Játszani akartam vele, mintha csak ő lenne a kedvenc hangszerem. A testem és az egész lényem sóvárgott utána, de valahogy mégsem akartam a könnyebb utat választani, hogy egyszerűen megkaphassuk mind a ketten, amire titkon talán a kezdetektől fogva vágytunk. Azt akartam, hogy megőrüljön értem, de a gond csak az volt, hogy miközben saját vágyait fokoztam azzal együtt önmagamat is egy lehetetlen helyzetnek tettem ki, hiszen a testem szinte sóvárgott az érintéséért, amit makacsul megtagadtam tőle. Mégis talán az, hogy férfiasságával játszadozhattam kicsit kárpótolt, bár szívesebben vettem volna birtokba őt teljesen, hogy végül úgy adhassa át magát a leírhatatlan gyönyörnek. Mégis azt hiszem, hogy még bőven lesz lehetőségünk egymás idegein táncolni és kitérni különböző helyzetekre.
Mindig is szerettem, ha a kezemben van az irányítás ezért sem tetszett, hogy ezúttal én kerültem a hátamra, de valahogy mégis megadtam neki a lehetőséget, hiszen a kíváncsiság is dolgozott bennem, hogy mire lenne képes. A lassú, kínzó tempót talán megérdemeltem mindazért, amit vele műveltem, de ahogy én is, úgy ő is saját magát kínozta ezzel.
Már érett bennem, hogy átveszem az irányítást a helyzet felett újra, hiszen nem vagyok túl türelmes típus legalábbis ilyen helyzetekben nem, amikor kétségbeesetten vágyom a beteljesülésre.
Ahogy egyre gyorsabban mozog bennem, kezei pedig erőteljesen megragadják a csípőmet, hogy minél gyorsabban és erőteljesebben mozoghasson bennem akaratlanul is hangokat csikarnak elő belőlem, amit eleinte igyekszem visszafogni a saját alsó ajkamat harapdálva, de ahogy közelíteni kezdek a csúcshoz egyre nehezebb visszafogni magam, mígnem teljesen megtörik bennem valami és körmeimmel végigszántva a hátát eresztek ki egy hangosabb nyögést, ahogyan a fellegek közé repít. (..)
Szükségem van pár másodpercre, vagy talán percre is - az időérzékem teljesen tönkrement -, mire végre képes vagyok arra, hogy megszólaljak. - Ezt gyakrabban kellene csinálnunk. - Nyögöm ki kicsit zihálva.
 

A drogoknak köszönhetően az idő valamelyest lelassult, minden sokkal puhábbnak érződött.. Azt akartam, hogy felejthetetlen legyen a számára ez a pillanat, de talán egy kicsit önző indokok is vezényeltek, hiszen minél jobban vágyott rám annál hajlandóbb lett volna bármire, hogy megkaparinthasson.
Kínzó lassúsággal játszottam vele, miközben kezeimmel cirógattam, de legalább annyira élveztem a helyzetet én magam, mint ő. Ízlelni akartam, érezni akartam, hogy miként reagál minden egyes tettemre.. Az őrületbe kergettem, hogy utána Ő kergethessem engem az őrületbe.
Ahogy szépen lassan ráereszkedtem és a testünk egy közös ütemet kezdett felvenni, ahogy egymásba olvadtunk egyre inkább éreztem minden egyes porcikámban, ahogyan a gyönyör szétterjed mind a testemben és a lelkemben. Halk nyögéseim egyre erőteljesebbé váltak, ahogyan pedig maga alá fordított és teljes egészében elmerült bennem egy kisebb sikolyt is kifacsart belőlem.
Talán más helyzetben bántam volna, hogy így alakult, de kifejezetten élveztem, hogy átvette az irányítást és most az ő szolgálatában voltam, ahogy felettem helyezkedett el. A lábaimat szorosan a csípője köré fontam, szinte ezzel is kényszerítve arra, hogy a lehető legközelebb legyen hozzám.
- Bizonyítsd be.. - Játékos mosoly ült ki az arcomra, ahogyan provokáltam őt. Kíváncsi voltam, hogy mire képes, meddig hajlandó elmenni így, hogy az ő kezében volt az irányítás. Most neki volt lehetősége az őrületbe kergetni engem, ahogyan én tettem vele. A kérdés csak az, hogy kihasználja ezt az alkalmat.
- Mire vársz drágám.. Tapsra.. Itt a lehetőség, ne halaszd el. - Azzal pedig rákacsintottam és úgy vártam szinte minden idegszálammal megfeszülve, hogy mit fog velem tenni. Egy kicsit mozgatni is kezdtem alatta a csípőmet türelmetlenül, mint aki egyszerűen nem tud betelni vele.
 

Már egy ideje vágytam arra, hogy élvezhessem a közelségét ilyen módon, de mégis ez egy olyan határ volt, amit nem léptünk át igazán egyetlen egyszer sem. Most pedig, hogy már nem zavartattam magam sem én, sem pedig ő mondhatni ajtóstul rontottam a házba, de ugyanakkor eszem ágában nem volt, hogy elsiessek bármit is. Ki akartam élvezni a pillanatot, élvezni akartam azt, hogy az övé lehetek, de leginkább azt, hogy Ő az enyém lehet.
Nem engedtem, hogy vetkőztessen, hiszen más terveim voltak. Azt akartam, hogy a lehető legjobban vágyjon rám. Szinte ki akartam őt készíteni, hogy teljességgel megőrjítse a látványom. Talán mélyen valahol azt akartam elérni, hogy csak engem akarjon egész élete hátra lévő részében. Meg se forduljon a fejében egy másik nő - esetlegesen férfi - a gondolataiban. Csak én létezzek a számára.
Felkuncogtam, ahogy kifejezte szavakkal a vágyakozását irántam. Tetszett, hogy szófogadóan nem mozdult meg ezért csak még inkább meg akartam jutalmazni, ami talán sokkal inkább tűnhetett kínzásnak, mintsem ténylegesen jutalomnak.
Óvatosan mozgattam a fejemet, szinte már-már kínzó lassúsággal, ahogyan kezeimmel finoman cirógattam a testét. Szinte éreztem a testének apró rezdüléseiben, hogy mennyire közel is van a teljes beteljesüléshez ezért még, mielőtt a csúcsra érhetett volna hagytam abba a kényeztetését. Majd kínzóan hosszúnak tűnő másodpercek múltával elhelyezkedtem felette és úgy ereszkedtem rá. Azonban mielőtt még mozogni kezdtem volna egy jóleső nyögéssel fogadtam őt magamba fejemet hátravetve nyújtva át magam az élvezetnek. Óvatosan, szinte kínzó lassúsággal mozogni kezdtem rajta, majd ajkaira éhezve húztam fel őt magamhoz, hogy sajátom az övére tapaszthassam nyelvemmel bejutást igényelve a szájába, hogy játékosan cirógathassam az övét, miközben a csípőmmel egyre inkább gyorsítani kezdtem a tempómon, amelynek hatására olykor-olykor belenyögtem, belesóhajtottam a szenvedélyes csókunkba.
 

Már most imádtam húzni az agyát. Egyszerűen túl könnyedén ment, de valahogy mégis belebizsergett a lelkem, hogy ennyire vágyik rám. Nagyon sok emberrel volt már dolgom - vagy éppenséggel más faj képviselőjével - de még ennek ellenére is úgy gondolom, hogy megvoltak a magam kedvencei. Az utóbbi időben határozottan nem vontam meg magamtól a testi örömöket, de sokkal jobban szerettem, amikor valakivel nem történt meg az első pillanatban, mint vele is. Hanem fokozatosan, de folyamatosan építkezett bennünk a vágy és nem arról volt szó, hogy egyik napról a másikra soha többé nem látjuk egymást. Persze ezek többségét a klubban szedtem össze, de pont ezért is voltak jelentéktelen. Ő azonban jelentett valamit. Talán, mert már jó ideje kerülgettem a gondolatot, hogy megéri-e. Még a végén kötődni kezd majd hozzám aztán olyat kíván a lelke, amit nem tudok neki megadni.
Szándékosan izgattam, hogy a lehető legjobban akarjon engem, hiszen az volt a szándékom, hogy ezt a napot soha, de soha ne felejtse el.
Megfosztottam a felsőjétől és az elém terülő felsőteste sokkal jobb volt, mint amit elképzeltem. Na, mert persze, hogy elképzeltem már egyszer-kétszer meztelenül. Előfordulhat, hogy a drog hatására, de az is lehet, hogy más körülmények között álmodoztam éppenséggel meztelen alakjáról.
Fenekembe markol, aminek hatására belenyögök a csókba, miközben egyre hevesebben igyekszem a nadrágját meglazítani, hogy egyszerűen lehúzhassak róla most már minden egyes felesleges ruhadarabot. Hiszen ezekre már tökre nincs szüksége.
Ahogy a felsőm széléhez nyúl, hogy megfosszon tőle gyorsan rácsapok a kezére, hiszen az én szabályaim szerint játszadozunk. Nem az övéi szerint. Az én lakásomban az én szabályaim érvényesek.
- Türelem, kedvesem.. Türelem.. Mindent a maga idejében. - Felkuncogtam, majd olyan közel hajoltam ajkaihoz, hogy szinte egy milliméter választotta el az övéitől, majd a mellkasára csúsztattam a kezeimet és löktem rajta egyet, hogy újra fekvő helyzetbe kerüljön. Óvatosan két oldalára térdeltem, hogy kezeimmel ráfogjak a nadrágja szélére, amihez hozzáfogtam az alsónadrágját is egyszerre kezdtem el őt lefejteni róla, s az ágy széle felé közelítve fosztottam meg őt minden egyes ruhadarabtól, majd az ágy végébe felállva néztem végig a művemen és akaratlanul is alsó ajkamba haraptam a látványtól.
- Most pedig ne mozdulj. - A nadrágja az ágy végében hevert a padlón, amely mögött én magam álltam és lágyan ringatni kezdtem a csípőmet, miközben kezeimmel végigsimítottam a saját oldalamon, majd fel a melleimhez, amelyeket megmarkoltam, s mindeközben egy percre sem szakítottam el a tekintetem az övétől. Végül lejjebb csúsztatva a kezeimet bújtam ki a felsőmből, egy pillanatra sem hagyva abba a csípőm ringatózását. Hátat fordítva neki, hajoltam lassan előre, hogy jó kilátása legyen a fenekemre, majd szinte észveszejtően lassan lehúztam azt is magamról. Egészen addig folytattam ezt a kis játékot, míg anyaszült meztelenül nem álltam előtte. Amennyiben megmozdult volna, vagy megpróbált volna közelebb jönni hozzám, egyszerűen a mágiámmal leszegeztem volna őt az ágyra. Ez a műsor csak a szemeinek szólt.
Újból az ágyra mászva végigsimítottam a lábain, majd felváltva hintettem be combjait csókokkal, mígnem elértem a célomhoz, hogy kínzó lassúsággal a számba fogadhassam őt, miközben kezeimmel tovább cirógattam a combjait.

 

Az utóbbi időben nem kifejezetten hoztam a legjobb döntéseket. Hiszen az, hogy befogadtam Sebastian-t határozottan egy fekete pontot ért volna a Klávénál, de annak sem kifejezetten örültek volna, hogy ennyire szoros kapcsolatot ápolok egy tündérrel. Igaz, hogy mondhatni csak együtt drogoztunk és lazultunk, de szerintem nekik már ez is bőven átlépné azt a bizonyos határt. Leginkább azért, mert valószínűleg annak sem örülnének, hogy kapcsolatot tartunk, akár egyetlen eggyel is. Bár ez nem olyasmi, amit fel kívánok adni. Sebastian még veszélyes talajon ácsorog, hiszen többnyire csak idegesít, de Lys társaságát kifejezetten élvezem.
A drog hatása még csak éppen, hogy építkezni kezdett bennünk, amikor megadtuk magunkat annak a szikrának, a megfoghatatlan vonzalomnak, ami már jó ideje kettőnk között feszült és eszem ágában nem volt őt elereszteni most a karmaim közül. Még az is lehet, hogy Sebastian-nak pár napot az utcán kell majd töltenie. Meglátjuk, hogy mennyire leszek képes betelni vele.
Csókoltam és finoman harapdáltam őt, az aprócska sóhajaitól pedig ördögi vigyor kúszott a képemre, miközben egy percig sem álltam le és élveztem, ahogyan a kezeivel a testemet simogatja, cirógatja szavaira pedig egyenesen felkuncogok, majd ahogyan a tekintetünk találkozik meg mernék rá esküdni, hogy vörös folt ült ki az arcán. Hát zavarban volt. De édes már.
A kezemet elhúzva a nadrágjának domborulatáról finoman egyszer-kétszer az hozzá dörgölöm a csípőmet, hogy ezzel is fokozzam a benne növekvő vágyat, majd az ölébe helyezkedve ülök rá, hogy aztán a felsőjének szélét megragadva a nyakánál felhúzhassam magamhoz, karjaimat a nyaka köré fonhassam és úgy csókolhassam meg őt szenvedélyesen, mielőtt még kezeimmel újból végigsimítva a felsőtestén az alsó szegélyéhez érnék a ruhájának, hogy aztán azt lehúzhassam róla.
Egy pár pillanatig élvezem a látványt, ami elém terül, alsó ajkamba harapva nézek végig rajta, majd ajkaim újra megtalálják az övéit ezúttal sokkal vágyakozóbban, miközben a kezeimmel már a nadrágjának gombjával szórakozom, hogy az is hamar lekerülhessen róla. Amennyiben esetleg megpróbálkozna azzal, hogy levegye a felsőmet, vagy bármely ruhadarabomtól meg akarna fosztani, egyszerűen csak rácsapok a kezére. A jó dolgokra még várnia kell. Nem sietünk el semmit sem, miénk az egész álló nap.
 

- Hmm, meglehet mindez bónusz, de el is zavarhatnálak, miután leszállítod nekem az anyagot, de kifejezetten élvezem a társaságodat. - Ez volt az igazság. Talán az is közrejátszott, hogy mérhetetlenül jóképű volt és azok a szemek.. Na, totálisan képes voltam arra, hogy elvesszek bennük. Olyan tiszták voltak, szinte ártatlannak tűntek. Mintha egyfajta állandó vágyakozással és kíváncsisággal lennének teljesen megtöltve. Egy ifjú lélek, ami meg akarta ismerni a világot.
- Jaj, hát nem is tudod mennyire.. S, még mennyire rendetlenek tudnak lenni. - Megráztam a fejemet, mielőtt még a csalogató csíkot a mellkasomra hintettem volna. Persze a valós problémáimról nem akartam beszélni, hiszen mégis ki lenne olyan elvetemült, hogy mikor jól akarja érezni magát és most kivételesen nem csak azért, mert a testvérét elveszítette, majd pont arról kezdene el beszélni, hogy feleleveníthesse a fájdalmat. Én aztán biztos nem. Ezért a kérdésének még az emlékét is igyekszem elhessegetni, hiszen még csak gondolni sem akarok semmi negatívumra. A pozitivitásra és a lazításra van szükségem.
- Hadd pontosítsak.. Nekem mindig nehéz ellenállni. - Persze volt egy esett, mikor azaz esetlen csajszi nem akarta beadni a derekát, de ami nem ment azt nem is erőltettem. Nem tudom, hogy egyáltalán miért jött fel a lakásomra. Fogalmam nincs, hogy mire számított mit fogunk itt csinálni. De mindez már a múlté. Amúgy sem volt olyan hű, de nagy szám. De valahogy mégis különleges lett volna a hódításaim listáján.
Miközben felszívta az összes port a dekoltázsomról én közben a hajtincseivel játszadoztam, majd ahogy feljebb húzódott egy széles mosoly ült ki az arcomra, majd ahogy megcsókolt, mintha valami életre kelt volna minden porcikámban. Mérhetetlen szenvedéllyel csókoltam vissza, nyelvem lágyan cirógatva az övét, miután bejutást nyertem ajkai közé. Testemmel szinte nekifeszültem, miközben a rövidke tincseit - amelyek épp elég hosszúak voltak ahhoz, hogy húzni lehessen - meghúzogattam, majd egy apró lendülettel fordítottam a helyzetünkön, hogy úgy csókolhassam őt tovább és elszakadva ajkaitól a nyakára tértem rá, amit először csókokkal hintettem be, majd finoman harapdálni kezdtem.
Míg a bal kezem az arcára simult addig a jobbal végigsimítva a testén indultam el déli irányba egészen addig, míg a nadrágjáig el nem értem és meg nem érinthettem őt, pontosan ott. Ahol már érezhető is volt, hogy mennyire nem vagyok közömbös a számára.
A nyakáról már felfelé vettem az irányt és finoman megharaptam a fülcimpáját, majd a fülébe suttogtam a következő szavakat. -  Nocsak.. Valaki máris örül nekem.
 

Tudtam, hogy van arra is esély, hogy nem bukkan fel, hiszen nem olyan könnyedén mozog ki a mondén világba, mint ahogyan azt ő szeretni. A tündérek meg a maguk is közössége. Bár azért becsülöm őket, mert a háború során elég csúnyán kihúzták a szőnyeget az árnyvadászok lába alól, de ilyen szempontból, hogy nem mozoghattak szabadon azért egy kicsit lehangoló volt. Valamilyen szinten mondjuk érthető tekintve, hogy azért biztos egy-két árnyvadász is szívesen vágná át egy-egy tündér torkát. De, aki Lys-sel szórakozik az velem szórakozik. Nem engedem, hogy a kikapcsolódásom forrásának egy haja szála is meggörbüljön. Kivéve, ha én okozom kicsit másabb körülmények között. Na, ne mintha ezt a határt átléptük volna. Legalábbis egyelőre. Aztán ki tudja. Én nem mondanék rá nemet.
- Jaj, hát mondtam már, hogy mennyire imádlak? - Felkuncogtam, majd úgy kaptam kezéből ki a zacskót, mint egy kisgyerek az édesanyja kezéből a csokoládét. Túlságosan is szerettem volna ellazulni és nem kívántam ezzel tovább húzni az időt.
Szinte már rémisztő precizitással húztam egy csíkot a kézfejemre, majd minden további nélkül fel is szívtam az orromon keresztül.
- Van egy förtelmes szobatársam, aki ellen most menekülni akarok, de ez koránt sem újdonság. - Bár inkább a kilétét nem fedném fel, hiszen még a végén beszámolna a tündér királynőnek arról, hogy itt van a nagy áruló Sebastian, aki volt olyan szerencsétlen, hogy elbukott és ezzel a tündéreket is igen veszélyes helyzetbe sorolta. Mondjuk kíváncsi lennék milyen lenne most a világ, ha a tündérek győzedelmeskedtek volna akkor Sebastian oldalán. Talán már rég a felismerhetetlen képére formálódott volna, bár így is elég közel van ehhez.
Nem akartam beszélni neki a nővérem haláláról, mert ez egy olyan dolog, amivel eddig is egyedül igyekeztem szembenézni és most sem kívántam ezen egy picit sem változtatni. Meg aztán azért hívtam ide, hogy szórakozzunk nem pedig, hogy depisen lelkizzünk.
A hátamra feküdve egy csíkot húzok a dekoltázsomra, majd a maradékot a zacskóban az éjjeli szekrényre helyezem. - Nos csatlakozol hozzám? - Játékos vigyor ül ki az arcomra, ahogy ránézek és remélem, hogy nem most akar visszavonulót fújni.