Clary válaszát hallva nem kicsit meghökkenek és meg is borzongok. Gyűlölöm, az ilyen véletleneket. Ilyenkor kicsit úgy érzem, mintha más irányítaná az életemet. Valaki, aki felettem áll és a markába röhögve terelgetni életem folyóját valami brutálisan kanyargós mederbe. Mekkora is volt az esélye, hogy épp itt kötök ma itt? Nem sok, tekintve, hogy alapból paráztam a gondolattól, hogy ide jöjjek. Nem mindenhol fogadják melegen az idegeneket. Na és annak mekkora volt az esélye, hogy épp Claryvel futok össze, aki történetesen az alfa lánya, ráadásul árnyvadász és még egy pici habként azon a bizonyos tortán, hasonló cipőben járt vagy jár, mint én??? -Valamiért azt hittem, hogy nem sok embernek jutott ilyesmi osztályrészül, de úgy tűnik, hogy tévedtem.- húzom el kissé szomorkásan a számat, hiszen nem a legjobb érzés ez, én nagyon jól tudom. Ezek szerint pedig ő is. Főleg, ha kétszer se sikerült valami jól a mutatvány. Még inkább elbizonytalanodok, hogy vajon meg akarom-e találni a bátyámat vagy sem? Mi van, ha nekem is pocsék élmény lesz, ráadásul elsőre nem is úgy sül el, mint ahogy terveztem? Hiszen, olyan sokszor elképzeltem már a jelenetet, többféle verzióban természetesen és, ha lehet, nem azt választanám, ahol a bátyám elküld a francba. -Nem igazán ismerem az árnyvadászok világát. Igazság szerint, csak hallottam ezt-azt de, ha jól tudom, gyerekkortól kezdődően kiképzik őket, nem? Akkor viszont, te most jócskán le lehetsz maradva hozzájuk képest. Úgy értem... nincs könnyű dolgod.- javítom ki magam gyorsan, hiszen eszem ágában sincs azonnal vérig sérteni, de az én szememben ezt kicseszésnek nevezik. Nem tudom, hogy mi okból kifolyólag alakult az élete úgy, ahogy, de az biztos, hogy igazi mivoltunkat nem tudjuk örökké elrejteni. Azok vagyunk, akik. Ő vadász én pedig vérfarkas, ha tetszik, ha nem. -Biztos, hogy nem véletlenül ő az alfa.- mosolyodok el szavai hallatán és lássuk be, kedves tőle, hogy nem kezd el vagánykodni, hogy mégis milyen komoly összecsapás lenne, ha esetleg az alfa életére akarna törni -ami ugye elképzelhetetlen a helyzetüket tekintve-, hanem szimplán bevallja, hogy nem sok esélye lenne. Valamiért úgy hittem, hogy a vadászok kissé el lehetne szállva maguktól. Hiszen mégis csak angyali vér folyik az ereikben, rúnákból nyerik az erejüket és a képességeiket, melyet szintén az angyaloktól kaptak... szóval, én a helyükben lehet, hogy kissé el lennék szállva magamtól. Clary viszont szerény és ez tetszik. -Üdv. Én pedig szecsuáni mártást kérnék tojásos rizzsel.- adom le a rendelésem egy bájos mosoly kíséretében, de valamiért nem igazán érzem azt, hogy nagy sikerem lenne. Talán, csak azért nem estek még a torkomnak, mert Claryvel, az alfa lányával jöttem be ide. Kétlem, hogy amennyiben egyedül jelentem volna meg, akkor is ilyen nyugodtan ücsörögnének körülöttünk a falka tagjai. Igazság szerint hálás lehetek ennek a lánynak, hogy felajánlotta a segítségét. -Lehet, hogy te is tudsz segíteni, persze, csak gondoltam, ki más ismerné a legjobban a környék falkáit és tagjait, mint az alfa?- mosolyodok el, hogy ne érezze most emiatt azt, hogy az ő segítsége már most nem is elég nekem. Csupán annyiról van szó, hogy le akartam egyszerűsíteni a dolgokat és a lehető leggyorsabban megkapni az információt. Az már más tészta, hogy ezek szerint a sors azért mégse olyan kegyes velem. Nem fog Oliver, csak úgy az ölembe pottyanni -mondjuk az elég fájdalmas találkozás lenne-, hanem igenis, kitartóan keresnem kell, ha tényleg ezt akarom. -Igen, nem nagyon akartam erre rákérdezni, de valóban, így már mindjárt érthetőbb a szituáció. Minden esetre azt meg kell jegyezzem, hogy rengeteg jót hallottam róla.- mosolygok továbbra is és egyre kíváncsiabban várom a pillanatot, mikor összefuthatok az alfával. Van már bennem egy elképzelés róla, hogy milyen lehet, de az esetek többségében ezek rohadtul nem fedik a valóságot, úgyhogy nem akarok ebből kiindulni. Inkább megvárom, míg megérkezik vagy épp visszajövök máskor, ha most nem tudnak nekem választ adni, ha pedig igen... nos, majd akkor elgondolkozok rajta, hogy mi legyen a következő lépés. -Pontosan emiatt mertem ide tolni a képem. Akárkivel beszéltem a városban, aki ismerős az alvilágban, mindenki Lukeot emlegette, hogy remek vezető, jószívű és segítőkész. Persze, azt mindenki hozzátette, hogy emellett viszont nem puhány. Kicsit emlékeztet a régi alfámra...- merengek el egy picit, mikor eszembe jut David, aki olyan fontos volt számomra és mégse tudtam tenni semmit, hogy megmentsem az életét. Utálom ezeket a kőkorszaki törvényeket és azokat is, akik ezeket követik, hiszen vannak olyan falkák, ahol nem ontanak vért, ha nem szükséges. Nem megy addig egy harc az alfa kiléte miatt, míg meg nem hal valamelyik. Nálunk sajnos, ez nem így volt. -Na és a testvéreddel kapcsolatban azóta sem jobb a helyzet?- érdeklődök finoman már, csak azért is, hogy tudjak valami statisztikai adatot begyűjteni magamnak arról, mennyire szoktak jól elsülni az ilyen dolgok. Meg kell-e találni valakit, aki látványosan kerül minket? Hiszen lehet, hogy tévedek és nem azért kerül a bátyám, mert esetleg lelkiismeret furdalása van vagy épp úgy érzi, hogy nincs rá szükségem, hanem szimplán azért, mert egy púp voltam mindig a hátán és örült, hogy megszabadult tőlem?
***
•Note:
Intézetvezetõ
ranggal rendelkezem
Clary Fairchild
all the stories are true
Tárgy: Re: Jade Wolf Pént. Nov. 10 2017, 22:57
clary & olivia
are you lost?
- Óóó, az elveszett testvérek. Arról már kicsit túlságosan is sokat tudok. Én kétszer is megtaláltam. Egyik sem az a körülmény volt, ami a legjobb lett volna. - Nem akarom belerángatni őt az élettörténetembe, hogy mennyire hülyén vette ki magát minden, miszerint mikor már kezdett volna kialakulni valami köztem és Jace között, akkor kellett szembesülnünk azzal, hogy testvérek vagyunk. Amikor ez egyáltalán nem igaz. Aztán, mint kiderült, habár Jace nem a testvérem mégis megcsókoltam a bátyámat. Bár azt még mindig nem tudom pontosan, hogy neki mi volt benne annyira jó. Valószínűleg egy ostoba játék volt a számára. Vagy éppen ezzel akart magához édesgetni, hogy utána olyan könnyedén csalogathasson el magához az ördöghöz, ami Ő maga is volt, hogy még örömmel lépjem át a pokol küszöbét. - Az árnyvilág nem éppen egy gyerekkori játszótér. Még akkor sem, ha igazából ez a világ, amibe bele kellett volna születned. - Veszélyes. Hiszen emlékszem, hogy Izzy milyen könnyedén engedte el a testvéreit tudván azzal, hogy valószínűleg sosem fognak visszatérni. Az életük része volt a halál, a gyász. Mintha szüntelen körforgásban éltek volna és egyiküket sem zavarta volna igazán. Mert tudták jól, hogy erre születtek. Gyerekkoruktól kezdődően erre lettek nevelve. Kevés árnyvadász mondhatja el magáról, hogy megéri az öregkort, amikor ősz tincsekkel nézheti, ahogy unokáit ugyanarra a sorsra képezik ki, mint amire egykoron őt is. - Akkor gondolom még te is úgymond újonc vagy ebben a világban. Üdvözöllek a csapatomban. A tizenhatodik születésnapomig fogalmam nem volt arról, hogy árnyvadász vagyok. Aztán meg minden fenekestül felfordult körülöttem és próbálok alkalmazkodni amennyire csak lehetséges. - Sosem tudhatom, hogy kinek ártott az apám, de mindig is gyűlöltem, amikor úgy neveztek, hogy Clarissa Morgenstern. Persze megértem, hogy a hagyományok szerint az apám nevét kellene viselnem, de akkor már inkább aggatnám magamra Luke nevét, mert Ő az, aki ott volt mellettem és felnevelt. Nem az a nyamvadt féreg, aki hála az angyalnak már alulról szagolja az ibolyát. - Hát, ha meg is próbálnám azt biztos, hogy én jönnék ki rosszul belőle. - Elmosolyodom, majd inkább arrébb csúsztatom az étlapot, mert valahogy nem vagyok különösebben éhes, de igazából olyan semmilyen.. Jace ridegsége azt hiszem most már kezd hatással lenni a szervezetemre. Mikor a pincérnő odalép mellénk, hogy felvegye a rendelésünket kedves mosollyal köszöntöm őt. - Én egy erős fekete kávét szeretnék. - Mindössze csak energiára van szükségem ahhoz, hogy tovább lökdössem magam ezen a napon. - Ööö, passz. Igazából azt hittem, hogy itt van, de lehet megint valami közbejött. Az utóbbi időben kicsit elfoglalt lett. De, ha gondolod, akkor én is megpróbálhatok neked segíteni. Meg szerintem itt mindenki elég segítőkész. - Nem hiszem, hogy nemet mondanának a kérésére, hogy esetleg hallottak-e a testvéréről, mert azért mégis csak Luke falkájáról van szó. Persze van egy-két keményfejű tag, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a többségüket elég jól kordában tartja Luke ahhoz, hogy tudjanak értelmesen viselkedni. Meg azért nem mindegyik olyan rossz. - Technikailag nem az apám. Látom meglepődtél azon, hogy ő vérfarkas én meg hát.. Árnyvadász.. Az igazság az, hogy nem ő a vér szerinti apám, de ő nevelt fel, úgyhogy.. Számomra ő az apám. - Ezt a szerepet senki nem veheti el tőle. Soha. Mert nekem csak ő van. Rá számíthatok. Még, mikor anya sem volt ő volt az egyetlen családtagom, akire támaszkodhattam. Még akkor is, amikor azt mondta, hogy nem érdekli mi van velünk.. Csak ő volt az egyetlen. A családom sosem lenne teljesen egész nélküle. - Jó fej, ha erre vagy kíváncsi. Nem fog bekapni egészben és szívesen lát itt, mindaddig míg nem okozol valami galibát. De a bakitól is függ, hogy mennyire morcos veled. Mert mindig igyekszik segíteni, ahol tud.. De aki nem hagyja, hogy segítsenek rajta azután még ő sem minden esetben fut. De nagyon jólelkű. - Nem is tudom elképzelni, hogy milyen lenne Luke, ha még továbbra is az árnyvadászok között élne. Talán akkor is, valami vezető lenne. Az egyik legjobb. Csak akkor még meg is becsülnék érte.
Olyan régóta ábrándozok arról, milyen lesz Olivert megtalálni, hogy most, ha esetleg a nyomára bukkannék és végre megtalálnm, nem is tudom, hogyan reagálnék. Furcsa lenne? Bizonyára, hiszen évek óta nem láttam és borzalmasan hiányzik. Ha eszembe jutnak a régi idők, görcsbe rándul a gyomrom. Nem azért, mert akkor még egyszerű emberek voltunk, hanem azért, mert akkor még testvérek voltunk. Aztán elment. Nem tudom, milyen megfontolásból gondolta, hogy jobb lesz nekünk nélküle, de nincs igaza. Szükségem lett volna rá, még akkor is, ha miatta lettem az, ami. -Azt hiszem, semmiképp sem lesz egyszerű. Tudod, a bátyám évek óta eltűnt nyomtalanul és, ha már annyit meg tudnának nekem itt mondani, hogy egyáltalán ismerik-e, már közelebb jutnék hozzá, hiszen legalább azt tudnám biztosan, hol ne keressem már.- tudom, cseppet sem érdekli talán az én nyűgöm, de jó valakinek elmondani végre, ráadásul, ha ennyire közel áll ehhez a falkához, valószínűleg tud róluk ezt-azt. -Az már egyszer biztos és nem is nagyon lehet csodálkozni azon, hogy távol akart tartani ettől a világtól.- mosolyodok el, hiszen nem ismerem az anyukáját, még őt sem és fogalmam sincs, mi miért történt, de tény, hogy ez a világ veszélyes. Ha egy anya ismeri az árnyvilágot, naná, hogy semmiképp sem szeretné, hogy a gyerekének köze legyen hozzá. Én se akarnám. Hiába tudom, hogy vannak köztünk jók, akik senkit sem akarnak bántani, azt is tudom, hogy olyanok is vannak, akiket megrészegít ez a természetfeletti hatalom és arra használják az erejüket, hogy gonosz dolgokat tegyenek. Hiszen épp a minap segítettem egy lánynak, mikor egy vámpír megtámadta... -Sajnos, nem sokat tudok az árnyvadászokról. Az igazat megvallva, elég sokáig filóztam azon, vajon miféle lény lehetsz.- nevetem el magam, mert szégyen vagy sem, nem volt még szerencsém egy vadászhoz sem. Épp csak hallottam róluk ezt-azt, róla viszont már most megállapíthatom, hogy jó szívű és kedves. Mondjuk a "levadászni" szóhasználatnál kicsit elképedek, de időben rájövök, hogy afféle humor akart ez lenni vagy épp, csak egy elszólás. Minden esetre kicsit viccesen jön ki, meg is mosolygom a nyelvbotlását. -Reméltem, hogy nem szó szerint kell érteni.- kuncogok továbbra is, ahogy az étlapot böngészgetem és olykor-olykor körbe pillantok az itt lévő farkasokon. Nem mondhatnám, hogy barátságosan méregetnek, de így, hogy az alfa egy jó ismerőse mellettem ücsörög, nem igazán tartok tőlük. -És nem tudod, mikor lesz itt?- pillantok rá kíváncsian, hiszen elég lehangoló lenne, ha épp most, mikor egy határhoz értem a bátyám keresésével kapcsolatban, végül válaszok nélkül kellene elkullognom innen. Mindenképp találkoznom kell az alfával és, mivel a telefonomban még van egy régi kép a bátyámról, meg kell neki mutatnom, hogy látta-e már egyáltalán. Nem biztos, hogy Oliver néven szokott még bemutatkozni, hiszen, ha annyira el akart tűnni előlünk, valószínűleg erről is gondoskodott, de azért majd a nevét is elmondom, hátha mégis nyomra bukkanok. A bemutatkozás után Clary is az étlapját kezdi vizslatni, jómagam pedig már, csak arra várok, hogy valaki oda sétáljon hozzánk és megkérdezze, mit kérünk, mert nekem már sikerült választanom, ő pedig szerintem gyorsan megoldja majd. Főleg, ha már ismeri az itteni kajákat. -Az apád?- kerekednek ki szemeim, mert őszintén szólva, ezt álmomban sem gondoltam volna. Igazából semmit nem tudok erről a falkáról. Örülök, hogy már azt sikerült megtudnom, hogy itt tanyáznak, de azon kívül semmi mást nem tudok róluk. -Akkor ezek szerint a lehető legjobb személybe botlottam.- vigyorodok el és legszívesebben most azonnal kifaggatnám mindenről, de nem teszem. Nem akarom lerohanni, pedig borzasztóan érdekelnek az itteni ügyek. Igazság szerint jó lenne találni egy olyan falkát, ami legalább egy picit hasonlít arra, amit elhagytam. Hiányzik a tudat, hogy vannak mások körülöttem, akiket családtagként szerethetek. Akik megvédenek és én is őket. -Na és milyen az apukád?- kérdezhetném úgy is, hogy az alfa, de tekintve, hogy neki nem alfaként szerepel az életében leginkább, hanem, mint egy apa, így inkább annak is hívom. Nem igazán értem még az itteni dolgokat, ahogy azt sem, hogy lehet a vérfarkas alfa lánya vadász, de remélem, idővel mindent megtudok.
***
•Note: bocsi, ha béna lett >.<
Intézetvezetõ
ranggal rendelkezem
Clary Fairchild
all the stories are true
Tárgy: Re: Jade Wolf Szer. Nov. 08 2017, 23:24
clary & olivia
are you lost?
Nagyon sokat változtam az elmúlt időszakban és ehhez az is hozzátartozik, hogy sokkal jobban átlátom már a világot. Persze továbbra is szüntelenül hibázok követek el meggondolatlanul dolgokat, amelyek később nem rajtam verik le a tetteim következményét, de ezzel együtt valahogy igyekszem minden hibámat jóvátenni és tanulni belőlük. Na, meg persze ha segítő kezet nyújthatok valakinek, akkor úgy gondolom, hogy már megérte próbálkoznom. Láttam a lányon, hogy egy kicsit, mintha maga sem lenne biztos a dolgában és pontosan ezért is szólítottam le. Annyival másabb az élet, ha az embernek úgy igazán látni kezdi a körülötte lévő dolgokat és nem csak szemet huny minden felett. - Reméljük akkor, hogy legalább a válasz egyszerű lesz. - Ha van egy bonyolult kérdésünk, akkor mindig arra vágyunk legbelül, hogy a válasz valami kézzel fogható legyen. Olyan, ami nem vet fel további kérdéseket, hanem egyfajta megnyugvással árasztja el testünket és lelkünket. De az esetek többségében ez csak vágyakozás és sosem így alakul. Kérdés, kérdéseket halmaz és mire a válaszhoz érünk azt is elfelejtjük, hogy mégis mi volt az eredeti kérdésünk. - Az anyák elég védelmezőek tudnak lenni. - Minden egyes pillanatban meg akart védeni. Ahogyan most is ezen ügyködik, de nem engedhetem, hogy minden egyes alkalommal a háttérbe szorítson, mert meg akar védeni. Nem erre születtem. Árnyvadásznak kellett volna lennem. Azzal, hogy elzárt a világ elől csak még nagyobb veszélybe sodort, ahelyett hogy ő maga tanított volna meg mindenre. De azt hiszem Ő már teljesen elveszítette a hitét az árnyvadászokban. Nem is hibáztatom, amiért egy nyugodt békés életet szeretne élni. A csomagot gyorsan Maia kezébe nyomom, majd pedig sietve helyet foglalok vele szemben a dzsekimet magam mellé dobva. - Igen.. Egyre közelebb ahhoz, hogy már hivatalos legyen. - Sosem tudtam, hogy mi is vagyok mégis úgy érzem, hogy kezdem megtalálni a helyem a világban. A szerepem. Nem tudom elképzelni milyen lett volna minden, ha árnyvadászként növök fel. Talán sosem ismerem meg Simon-t. Megannyi minden alakulhatott volna másként, de hiszem, hogy a sok keserűség ellenére van valami oka, amiért ma ott tartok, ahol. - Hát szerintem, ha tudnak akkor biztosan segítenek. De az alfa jelenleg nincs itt. Igazából én is őt akartam levadászni. Persze nem szó szerint. - Az utolsó mondatomat pár másodperc késéssel teszem a többihez egy kedves mosoly kíséretében. Eszem ágában nem lenne valaha is ártani Luke-nak. Ő már a családom. Sőt lehet, hogy most lett csak igazán hivatalos, hogy a családtagom, de mindig is annak éreztem. Ezt pedig soha senki nem tudja elvenni tőlünk. - Örülök, hogy megismerhetlek Olivia. Én Clary vagyok. - Fogom meg a kezét és gyengéden meg is rázom azt. Majd pedig újra az étlappal kezdek el játszadozni. - Igen, tulajdonképpen Ő az apám. - Az én szememben mindig is Luke töltötte be az apafigurát. Hiszen apám helyett apám volt. Lehet, hogy abban a hitben éltem, hogy az apám meghalt és így könnyebb volt befészkelnie magát ebbe a pozícióba, de ha tudtam is volna, hogy él valahol.. Az első találkozással ugyanúgy beleégette volna magát a bőrömbe. Hiszen Valentine egy undorító féreg volt semmi több. Sosem tudtam volna úgy tekinteni rá, mint az apámra. Hiszen ő sem tekintett egyszer sem úgy rám, mint a lányára. Sokkal inkább csak eszköz voltam a számára.
Sajnos, itt New Yorkban még nem igazán volt alkalmam megtapasztalni, milyen segítőkészek is az emberek, de úgy tűnik, hogy ma sikerült egy olyan személlyel összeakadnom, aki igazán emberséges. Bár nem tudom, mennyire volt a homlokomra írva, hogy segítségre szorulok, de ezek szerint nagyon. A segítség viszont a legjobbkor jött és furcsa, hogy olykor-olykor történik velem hasonló. Ilyenkor úgy érzem, mintha valami isteni gondviselés miatt lenne épp szerencsém, máskor viszont... -Nem egyszerű kérdés lesz, az biztos.- kuncogok halkan, ahogy elképzelem, hogy fogom elmagyarázni az itteni alfának, kiről is beszélek. Hiszen, ha nem ismerik Olivert, akkor felesleges is részleteznem, viszont az sem kizárt, hogy már nem is azt a nevét használja, mint amit kapott anno a szüleinktől. Valamiért nagyon el akart tűnni és nem értem, mi az oka. Tudhatta volna, hogy bármi is történt vele és bármit is követett el, én mindig mellette leszek. Hiszen testvérek vagyunk! -Tiltott hely? Mitől volt ez tiltott hely?- kérdezek vissza érdeklődve, hiszen az is lehet, hogy itt a vérfarkasokra gondol, hogy azok miatt volt ő innen eltiltva. Akkor viszont a szülei is tudhatnak a mi világunkról, ami azt jelentené, hogy a legjobb személybe botlottam bele. Mégse merem még mindig feltenni azt a kérdést, amit legszívesebben már az első pillanatba megkérdeztem volna, hogy ki is itt az alfa? Kit kell keresnem? Sajnos, még ezt sem tudom igazán. -Rendben.- bólintok, majd amint helyet foglalok, figyelem, kihez is ment oda az ismeretlen segítőm. Egy kb. velem egykorú lány kezébe nyomja a sütit, akiről meggyőződésem, hogy fajtámbeli. A tekintetünk egy pillanatra találkozik, aztán inkább az étlapot kezdem böngészni. Zavarban vagyok. Nagyon. Fogalmam sincs, hogy miként kezdjek majd bele a mondandómba, de azt hiszem, ha mást nem is, a segítőmet talán beavathatom ebbe az egészbe. Hiszen, ha ilyen otthonosan mozog itt, valószínűleg tud rólunk. Ahogy lehuppan velem szembe és a levetett dzsekijét maga mellé dobja, tekintetem megakad egy pillanatra a rúnákon. -Te árnyvadász vagy, igaz?- sandítok fel rá óvatosan és már most azon gondolkozok, miként magyarázzam majd ki a szavaimat, ha netán mégse az. De annak kell lennie. Hallottam róluk, hogy mindenféle rúnák borítják a testüket, melyek úgy hatnak, mint valami tetoválás. -Afféle farkas ügy. Nem rég jöttem a városba, mert keresek valakit és azt reméltem, hogy talán a falka tagjai vagy az alfájuk, akikről hallottam, hogy itt lehet őket megtalálni, talán tudnak majd segíteni vagy legalább, apróbb információ morzsákkal ellátni.- hadarom el gyorsan a nyűgöm, hiszen már biztos vagyok benne, hogy nyugodtan beszélhetek a lánnyal. Aztán rádöbbenek, hogy még be se mutatkoztam, azaz igazi bunkó vagyok. -Egyébként a nevem Olivia.- nyújtok felé kezet, miközben barátságos mosolyt villantok és kíváncsian várom, mit tud nekem mondani a lány. Talán seperc alatt megoldódik minden gondom. Talán nem. Minden esetre az, hogy itt vagyok, már egy hatalmas lépésnek számít. Találtam magamfajtákat, akik remélem, hogy nem fognak elüldözni innen, még mielőtt válaszokat kaphatnék. -Esetleg ismered az itteni alfát?- biccentem kissé oldalra a fejem, ahogy kíváncsian fürkészem az arcát és várom a választ. Ha ismeri, akkor pláne jó, hogy összefutottunk, hiszen rögtön másképp fognak hozzám viszonyulni, ha már egy barátjuk által kerülök bemutatásra. Kis protekció vagy nem is tudom, minek számíthatna ez az ismeretség. Minden esetre, nagyon örülök neki.
***
•Note: remélem, jó lesz
Intézetvezetõ
ranggal rendelkezem
Clary Fairchild
all the stories are true
Tárgy: Re: Jade Wolf Kedd Okt. 31 2017, 23:48
clary & olivia
are you lost?
Sosem volt szokásom csak úgy leszólítani embereket a tömegből, de mivel rajtunk kívül itt nem igazán volt senki és elsőre talán egy kicsit kétségbeesettnek tűnt, mint aki nem igazán tudja, hogy hol van. Vagy, ha éppenséggel tudja is nem tud előrébb jutni azon a téren, hogy mégis mihez is kezdjen ezzel az információval. De mivel nem túl gyakran fordulnak meg errefelé úgymond nem farkasok kénytelen vagyok arra tippelni, hogy ő maga is ezt a csoportot erősíti. Azért nem olyan egyszerű átlátni ezt a dolgot, mint azt mások gondolják. Mármint.. Habár már elég jól halad a kiképzésem és mondhatni ezzel arányosan fejlődök még nem tudom szemtől-szembe hirtelen megmondani, hogy valaki milyen fajba tartozik. Főleg, ha nincsenek látható nyomok rajta. Azért nem is akarom megbámulni úgyhogy igyekszem egyszerűen fenntartani a szemkontaktust és semmi többet. Mert nem akarok hirtelen kedves idegenből valami idióta bámulóvá menni úgy durván röpke két másodperc alatt. Mert könnyen lehetséges ilyen hirtelen mélyrepülést végrehajtani. Én ezt már csak tudom. - Az is leginkább attól függ, hogy pontosan mit is kérdezel. Vagy éppenséggel milyen választ vársz. De mindezt nem tudhatod be, hacsak nem mész be és deríted ki. Aztán meg a kaja sem förtelmes. - Most már biztos, hogy vérfarkas. Na, nem mintha ez számítana bármit is. A többiek általában elég békések, ha azt vesszük. Egyszer mondjuk Jace eléggé ki tudta őket akasztani. Mikor az egész testvérek vagyunk, de mégsem helyzet volt. Egyikünknek sem volt egyszerű, de őt valahogy még jobban megviselte. Talán akkor érzett valamit úgy egyáltalán. Hiszen nekem is megvoltak a magam rajongásai, amiket sosem vertem nagy dobra, mert értelmetlenek voltak.. De ő szinte olyan szinten elhitte, hogy szeretni egyet jelent a pusztulással.. Ezt nevelték bele. Talán tényleg bele is pusztult egy kicsit. A helyzet pedig most sem kellemesebb. Nem tudom hová tenni. Mintha távolabb lenne tőlem, mint bármikor. - Mostanában egyre gyakrabban. Régebben amolyan tiltott hely volt, szóval előfordult, hogy felbukkantam. - Csak nagyon sokra nem emlékszem ebből. Talán akkor is láttam valamit, amit nem kellett volna? Megértem, hogy anya meg akart óvni, de olyan dühös is voltam rá, amiért megfosztott az emlékeimtől, hogy emlékszem mennyire szörnyű voltam vele, mikor újra visszatért az élők soraiba a hosszas Csipkerózsika álmából. - Persze! Egy pillanat és jövök. - Mosolyogva válok el tőle pár pillanatra, amikor belépve kiszúrom a tömegben Maia-t. Mivel Luke jelenleg nincs itt ezért az ő kezébe nyomom a sütit. Kicsit sajnálom, amiért Simon nem tud dönteni közte és Izzy között. A lehető leghamarabb ki kell találnia vagy a lányok fogják meghozni helyette a döntést. Amennyiben már helyet foglalt a kis boxban leülök vele szemben, ha nem akkor pedig intek neki, hogy foglaljunk helyet. - Miféle kérdések foglalkoztatnak, amelyekre úgy gondolsz itt választ kaphatsz? - Ledobtam magam mellé a dzsekimet és a rövid ujjú felsőm alól könnyedén kilátszottak a rúnáim. Kezembe vettem az étlapot és úgy kezdtem forgatni, mintha a világ legérdekesebb dolga lenne, de azt hiszem már fejből tudom az egészet.
Tekintve, hogy idegen vagyok itt, egészen meglep a lány kedvessége. A félelem, ami onnantól kezdve bennem volt, hogy a Takiban ajánlották ezt a helyet, mintha kezdene elszállni. Pedig elsőre igazán hülye ötletnek tartottam, hogy ide jöjjek. Fene se tudja, mire számítsak az itteni falka tagjaitól, nem beszélve az alfájukról. Ha kicsit is hasonlít arra a szemétládára, aki átvette a régi falkám vezetését, akkor nagyon rácsesztem. Ő ugyanis egy pszichopata. Sokáig gondolkoztam, hogy elinduljak-e ide, mielőtt elhatároztam magam. Valamiért úgy éreztem, hogy felelős vagyok a falka tagjaiért és meg kell őket védenem attól az őrülttől, hiszen előbb-utóbb bajba fognak kerülni miatta. Ha nem az emberek veszik fel ellenük a harcot, akkor a klávé fog róluk gondoskodni. Aztán úgy döntöttem, hogy nem az én dolgom megmenteni mindenkit. Akinek volt egy kis csöpp esze, az lelépett, ahogy én is, hogy új otthon és családot találjon magának, ami elég morbid ebben a megfogalmazásban, hiszen nem lehet, csak úgy cserélgetni a családunkat. Legalábbis, nem ez lenne a normális de, ha valaki végképp nem ért egyet a vezetővel két választása van: vagy omega lesz és önként távozik, vagy kihívja a vezetőt és megkísérli átvenni a hatalmat. Na ez az, amit én semmiképp sem tettem volna, mert tuti, hogy ott haltam volna meg. Kétszer akkora az a pasas, mint én és semmi nem tartja vissza attól, hogy megöljön valakit. -Válaszokat a kérdéseimre leginkább, de ennék is egy jót, ha már itt vagyok.- mosolyodok el a mondatom végére, közben újra meg újra megnézem magamnak a lányt. Nem tudom hova tenni és ez összezavar. Általában szagról tudni szoktam, hogy ki micsoda, de ez nem ismerős. Talán, még sose találkoztam az ő fajtájával? Előfordulhat. Kaelie-t is, csak a külseje miatt tudtam beazonosítani, de ezen a lányon külsőre semmi nem látszik. -Rendben, benne vagyok.- bólintok egy újabb mosoly kíséretében, de még mielőtt elindulhatnánk, még egyszer körbe nézek a terepen. Miért? Az az elvem, hogy mindig legyen menekülési útvonalad főleg, ha egy vérfarkas klán területére sétálsz be éppen. Be lennék rezelve? Naná, hogy igen. Senki sincs, aki megvédene, ha szükségem lenne rá, annak pedig nem igazán látom esélyét, hogy Oliver itt lenne. Az se biztos, hogy megismerne még, de egyébként sem érzem az Ő szagát. Megismerném ezer közül is. -Ezt azért jó hallani.- sóhajtok egy nagyot, ami akár a megkönnyebbülésem jele is lehetne, ha nem lennék még mindig ugyanolyan feszült, mint eddig. Nem biztos, hogy a lány tisztában van azzal, hogy a hely, ahova járni szokott kajálni, valójában a vérfarkasok tanyája. Ugyanakkor az is lehet, hogy tisztában van mindennel, még azzal is, hogy én mi vagyok és most jót röhög rajtam titokban. -Gyakran jársz ide vagy, csak hébe-hóba?- kíváncsiskodok, miközben követem a lányt és, ha végül benyitunk a bejárati ajtón, odabent is első dolgom, hogy alaposan szemügyre vegyem a bent lévőket. Azért remélem, látják majd rajtam, hogy nem rossz szándékkal érkeztem, na meg, amúgy se lenne semmi félnivalójuk. Egyedül vagyok és nem is a legerősebb vérfarkas lehetek a környéken, szóval kétlem, hogy egy csapat farkas megijedne. -Esetleg van kedved velem tartani?- mutatok az egyik üres box felé és, ha beleegyezik, már sétálok is a kipécézett helyre. Háttal az ablaknak, szembe mindenkivel. Az a biztos, így legalább kevésbé érhet meglepetés.
***
•Note: remélem, jó lesz
Intézetvezetõ
ranggal rendelkezem
Clary Fairchild
all the stories are true
Tárgy: Re: Jade Wolf Szer. Okt. 25 2017, 13:56
clary & olivia
are you lost?
Furcsa belegondolni, hogy ez a hely mennyi mindent jelentett Luke-nak már a kezdetektől fogva. Hiszen ez volt a szüntelen törzshelyük. Emlékszem arra, hogy egyszer-kétszer én is itt töltöttem suli után az időt, de anya valahogy sosem örült annak és mindig Luke-ot szidta le azért, mert megengedte, hogy itt legyek. Talán már akkor is rettegett attól, hogy valamit látni fogok a világból. Egy vérfarkasokkal teli hely pedig azt hiszem, hogy pontosan erre adott igazából lehetőséget. Mert könnyedén láthattam volna valamit, amit nem kellett volna. De nem, mintha olyan nehéz lett volna a számára elfeledtetnie velem mindent, amit láttam. Még mindig olyan rémisztő belegondolni abba, hogy miket felejthettem el. Lehet, hogy emberek is teljes mértékben kiestek az elmémből. Fontos, meghatározó pillanatok csak azért, mert egyszerűen köze volt az árnyvilághoz. Ezeket pedig talán visszakapom, talán nem. Az elme egy igen veszélyes fegyver lehet, amivel ha játszadoznak sokszor visszafelé sül el. Habár Magnus tisztában volt azzal, hogy mit tesz mégsem hibáztatom. Tudom jól, hogy milyen tud lenni az anyám. Na, meg persze szerintem Magnus is tudta, ha Ő nem vállalja, akkor valaki másnál fog majd próbálkozni. Az pedig lehet, hogy komolyabb problémákat is okozott volna az elmémen. Mert akárki, akármit mond.. Magnus egy igen csak különleges boszorkánymester. Ennek pedig köze sincs ahhoz, hogy fő boszorkánymester lenne. Egyszerűen utánozhatatlan. A tapasztalat ott kering a vénáiban, az emberiségével együtt. Ezt pedig nem túl sokan mondhatják el magukról. Kicsit elveszettnek tűnő lánykát nem tudtam, nem leszólítani mert egy pillanatra úgy tűnt a számomra, mint aki teljesen elveszett. De ezek szerint mindössze csak a gondolataiban. - Hát szerintem jó.. De persze ez attól függ, hogy mit keresel. - Halovány mosoly kúszott az arcomra. Nem mondanám, hogy olyan ritka a mondén látogatás, de szerintem ők inkább csak kényszerből lépik át a Wolf küszöbét. Mármint itt a kikötő mellett nem túl sok lehetőség van arra, hogy étkezzen valahol az ember. - De én is oda tartottam, szóval akkor miért nem megyünk be együtt? - Vetem fel az ötletet barátságos mosollyal azzal pedig elindulok a Wolf bejárata felé, majd hátrapillantok a vállam felett, hogy megnézzem követ-e. - Na, gyere. Azért egy biztos, hogy senkit nem esznek meg odabenn. - Mintha egy kis félelem tükröződött volna az arcán, de ebben sem voltam teljesen biztos. Azért reméltem, hogy szavaimmal sikerült egy kicsit megnyugtatnom. Bármi is legyen a félelmének a forrása.
Mióta New Yorkba érkeztem, folyamatosan azon gondolkozok, mit mondanék a bátyámnak, ha végre megtalálnám, de úgy tűnik, hiába készülök szívhez szóló beszéddel, nem akarja, hogy a nyomára bukkanjak. Vagy csak annyira balfék vagyok, hogy minden más farkas az utamba kerül, csak épp a bátyám nem. Pedig érzem, hogy minél tovább húzódik a nagy találkozás, annál inkább gyengül az elhatározásom. Vajon mi lesz, ha megtalálom? Talán, már nem is ugyanaz az ember. Hiszen én is rengeteg változtam az évek során, ráadásul, eddig se keresett, de ugye az embernek ilyenkor megfordul a fejében, hogy talán az önostorozás az oka annak, hogy elkerült minket. Ahogy őt ismerem, azóta is gyűlöli magát, amiért ezt tette velem és bár én már rég megbocsátottam neki, mert tudom, hogy nem szándékosan tette, amit tett, de ettől még lehet, hogy ő magát hibáztatja. Minden esetre tűvé teszek érte mindent. Kerüljön bármibe is, meg fogom találni, hiszen ő a testvérem. Konkrétan az egyetlen testvérem és nem akarok úgy élni, hogy azt se tudom hol van. Ha már ekkora utat megtettem érte, nem fogom feladni. Így keveredtem a Jade Wolfhoz, mely az egyik legnagyobb itteni falka "főhadiszállása". Nem reménykedek, hogy esetleg pont itt lesz, de talán tudnak némi információval szolgálni, hogy esetleg látták valahol vagy tudják, mely falkához tartozik. Persze az is lehet, hogy omegaként lézeng a nagy világban és már rég nincs a városban, akkor viszont nagyon rácsesztem. -Ó, szia!- rázkódok meg, ahogy megszólít egy lány, majd alaposan szemügyre veszem. Nem vérfarkas, az tuti és nem is vámpír. Tündérnek se mondanám, viszont nem is ember. De akkor micsoda? -Ide jöttem a Jade Wolfba, csak elgondolkoztam.- mosolygok zavartan és azon töprengek, említsem-e neki a vérfarkasokat vagy sem? Hiszen attól, hogy nem egyszerű ember, még nem biztos, hogy tud az alvilági dolgokról. Lehet, hogy azonnal hívná a gyogyót, hogy tegyenek nekem szabaddá egy szobát meg egy kényszerzubbonyt. -Soha nem jártam még itt. Mi a véleményed? Jó hely?- biccentem kissé félre a fejem, ahogy óvatosan tapogatózni próbálok, közben újra meg újra az ajtó felé sandítok. Rengeteg különböző szagot érzek arról, többek közt vérfarkasokét is, ami már alapból jó jel. Már, csak az a kérdés, hogy örülni fognak-e nekem vagy épp azonnal letépik a fejemet? Nem tudom, hogy szokták itt New Yorkban az idegen farkasokat fogadni, hiszen vannak olyan falkák, akik nem szavaznak bizalmat egy jött-ment omegának. Viszont vannak olyanok is, akik tárt karokkal várnak bárkit, aki egyedül van és kicsit elveszett, viszont én nem falkát keresek konkrétan, csak a bátyámat. Van rá biztosíték, hogy ellátnak majd információval és szívélyesen üdvözölnek? Kicsit félek, be kell valljam magamnak.
***
•Note: remélem, jó lesz
Intézetvezetõ
ranggal rendelkezem
Clary Fairchild
all the stories are true
Tárgy: Re: Jade Wolf Szer. Okt. 25 2017, 00:26
clary & olivia
are you lost?
Mikor már azt hinnéd, hogy minden válasz a kezedben van és, hogy semmi újjal nem szolgálhat neked a világ, amiről azt hiszed kiismerted, akkor jön valami, amivel kegyetlenül arcon tud csapni. Sosem gondoltam volna, hogy valaki ennyi ideig képes elzárkózni az árnyvilágtól. Hiszen mennyi idős lehetett a fazon. Körülbelül harminc? Hát elég jól tartotta magát az egyszer biztos, mert nem mondhatom azt, hogy ijesztően öreg lett volna. Bár manapság a kor tényleg csak egy szám. Hiszen én is sokkal érettebb vagyok, mint néhány korombeli. Ez igazából nem is tudom mitől függ. Neveltetés? Vagy a tapasztalat iránti szomjúság? Ha belegondolok sosem kívántam, hogy részese legyek ennek a világnak csak belecsöppentem. Pedig édesanyám mindent elkövetett annak érdekében, hogy minderről még csak tudomást sem szerezzek. Még mindig olyan hihetetlen, hogy milyen hamar fel tud fordulni valakinek az élete. Az pedig rémisztő, hogy milyen könnyedén el tud veszni benne valaki. Mikor mindenki más sokkal többet tud az életéről, mint saját maga. De a válaszokat egyikük sem adta könnyedén. Mindenki valami árat akart azért, hogy a gyermek lelkét megnyugtassák. Talán nem is akarták, hogy megnyugodjon. Csak azt akarták, hogy még többre szomjazzon és az utolsó leheletét is eladja azért, hogy megtudja végre hova is tartozik igazán. A szokásos utat követve indulok Luke-hoz. Mindig is családtagként tekintettem rá és az utóbbi időben nem beszéltem vele túl sokat, de neki is épp elég dolga van a falkával. Ugyanakkor gondoltam anyu sütijére nem fog tudni majd nemet mondani. Azonban Luke felé tartva egy elveszettnek tűnt leányzón állapodott meg a szemem. Régebben talán ezt észre sem vettem volna, de amióta egy teljesen új világ részese lettem azóta a hozzáállásom is megváltozott rengeteg minden terén. - Bocsi, hogy csak így leszólítalak.. De segíthetek valamiben? - Kérdeztem barátságos mosollyal az arcomon, miközben az egyik kezemben lógott a szatyor, amibe a sütivel tömött dobozt rejtettem. Anya eme sütije igazi nemzeti kincs. Azt hiszem valami ilyesmit mondott Simon, mikor először megkóstolta.
Az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy meg fogom találni Luke-t, vagy legalább valami ismerős arcot, de nem találtam senkit sem. Az egész környék, mintha eltűnt volna mindenki. Talán valami falka találkozó van, amiért nincs itt senki. Bár akkor is kellene valaki, aki azért figyeli a területet, nemde? Vagy talán ez olyan farkas dolog, amit már megint nem értek? Emlékszem, hogy mikor kitárult előttem az igazság kapuja és rájöttem arra, hogy Luke farkas, akkor képes voltam azt mondani neki, hogy nyugodtan dugja ki a fejét a kocsiból. Bármennyire is volt keserédes a pillanat egy vicces emlékként őrzöm magamban. Lehet, hogy akkor éppen készült fenekestül felfordulni az életem, de mégis voltak benne jó pillanatok. Ha pedig ezeket nem tudjuk meglátni, akkor van egyáltalán bármi értelme az egésznek? Érzem, hogy nem vagyok egyedül, de mégsem mozdulok, vagy teszek semmit sem. Nem akarok én senkivel sem hajba kapni, hiszen sosem tudhatom, hogy mégis mi lesz az egésznek a vége. Lehet, hogy leleményes vagyok és könnyedén feltalálom magam a nehezebb helyzetekben, hiszen lényegében árnyvadásznak születtem, de nem szabad elfelejteni a tényt, hogy megannyi árnyvadász gyerekkorától kezdődően edz, hogy jobb lehessen és erősebb. Én pedig éppen csak belecseppentem ebbe az egészbe és még mindig próbálok mindehhez hozzászokni. Nem mondom, hogy minden esetben sikerül, de azért tényleg igyekszem. Jó lett volna beszélgetni egy kicsit Luke-al, hiszen amíg anya Hófehérkét játszott és várt a hercegére addig ő volt az, aki mindig mellettem volt és jelen helyzetben úgy érzem, hogy ő az, aki leginkább megért engem. Vele már annyi mindenen túl vagyunk. Anyát pedig visszakaptam és habár kezd minden a helyére állni pont, ahogyan kell.. Nem is tudom. Valahogy Luke-ra volt szükségem. Egy hangot hallok meg magam mögül ekkor már biztosan tudom, hogy nem vagyok egyedül. Nem értem, hogy miért szólít le, vagy mit akar. Hogy egyáltalán jó szándékkal szólt-e hozzám, vagy figyelnem kellene-e a mozdulatait. Nem tudhatjuk, hogy egy-egy arc mögött mi is rejtőzik. Hiszen fogalmunk sem volt arról, hogy Sebastian az Jonathan. A bolondját járatta velünk. A legtöbb ember, a megtévesztés mestere. Mély levegőt vettem és megfordultam, hogy szemügyre vegyem kivel is van dolgom. - Azt hiszem, hogy nem éppen a jó helyen keresem, de te ki vagy? - Nem tűnik ismerősnek, ahogyan végigmérem úgyhogy nem hiszem, hogy Luke falkájához tartozna, de lehet tévedek.
Van, amikor nehezen viselem a magányt. Van, amikor úgy indulok neki az éjszakának, hogy olyan helyre megyek szánt szándékkal, ahol talán fajtársakat találhatok, akkor is, ha jól tudom, ők is váltogatják helyeiket, ők is mozgalmas életet élnek, és főleg, ha nincs telihold, sokszor teljesen észrevétlenek. Ám van egy hely, ahol legalább hajszálnyi esély van rá, hogy szóba áll velem valaki, hogy akad némi társaságom, és talán két jó pofon, ami majd észhez térít. Így keveredek el a Jade Wolfhoz, ahol azonban érzékeim nem jeleznek senkit, aki társamul szegődhetne akár egyetlen estére, hogy egy kicsit elfeljtsem a csalódottságomat, a feltörő kesernyés emlékeket, a tényt, hogy még mindig nem sikerült megtalálnom a helyemet. Hűvös pillantást vetek körbe, ám tekintetem csupán egy fiatal lányon akad meg, aki mintha hozzám hasonlóan el volna keveredve, aki mintha szintén keresne valakit, és bár nyilván nem én vagyok az, akit keres, talán ő sem találja meg azt, aki miatt idejött, arcán látható a szomorúság. Odalépek a közelébe, lopva figyelem. Talán észre is vesz, de ha mégsem, kis gondolkodás után úgy határozok, megszólítom őt. Csak csendesen. - Nem jött el? - kérdem, nem mintha tudnám, ki is, nem mintha közöm lenne hozzá, mire vár. De a szomorúságot, ami az arcán látszik, azt nagyon is értem. Olyanom van nekem is, és miért is ne osztozzunk egy vadidegennel? Állítólag attól könnyebb mindenkinek.
Intézetvezetõ
ranggal rendelkezem
Clary Fairchild
all the stories are true
Tárgy: Re: Jade Wolf Hétf. Júl. 31 2017, 20:57
clary & iris
not all wolves are the same
Szinte éreztem a lábam alatt, hogy a talaj másnak érződik. Mintha sugározná magából azt, hogy ez a farkasok övezete. Nem mondhatom azt, hogy egytől-egyig minden farkas a nagy rajongóm lenne, de minden embernek vannak utálói, vagy éppen egyszerűen csak ellenszenvesnek találják. Senki nem tökéletes és vannak, hogy a hibáink mások szemeiben sokkal mélyebbre fúródnak, mint néhányéban. Különbözőek vagyunk, ahogyan ez a világ is az. Kis híján Valentine-nak sikerült beteljesítenie a célját, hogy eltörölje a földről az összes alvilágit. Én pedig egyfajta kulcs voltam a tervéhez. Noha lehet, hogy más volt, az aki végső soron megfizette az árat, amit az én fejemre szabott ki. A többieknek fogalmuk sincs arról, hogy igazából mi is zajlott le a tóparton, hogy mi minden történt. Vannak dolgok, amelyekről nem beszélünk, mert így egyszerűbb. Ha mindenki pontosan tudná, hogy mi is történt annak nagyon nem lenne jó vége. Hiszen már az is épp elég veszélyes, hogy képes volt megidézni egy angyalt és mondhatni az egyszerű szerencsén múlott az egész, hogy keresztezhessem Valentine terveit. Ha nem cselekszem, ha nem használom ki a lehetőséget, akkor most megannyi alvilági élettel lenne kevesebb. Simon.. Luke.. Magnus. Már csak belegondolni is rossz abba, hogy mennyi mindent veszíthettünk volna egy őrült ember képzelgései miatt. Mégis nem tudom elengedni a gondolatot, hogy a rossz még csak most kezdődik. Hogy még koránt sincs vége a harcnak. Ha más nem is lenne, de Jace viselkedése egyértelműen teljesen furcsa, hiszen nem csak velem rideg, hanem Alec-cel is. Ha csak velem lenne, akkor azt még le tudnám nyelni. Egy megunt játékszer vagyok, semmi több. Vagy már nem vagyok olyan fényes így, hogy szabad lett a szerelmünk. De az, hogy Alec-el is távolságtartó lett annak semmi értelme. Mármint mégis csak Ő az, aki a legjobban ismeri, akire mindenben támaszkodhat és most mégis neki is hátat fordít. Azóta, hogy betettem a lábam a farkasok területére úgy érzem, mintha figyelnének. De lerázom magamról az érzést, ahogy egyre közelebb érek a Jade Wolf-hoz, ahol remélhetőleg megtalálom Luke-t. Vagy éppenséggel egyenest sétálok bele valamibe, amibe nagyon nem kellene. Bár már nem vagyok azaz elveszett kislány, aki évekkel ezelőtt. Meg tudom védeni magam. Persze nem szálltam el magamtól. Tisztában vagyok a határaimmal. Mégis.. Nem tudom lerázni magamról az érzést, hogy valami baj van. Mindez most Jace miatt van, vagy valaki tényleg figyel.. Fogalmam nincs.
Kezdőlap
