szigorú önmagával, nehezen ereszti el a hagyományokat, szeret elzárkózni az érzelmek elől, vannak személyek, akik könnyen elbizonytalanítják, pláne, ha aközött kell dönteni, hogy saját magának legyen jó, vagy bárki másnak.
❖ legnagyobb félelmed
A bukás, hogy nem tudja majd megvédeni szeretteit, hogy végzetes hibákat követ el mint vezető, hogy képtelen helyt állni saját elvárásainak, hogy elveszít mindent, mindenkit, önmagát.
❖ legnagyobb vágyad
Háborút nyerjen, hogy biztonságban tudjon mindenkit, aki fontos neki, hogy felérjen az elvárásaihoz és hogy boldoggá tegye Őt, a warlock-ot, aki napjai minden pillanatában valahogy az elméjébe fúrja magát.
❖ legnagyobb titkod
Éveken át tartogatta magában nemi identitását és Jace-hez fűződő gyengéd érzéseit, azonban Magnus jött, látott és megnyerte a szívét, azóta már csak az Intézmény és a Klávé titkait hordozza vállán, s súlyos következmények árán próbálja őket a helyükön kezelni kisebb, nagyobb sikerrel.
❖ legnagyobb gyengeséged
Magnus és a családja
❖ fõ fegyvered
Kilőtt nyílvesszője sosem téveszt célt.
look deeply into my eyes
Kihúz… Céloz… Megtart… Lő… A nyílvessző rendíthetetlenül suhan a cél felé, majd mélyen belefúródik. Hajszál pontosan, ahova szántam, de nincs időm ezen elmerengeni, hiszen újabb démon iramodik meg felém a hátam mögül, s már fordulok is felhúzott íjjal, s engedem, hogy a hegyes vessző egyenesen átszelje a fejét. Pont a szemei között. Nem számolom őket, nem gondolok semmi másra, minden érzékszervem kiélezve várja, hogy elkapjon bármiféle jelet. Egy mozdulatot, halk suhanást, bármit, amivel beazonosítható a cél. Éppen becélzok egyet a falon, mikor valami megüti a fülem. - Mióta csinálja ezt? - kérdezi Izzy aggódó hangja, mire túl hamar engedem meg az idegnek, hogy végigszaladjon tartó ujjaimon, s habár így is átszakítom a parazita testét, nem olyan pontosan, mint szoktam. Sóhajtok egyet, s igyekszem kizárni a zavaró hangokat. Merre vagytok. - Órák óta, előtte meg az edző teremben volt egész délelőtt. - sóhajtja Jace. Nincsen jobb dolguk? Tekintetem arrafelé suhan, amerre őket sejtem, mire az utolsó pillanatban hallom meg a gusztustalan lihegést, s már túl közelé a cél ahhoz, hogy lőjek, így kitérek ugrása elől, s kardot rántva úgy fut rajta keresztül fegyverem, mint kenyér a vajon. - Beszélned kellene vele… Rád hallgat… Mióta Magnussal... - hallom újra húgom hangját, s a nevet, amit most semmi szín alatt nem akartam hallani. Hirtelen érzem meg a feszítő fájdalmat mellkasomban, halántékom lüktetni kezd, még lekaszálok kettőt, de már nem is vagyok benne biztos, hogy merre forgatom a tőröm, majd… ”Szimuláció vége!” - hallom meg a hangot, hiszen elkapott egy rohadék. Mérgesen sóhajtok egyet, majd tekintetem végül megállapodik testvéremen és Jace-en. Megindulok feléjük, de végül nem mondok semmit, csak elég egyértelműen hagyom őket hátra ahhoz, hogy felfogják, nincsen szükségem társaságra. Csak egyedül akarok lenni. Felesleges gondolatok nélkül. Kihúz… Céloz… Megtart… Lő… Egy újabb kövér vércsepp folyik végig csuklómon, hogy aztán egy gyors zuhanás után a földön csatlakozzon a többiekhez. A fájdalom a karomban már majdnem elég rá, hogy elnyomja a másikat a mellkasomban. Majdnem… Talán ha tovább csinálom, elég lesz. Gondolatok, emlékek ezreit próbálom visszaszorítani véget nem érő harcban. Hiába akarom elzárni őket, mindig megtalálják azt a pici rést, ahol visszajuthatnak hozzám, s nem vagyok elég gyors ahhoz, hogy mindet kivédjem. Egy ölelés emléke, egy gyakran emlegetett szó, egy szín, egy érzés, nincs hová futni, jönnek utánam, s az alvás a legrosszabb, így hát nem alszom. Kihúz… Céloz… Megtart… Lő… Egy újabb nap ér véget, akár a többi, ruhámat lekaszabolt démonok nedvei tarkítják, a csapat sikeresen levadászta őket, de mindig jönnek újak. Sosincs vége, számuk csak növekszik. Néha, nagyon ritkán, rövid ideig engedem magamnak, hogy elgondolkodjak a kérdésen. A kérdésen, mely megkérdőjelez mindent, amiben valaha hittem, amit valaha gondoltam, ami én vagyok. Megkérdőjelezem a saját létezésem értelmét, mindannyiunkét, hogy győzhetünk e valaha, hogy egyáltalán mi is a győzelem. Forró víz szeli végig a testemet, ahogy csukott szemmel, homlokom a kabin oldalának támasztva állok, s csak hagyom, hogy a mocskos víz egyenletes örvényben vigye magával a mélybe kételyeimet. Kihúz… Céloz… Megtart… Megtart… A megtartás a legfontosabb. Az az egyetlen röpke másodperc, amikor már tisztán látod a célt, elképzeled lelki szemeid előtt hogyan és hol fogja nyílvessződ eltalálni zsákmányodat, íjad a tested részévé válik, tökéletes kontroll alatt tartva még az utolsó tollat is. Ez az a másodperc, amikor elhiszed, hogy bármi is legyen, célt érsz. Hogy minden úgy alakul majd, ahogy eltervezted, hiszen látod, ott lebeg lelki szemeid előtt, máshogyan nem is alakulhat. A pillanat, amikor hiszel. Mindenben. Magadban, a sorsban, a jövőben, a reményben, benne. Hogy meg tudod tartani, hogy vele együtt érheted el a céljaidat, hogy ott lesz, mikor szükséged lesz rá, s te is ott lehetsz neki, ha rád van szüksége. De nincsen. Megmondta, nincsen rád szüksége, s elhatározod, hogy neked sincsen rá, hiszen vadász vagy, harcos, vezető. A döntéseiden több múlik, mint képzelnéd. Ez a sorsom, a kötelességem, a létezésem értelme. Szóval kihúzom magam, elengedve az álom világot az igazi célokra koncentrálok, az úton tartom magam, amit a sors szánt nekem, de arról lövésem sincsen őt hogyan felejtsem el. Vannak sebek, amiket a rúnák sem gyógyítanak.
you can see the war inside
Intézetvezetõ
ranggal rendelkezem
Clary Fairchild
all the stories are true
Tárgy: Re: Alexander G. Lightwood Hétf. Jan. 01 2018, 23:05
gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows
❖ famous lightwood ❖
Alec!
Hatalmas örömmel tölt el engem, hogy végre üdvözölhetlek a köreinkben. Az oldal élete nem volt az igazi Alec nélkül, de lehet hogy ez csak leginkább rám igaz és hiányoltalak valahol mélyen.. Tudom, hogy a kettőnk kapcsolata nem éppen egyszerű, vagy túlságosan pozitív, de azért én őszintén reménykedem abban, hogy ezen majd a jövőben változtathatunk és talán valami barátságféle alakul ki majd közöttünk. Álmodik a nyomor, mi? Na, de térjünk is rá inkább a lényegre, ami a karakterlapod lenne. Nagyon tetszett, hogy ilyen részletesen felépítetted a karaktert és mindenre kellőképpen kitértél. Ami pedig végképp tetszett nekem, hogy milyen könnyedén mostad össze a két Alec-et, akiket felvonultatni láttunk a sorozatban és a lelki szemeink előtt megjelent miközben a könyvek soraiba burkolóztunk. Engem teljesen megnyertél magadnak tökéletesen átadtad a karakter szívfájdalmát, ami begyógyíthatatlan sebeket ejtett rajta. Egyszerűen élmény volt olvasni a soraidat, gyönyörűen fogalmazol és nincsenek szavak arra, hogy mennyire várom már a pillanatot, hogy a játéktéren is összefuthassak veled és megtapasztalhassam a gyönyörű íráskészséged!
Regélhetnék még ezer életévig, de azzal egyikünk sem jutna előrébb azt hiszem, úgyhogy a legjobb lesz, ha utadra bocsátalak, de előtte még a foglalókat kellene megejtened, utána pedig már semmi nem akadályoz meg abban, hogy meghódítsd a játékteret!
Jó szórakozást kívánok neked és remélem jól érzed majd magad közöttünk!
Kezdőlap
Tárgy: Alexander G. Lightwood 
Tudom, hogy a kettőnk kapcsolata nem éppen egyszerű, vagy túlságosan pozitív, de azért én őszintén reménykedem abban, hogy ezen majd a jövőben változtathatunk és talán valami barátságféle alakul ki majd közöttünk. 
