Ugyan kimondottan becézni sosem mertek, a korszakok alatt több nevet is rám aggattak már. Ilyenek például Mashhit (A Pusztító), Melkira (A Gonoszság Királya), Malchira (A Gonoszság Hírnöke), Bechira (A Gonoszsság Választottja), Yaldabaoth, Saklas vagy legfőbb nevem különféle variánsai, mint Samiel és Samail, melyek az Isten Mérge és az Isten Vaksága jelentéseket hordozzák. Rám is található olyan hivatkozás, mint Vak Isten, vagy Kígyó. Olyan neveket is birtokoltam, melyek számodra a mitológiából lehetnek ismeretesek, például Anubis, Pluto, Thanatos, északabbra kígyóaspektusom miatt Jörmungandr.
Általánosabb megjelöléseim, melyek biztosan ismertebbek a Kaszás és a Halál.
Nevemet összekapcsolják a Sátán/Lucifer alakjával, a démon Beliallal és az angyal Camaellel, ám ezek mind téves asszociációk.
Szülőhelyem a Mennyek Országa, Isten és az angyalok otthona, hol az Úr még a Genezis pirkadatán emelt át engem a semmiből a létezésbe. Ezután kezdett bele a Föld formálásába, a folyamatba, mellyel az Ószövetség is kezdődik.
A Halál mondhatni mindig egyedül jár. Egykoron Lilith társaként tartottak számon, ám ez nem olyan kötelék, mint az Ádám és Éva által felállított férj és feleség kapcsolat, nem beszélve arról, hogy egy démonban se bíztam soha igazán, ez a mai napig nem változott. Akik ezalól kivételt képeznek és afféle szűk "családi" kört jelentheznek, azok a többi Lovas, kikkel Elhívatásunkkor együtt nyargalva hozzuk majd el a Végidőket.
Nihilsexual Heteroszexuális
Minden élet bevégzője vagyok, maga a végállomás, az ami gyorsabban el tud ragadni, mint az álom. Metatron angyal azt mondta rólam Mózesnek, hogy én vagyok az, ki elviszi az emberek lelkét. Ide sorolhatnám, hogy Róma védőangyalának is tartottak, ezáltal az olasz főváros hercegének. Igaz, úgy is hivatkoznak rám, mint a démonok hercege, és Káin valódi apja.
Megjelenésem első látásra hűvösnek hathat rezzenéstelen arckifejezésemmel, arcom és szemeim még hordozzák az egykori angyali mivolt lenyomatait. Íriszeimben található még empátia, ha az illetőt méltónak tartom rá. A közhiedelemmel ellentétben, nem, nincs koponya fejem, nem szokásom kámzsát hordani és az illusztrációkon kívül kaszát sem hurcibálok magammal.
Ez egy komplikált, összetett kérdés. "Születésem" pillantától kezdve egyike voltam az angyaloknak, a tiszta Mennyei entitások első képviselői közé tartoztam. Arkangyalként én ültettem az Édenkertben nőtt fát, a Jó és Rossz Tudásának Fáját, így mondhatni, a kezdetek kezdetén az Élet arkangyala voltam. De a Teremtő megbüntetett tettemért, tekintve, akarata ellenére cselekedtem, s a Mennyből a Földre vetett. Ott keserű mérgemet kígyó alakjában köpködtem, az akkor lázadást indító Lucifer javaslatára pedig az embereket vettem vele célba. Mint már a történet bizonyára ismeretes, Éva hajlott a bűn felé. Bukásukkal a Föld, az Élet mérgévé váltam, s mint ilyen, végzetévé is. A fentiektől ama hálátlan feladatot kaptam, hogy annak, minek cseperedését, fejlődését nyomon kövessem, véget vessek. Így lettem a Halál arkangyala, és a démonok negyedik Lovasa.
YHWH: (Yahweh) Apám, Isten, Elohim, Atyja az angyaloknak és embereknek, a Teremtő, az Úr. Volt időszak, mikor mérgemben elfordultam Tőle és hittem, hogy távol áll ő a szerető, törődő apától. Visszatérésem óta nézeteim vele kapcsolatban megváltoztak, énem magjában azt remélem, érzi a fájdalmamat amiatt, hogy ezt feltételeztem.
Michael: Bátyám, gyilkosom. Nevének jelentése "Ki olyan, mint Isten?" Sokan rosszul fordítják, megfeledkezve róla, hogy ez egy kérdés, pedig fontos. Azt jelöli, hogy senki sem olyan, mint Apánk. Bátyám az angyalok légióinak parancsnoka, a legnagyobb hadvezér és harcos, a Mennyek Hercege. Mindig is felnéztem rá, Isten Jobbkezére. Érzek-e haragot? Nem. Keserűséget? Igen. Bosszúvágyat? Felesleges, már tudom, sorsaink folyamatosan elválnak és találkoznak. Várom-e a következő találkozást? Igen. Beszélni akarok vele. Kérdéseim vannak.
Gabriel: Másik arkangyal fivérem, neve azt jelenti "Isten az erőm" / "Isten ereje" Ő a hírvivő, a felfedések, az információk átadásának, a kommunikációnak angyala. Isten Hangja, így is nevezik, mert ő a legfőbb közvetítő Apánk és az emberek között, lefordítja az Úr szavait, akaratát álmok, látomások vagy emberi alakban való feltűnés segítségével. Egykor az Édenkert felügyelője is volt, így kapcsolatunknak véget vetett a bukásom és az, hogy kígyóként elkövetett tetteimmel főleg őt is bántottam. Azóta sem találkoztam vele, ám mivel birtokában van egy Mennyei trombita, amit megfújva ő jelzi majd a Végidők kezdetét és többedmagammal az eljövetelemet, abban bízva várakozok, hogy ez egyet jelent a viszontlátással.
Raphael: Kétségkívül mondhatom, hogy a leggyengédebb és a legodaadóbb minden testvérem közül. Neve az "Isten meggyógyít" jelentéssel bír, nem megletés tehát az a tény, hogy ő a legfőbb gyógyító. Betegek, orvosok, utazók patrónusa ő, aki Apánk utasítására legyőzte Asmodeust és rabságába taszította Azazelt. Csodákra képes, az egyik csodatételének azt tartom, hogy sosem fordította el tőlem orcáját. Még akkor is, mikor Apánk megharagudott rám, ő nem nézett le rám undorral. Szomorúsága viszont olyasmi, amit sosem feledtem el.

Adam: (Ádám) Nem csupán az első férfi, de az első ember is egyben a Földön, melynek porából Isten megformálta, majd felfoghatatlan mivoltának egy részét ebbe az új teremtménybe lehelte, lelket adva neki. Adamnek több oka is van engem utálni, kezdve azzal, hogy ha nem beszélek a kedvesével, ő sem fordul Ura és Teremtője ellen azzal, hogy elfogadja a tiltott gyümölcsöt. Aztán a későbbiekben az első nő, Lilith társa lettem, akivel neki is van egy kis múltja, méghozzá fájó, tekintve, hogy vélhetően sose tette igazán túl magát a hölgy makacsságán, egyenlő mivoltán és minden bizonnyal a fülébe jutott, hogy együtt vándorlunk a Földön. Továbbá ott a kis apróság, mely szerint elsőszülött fia nem igazán az övé. Ez nem csak azt feltételezi, hogy két nőnél is beleköptem a levesébe, de az is egyértelmű, hogy a testvérpár története további bánatot okozott az emberpárnak. Utálatát már nem fejezte ki soha. Öregkorban láttam utoljára, én érintettem meg, hogy a 930 éves aggastyán lelke felkerülhessen a Mennybe. Megérdemelte annyi fájdalom után.
Eve: (Éva) Az első férfi oldalbordájából készített tökéletes pár. Isten azért alkotta meg, mert Adam magányra panaszkodott, és kellett neki egy társ akivel tökéletes harmóniában élhet. Így lett ő az első feleség, és első Anya ám az tévhit, hogy ő volna az első nő, vagy Adam első asszonya, az a cím ugyanis másvalakihez tartozik. Részemről a mérgemet elsősorban rajta töltöttem ki. Az Édenkertben a tökéletesség keretei közt éltek, nem kellett fájdalomtól, éhezéstől vagy szomjúságtól tartaniuk, ám épp ezért voltak kiskapuk, amiket Lucifer tanácsára ki is használtam. Az Éden közepén álló fa miatt kerültem a Földre, így azt, pontosabban annak gyümölcsét használtam ahhoz, hogy kiadjam magamból dacomat, tudva jól, hogy Apa nem fog neki örülni. Pechjére, hallgatott szavaimra, és... mondjuk úgy, nem csak egyszer. A hűtlen feleségek is visszavezethetőek valakihez az emberiség történetében. Abel halála után rá kellett jönnöm, hogy nem csökken a keserűségem, így békén hagytam őket. Nem sokkal férje távozása utána az ő lelke is általam kelt útra Apám felé.
Lilith: Az első nő a Földön. Ugyanúgy teremtetett, mint Adam, aki azáltal, hogy uralkodott a körülötte lévő növényzeten és állatvilágon, felsőbbrendűséget akart kedvesével szemben is, ám Lilith ezzel szemben inkább az egyenlőséget követelte, semmint behódoljon és elfogadja az elnyomást. Egyet nem értésük szülte dühében faképnél hagyta a férfit és elfordult Istentől is azzal, hogy elhagyta Édent. Bukásom után találkoztam vele vándorlásai során és hamarosan szövetségesekké váltunk, immáron démonok képviselőiként. Őhozzá köthető az, hogy kisebb démonokat és boszorkánymestereket hozott létre a bolygón, ezért Anyja mindkét faj képviselőine. Társulásunkhoz pedig a "Betörés", a nagy port kavart démoni invázió. Michael támadása óta halottnak hisz, és egyelőre úgy vélem, így a legjobb, tekintve a nagy valószínűséggel különböző prioritásainkat.
Cain: (Káin) A gyermek, akit megmérgeztem. Még ha nem is a szó szoros értelmében. Elképzelhető ugyanis, hogy a múltam az anyjával közrejátszott az elsőszülött fiú megjelenésében a Földön. Nemsokára öccse született Abel / Ábel személyében, akivel szemben nemsokára féltékenységet, haragot és megvetést kezdett táplálni. Kezd már egyértelművé válni az, hogy "megmérgeztem"? Sosem járta utána, de ha figyelembe vesszük tettét azon a végzetes napon, bizony elképzelhetőnek tartom, hogy személyiségem egy része vált méreggé vénáiban. Elképzelhető, hogy öröklődött. Akárhogy is, képében az első gyilkos született meg, aki büntetésül hosszú időkig céltalanul bolyongott. Természete miatt vállhatott démonná? A tette miatt? A befolyásom miatt? Esetleg maga Lucifer környékezte meg? Nem tudom. A Poklot erősíti, ezzel tisztában vagyok, de sosem kerestem meg. Még.
Evangeline, Zophiel, Zarael: (Háború, Szennyeződés/Ragály/Pestis/Hódítás, Éhínség) A Lovastársaim. Azok, akik nem csupán harcostársak, de testvérek is. A vörös, fehér, és fekete ló mellett fog felbukkanni sajátom.
Hades: (Hádész) Hű társam, a Fakó ló. Ha sor kerül majd az Elhívatásra, a hátán végigvágtatok a világon.
Ha olyan démont kérdezel, aki még emlékszik rám, nagy valószínűséggel olyan válaszokat kapnál, mint a "nyugodt", a "türelmes" és a "megfontolt" jelzők. Ami valóban stimmelhet, nehéz engem kihozni a sodromból és bolond volna az, aki ilyesmire vágyna. Az általános elképzelésekkel ellentétben nem tartom magam vérengzőnek, sem pedig kegyetlennek, a természet egyensúlyához szükséges részt képviselem. Ha ebből a perspektívából nézzük, Isten mérge a szükséges gonosszal egyenlő. Ám eme "Gonosz" nem a világégésekkel operáló teremtmény, jobb szeretem a visszafogottságot, a csendes eredményességet preferálom a szükségtelen zajongásokkal szemben. Magam is akkor hallatom a hangom, amikor a szavakat szükségesnek találom és ekkor is a minimalizmuson van számomra a hangsúly. A törődés sem ismeretlen fogalom a számomra, noha az olyan elem, mint a szeretet már csonttá fagyott a lényemben, van egy kötődésem a többi Lovashoz, akikhez a lojalitásom fűz. Bírok olyan tulajdonságokkal, amelyek némely főbűn kontrasztjának érződhetnek, meglepő módon egy démontól. Ez nem a véletlen groteszk műve, hanem régi szárnyaim lényembe égetett billogja.
Hűvösségem nem csupán bukásom, de egy óceánná duzzadt cseppekkel felérő évek alatt kialakult izoláció eredménye is, mely távolságtartóvá, bizonyos tekintetben érzelemmentessé is tett, igaz, mint a világon minden alól, itt is találhatóak kivételek. Az esetek többéségében bizalmatlan, s előre kalkuláló lény vagyok, akitől nem áll távol a száraz szarkazmus, aki objektivitással fordul a legtöbb személy felé, noha ez nem egyenlő azzal, hogy lenézéssel is kezelném őket, legalábbis nem mindig. Vannak zárt szobák az elmémben? Természetesen. Sosem beszélek a legbensőségesebb gondolataimról vagy az érzelmeimről, megvannak a magam titkai és nézetei, amikhez ragaszkodok, s melyektől maga Lucifer sem tudna eltántorítani. Ha ezáltal zárkózottnak, sőt, makacsnak is számítok, elfogadom hát. Ahogy lényem azon részét is, mely kész bármely létnek véget vetni egy adott cél elérése érdekében. Szörnyeteg volnék? Meglehet. Egy szükséges szörny, úgy hiszem.
A Mennyország felégetése. Majdan én és társaim elhozzuk a Földre végső napokat, ám ez nem következik egyenesen az, hogy a régi családomnak ugyanezt a sorsot szánnám. Vehetjük úgy, hogy a teljes apokalipszis képe számomra az arkangyalokkal való csatában zárul, s amitől tartok, az az, hogy Apám e tervében mindkét fél odavész.
Beszélni Michael, Gabriel és Raphael fivéreimmel. Ha a világ, abban a formában, ahogy most a halandók ismerik, véget ér, talán már nem lesz többé szükség a Halálra.
Az emlékeim között és a személyiségemben őrzött valamikor angyali mivolt megléte volna az egyik, amit majdnem mindenki elől elzárok. A másik, hogy az én prioritásom maga az Elhívatás, nem pedig a többi démon vágya és előnye. Ami azt illeti, egyáltalán nem érdekel, győz-e a Pokol. Egyáltalán nem számít számomra, ahogy Lucifer uralma vagy a trón körüli hatalmi harcok sem.
Az emlékek. Saját gondolataim és legmélyebb érzéseim. A valóság, hogy maradt még valamennyi az arkangyali lényemből. Illetve, jó kérdés, hogy mennyire tekinthető gyengeségnek, de a kihagyott ezer esztendő miatt sok minden van, amivel érdemes felzárkóznom.